Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

| 2015-11-15 | admin |

 

Nehéz időket élünk és még nehezebb idők jönnek. A hazánkat és egész Európát sújtó népvándorlás vészjósló. Ilyenkor történelmi megtapasztalásaink alapján emlékeztetnünk, figyelmeztetnünk kell.
 
Elkészült Gábor Ferenc új könyvének kézirata, amelyet még a nyomtatott változat megjelenése előtt folytatásokban közzéteszünk. A szerző a köröstárkányi és a kisnyégerfalvi 1919-es magyarirtás után a pár kilométerrel odébb, Magyarremetén 1944. szeptember 23-án meggyilkolt 42 magyar történetét dolgozta fel. A Fekete-Körös völgyi magyar vértanúság feltárása még ezzel a harmadik könyvvel sem teljes.
A majdnem száz évvel ezelőtti történésekből kiemelt emberi sorsok legyenek örök emlékére a meggyilkoltaknak – minden magyar vértanúnak, és figyelmeztessék a ma élő nemzedéket…
 
Isten se akarja…
 
1944. szeptember 23. – Magyarremetén történt
 
 
 
 XXXVII. rész 
 
 
 
Másnap reggel egy román tiszt jött sietve, sebbel-lobbal, hogy az agyonlőtt magyarokat el kell temetni, se kint a faluvégen, se az utcán nem maradhatnak. A baj csak az volt, hogy a magyarok közül nem nagyon akadt épkézláb ember, aki eltemethette volna őket. A legtöbbjük már nem élt, holtan feküdtek, golyóktól átütve. Aki észbekapott és még szerencséje is volt, az nem merészkedett, nemhogy az utca, de még a falu közelébe sem. Mit lehetett hát tenni? Kényszeredetten, kelletlenül, de a remetei románok kellett nekifogjanak összeszedni a halottakat. Fogtak hát egy szekeret, és mint a kórókévéket, úgy dobálták fel a meggyilkolt magyarokat, keresztbe-kasba. Annyian voltak, hogy alig fértek fel az egymásra dobált halottak egy szekérre. A nagy súlytól nyikorgó kerekű szekérrel vitték őket a temető irányába. Hosszú, vastag, vörös vércsík jelezte az utat a falu végétől a temetőig. Ahol megálltak, hogy az utcán megölt embereket felrakják, ott tócsába gyűlt a magyarok vére. Géczi András nem volt meghalva, több helyen is vérzett a teste, de még élt, még volt élet benne. Míg lassan döcögött a szekér végig a falun, egész úton hörgött, mint akinek a torkát vágták át. Nem törődtek vele, még viccelődtek is rajta, úgyis vége van, a temetőbe való már. Sírásással nem nagyon kellett vesződjenek, ott voltak még a magyar katonáknak ásott sírok, három egymás mellett. Hogy valahogy mégis elférjen minden halott, a három sír között hagyott választófalakat ásták, dobálták csak ki, nagy ímmel-ámmal. Húzták, lökték a holtakat, egyiket a másik után, bele a gödörbe. Nem fértek, sok volt a holttest, kevés a gödör. Legfelül Zsurkó Máriát dobták. Az egyik toprongyos alak felemelte a rokolyáját, pendelyét: – Nesztek, legyen kivel szórakozzatok, röfögte el magát. Valamennyi földet dobáltak rájuk, azt is csak annyit, hogy épp elfedje a testeket…
               
Hogy meleg volt az ősz, a testek hamar oszlásnak indultak, a temető környékét olyan bűz lepte el, hogy még a faluba is beterjedt a bomló, oszló testek szaga. Nem volt, ki összeszedje az embereket, meg nem is volt kit. A papot meg a falu két erős emberét elhurcolták. A férfiak javarészét elszólította a faluból a háború, másokat megöltek és most ott feküdtek, egymásra dobálva. Akik még szerencsével megmaradtak, azok meg elbujdokolva a vidéken. Mint annyiszor az életben, a testben gyengébb, de lélekben nagyon erős asszonyok legyőzték a fájdalmaikat. Félretéve félelmüket, rettegésüket, kisírt szemmel, megrendülten, de mégis eltökélten keresték meg egymást. A fájdalomtól, bánattól meggyengült, suttogó hangon szólongatták egymást. – Csinálni kéne valamit, nem hagyhatuk att a hóttakat, hagy a kutyák marcangajják szíjje üket. Mennyünk, hargyunk rájik fődet. Hagy megöltik üket, a zű szígyenik, de ha takaratlanul, béfödeletlen marad a sírjik, az meg a mijénk – mondták egymásnak. Elindultak hát, mint szomorú gyászmenet, karjukon kosárral, egymásba karolva, egymást támogatva a temető irányába. Volt román, aki kaján vigyorral nézte őket, de olyan is, aki megrendülten, együtt érzően tekintett a lassan, erőtlenül vonuló szomorú menetre. Nem volt idő szomorkodni a temetői látványban, a meggyilkolt hozzátartozók sírjánál keseregni. Szótlanul, néma csendben töltötték meg kosaraikat és hordták a földet a megölt családtagokra. Nagyon kellett már, hiszen még a kutyák is elkezdték kihúzgálni az alig betemetett testeket a vékony földréteg alól. Könnyebb volt megölni, mint betakarni őket. A bánat fájdalmát még súlyosabbá tette a közös gödörbe dobott halottak nehéz szaga. Hordták hát az asszonyok, csendesen sírva, szipogva, egyik kosár földet a másik után. Mint az alvajárók, úgy dolgoztak, mint az idő múlását jelző óraingák. Hozták a tele kosarat, kiürítették, mentek az üressel, megtöltötték földdel és indultak vele a sírhoz, oda-vissza. Addig, amíg csak sikerült befedni tisztességesen a halottakat. Lehet, meg sem álltak volna, ha egy öregebb asszony nem szólal meg. – Elig lesz mán, mastmán nyugattan pihenhetnek szeginyek, nem bántya mán üket senki. Megálltak, a szemük nem tudott elszakadni a nagy közös sírról, csak álltak némán, mint élő fejfák és nézték kiszáradt szemekkel a földhalmot, amit ők emeltek szeretteik fölé. Mélyről jövő, nehéz sóhajok szakadtak fel a szívekből, azokat nem lehetett a földdel eltemetni. Kis idő után tétován, bizonytalanul ketten a falu irányába fordultak és lehajtott fejjel, rogyadozó léptekkel hagyták el a temetőt. Aztán a többiek is követték őket, ahogy jöttek, összefogózva, egymást támogatva, hagyták a holtakat, otthon a még élők várták őket.
 
 
 
 (folytatjuk)
 
 
 
Gábor Ferenc
 
Köröstárkány, 2015. szeptember
 
 
 
Eddig közölt részek:
 

I - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

II - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

III - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

IV - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

V - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

VI - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

VII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

VIII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

IX - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

X - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XI - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XIII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XIV - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XV - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XVI - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XVII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XVIII - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XIX. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XX. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXI. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXIII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXIV. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXV. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXVI. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXVII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXVIII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXIX. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXX. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXI. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXIII. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXIV. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXV. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

XXXVI. - Magyarremetén történt 1944. szeptember 23-án - Gábor Ferenc írása folytatásokban

 

Gábor Ferenc Kisnyégerfalváról írott könyvét két évvel ezelőtt tizenhét részben tettük közzé, amelyek egytől-egyik olvashatók honlapunkon.

Első rész: Mert magyar vagy! - I/XVII - 1919. Nagyszombat: A kisnyégerfalvi vérengzés - Gábor Ferenc írása  

Utolsó rész: XVII/XVII - 1919. Nagyszombat: A kisnyégerfalvi vérengzés - Gábor Ferenc írása  

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8800/151111

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik. (Alapszabály)

 

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.