Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Trianon.....

| 2016-01-31 | admin |

 

 Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború  után. A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván. 

Felszólítják!
- én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék-e.
- á nem, nem kell. Csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
- én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni? Mondja:
- Nem kell, csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
- én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! üvöltve kifakad:
- De hisz akkor még itt sem voltunk!!
Mire a magyar:
- Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe...                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   Horzsol
 
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
 
Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén. És én, mint véred lüktető zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg, A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendít meg: Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, S a szívem, ó jaj, színig fájdalom... Mivé tettétek az én szép hazámat? Hová süllyedtél, pusztuló fajom? Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenség magad és neved, - Én mit tegyek már? - romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet. Laokoon kínja, Trója pusztulása Mesének oly bús, sorsnak oly magyar; A sírgödör hát végkép meg van ásva, A föld, mely ápolt, most már eltakar; Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, De kínja vád s a csillagokra száll, Ha végzetem lett magyarrá születnem: Magyarnak lennem mért ily csúf halál? Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának És sírt, vesztére, önszántából ás, Hol száműzötté lett a honfibánat És zsarnok gőggé a honárulás, Hol a szabadság őrjöngésbe rothad S Megváltót s latrot egyképp megfeszít, Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - Ah, rajtunk már az Isten sem segít! Pattogva, zúgva ég a magyar erdő, Az éjszakába rémes hang üvölt, Lehullt az égből a magyar jövendő, Millió görönggyé omlik szét a föld; De bánatomnak dacra-lázadása - Mint őrület, mely bennem kavarog - Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra: Még nem haltam meg, - élni akarok! A mindenségbe annyi jaj kiáltson, Ahány magyar rög innen elszakad; A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom, Kikaparom a földbül a holtakat: Meredjen égnek körül a határon Tiltó karjuknak végtelen sora, S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon Egy égő, elszánt, zordon szó: soha! Soha, soha egy kis göröngyöt innen Se vér, se alku, se pokol, se ég - Akárhogy dúl most szent vetéseinkben Idegen fajta, hitvány söpredék! E száz maszlagtól részegült világon Bennem, hitvallón, egy érzés sajog: Magyar vagyok, a fajomat imádom, És nem leszek más, - inkább meghalok! Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba-hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen rablók, - ez az én hazám! És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentől visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt: Bölcsővé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! 1919
 
 
Magyar ének ! Illés Lajos hitvallása a Magyarságáról !