Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

888

| 2020-02-21 | 'or 1=1 # |

 

 TGM: "Jeremiási átkaimat szórom a jelenkorra"

 
Fűrész Gábor - GFG - Ketipisz Sztavrosz
2016. július 8. 10:58
 
Rendhagyó beszélgetés az utolsó baloldali értelmiségivel a honpolgári kötelességekről, a trágyadombról, a tőkés társadalomról, a szerelmi csalódásokról és arról, hogy "az életünk nem elég szép".
A nacionalizmus halott vagy haldoklik”
 
 
Fűrész: A kapitalizmus akkor egyfajta személytelen rendszerként működik most. Mi van azokkal, mert ezt ugye lehet egy rendszeren kívüli pozícióból nézni, hogy rátekint az ember a működésére és azt mondja, hogy ez szenvedést okoz ugyan, de ez a mai berendezkedés alapstruktúrája, és javítsuk meg valahogy. Most gondolok itt Pikettyre, aki szerint különböző adók bevezetésével korrigálni kell a struktúrának a szélsőségeit és akkor mondjuk egy élhető alternatíva jön létre.
 
TGM: Nézze, ez lehetséges. Én is szeretném, ha reformok történnének. Mondjuk megjavítják a rossz akusztikájú hangversenytermeket. Ez is morális kötelesség. Az ember támogat mindent, ami az erkölcsi preferenciának megfelelően javíthat embertársai, felebarátai helyzetén. De  a kapitalizmus elég régi rendszer, és nemcsak gazdasági ciklusok vannak, hanem politikai ciklusok is. Így vannak piaci meg állami ciklusok. Most Piketty meg azt javasolja, hogy legyen megint nagyobb újraelosztás, de hát ez már volt.
 
Fűrész: Tehát nincs semmi új a nap alatt.
 
TGM: Az államkapitalizmus is kapitalizmus. Az alapkérdéseket nem oldja meg.Ha csökkenti a szegénységet, én is támogatom, persze. Magyarországon is négymillió ember él szegénységben: ez a legfontosabb nemzeti probléma. Kétségkívül részleges javulásokat elő lehet idézni – természetesen nagyon magas áron. A neoliberalizmus által okozott problémák következtében az ember hajlamos elfelejteni, milyen problémák voltak a jóléti állammal. Merthogy voltak. A jóléti államnak a neokon kritikái nem voltak teljes egészükben tévesek. Úgy nevezte az egyik thatcherista ismerősöm a skandináviai szociáldemokrata modellt, hogy az a szociális munkások diktatúrája. „Nanny state”, dadaállam, mondta Mrs. Thatcher. Ha valóban jól kalibráltan és nem elnagyoltan, hanem esetekre is érzékenyen akarják segíteni a társadalom tagjait, ahhoz be kell menni a házukba, ki kell kérdezni őket, prédikálni kell, korholni, nevelni, be kell avatkozni az életükbe.
 
Fűrész: A hatalom és a ráció hogyan választható el, ha a tervezés az, ami ezeket a diktatórikus dolgokat létrehozza?
 
TGM: Nézze, én az ifjúságom a hetvenes-nyolcvanas évekre esett. Annak pont az volt az ideológiája, hogy a ráció nem választható el a hatalomtól, és a ráció is hatalmi tényező. Foucault. Ez nagy mértékben igaz. A kérdés az természetesen, hogy áltatjuk-e magunkat, hogy ha azt gondoljuk, hogy lehetséges kritikai ész. Általában intézményes hatalmi pozíciók elkülöníthetetlenek a szellemi pozícióktól. Ezért is van az a régi antikommunista irodalomban az a toposz: hogyan csábítja az értelmiségieket a hatalom, amikor javítani akarnak a dolgokon, és belépnek a pártközpontba. Ez kétségkívül egyfajta romantizálása a helyzetnek, mert a modernebb társadalmakat mindenfelé értelmiségiek szokták volt irányítani. Különösen a jóléti államokat meg az államkapitalizmusokat.
 
GFG: Megint hülye kérdés lesz, de mégis, Ön szerint mi lesz? Mi várható? Krízisek jönnek?
 
TGM: De a krízisnek is több formája van. Akrízis egyik formája a szörnyűséges konfliktus, a másik pedig a lassú bomlás. Az utóbbira van nagyobb esély – legalábbis a világnak ezen a részén. A margón lesz bum-bum is, ahogy már most is van.
 
Fűrész: Európára vagy az Egyesült Államokra gondol?
 
TGM: Európára természetesen. Az Egyesült Államok maga is földrész, kétségkívül nem várható, hogy a saját területén háborúba bonyolódjék.
 
Fűrész: A hanyatlás szempontjából kérdezem.
 
TGM: Még hanyatlani is kevésbé hanyatlik, mint más helyek. De azért ez speciális eset, a hatalmas, lényegében önellátó gazdaságával. Tény, hogyaz európai kontinensen valóban a lassú hanyatlás és a kulturális, morális és esztétikai elbutulás megy végbe továbbra is.Én is bizonyos értelemben meg vagyok sértődve: hát hogy lehet az, hogy korábban jobb volt? Például a nagyapám is biztosan többet olvasott, mint a mai szabómesterek. Ő szabó volt Székelyudvarhelyen, és szerette a nagy oroszokat, különösen Csehovot, Turgenyevet. Ez az egyik dolog tehát. De ebben benne van a munkásmozgalom eltűnése, benne van a nacionalizmus súlyos válsága, amit hibásan sokan úgy írnak le, hogy a nacionalizmus diadalmaskodik és fejlődik – erről szó nincs. A nacionalizmus halott vagy haldoklik – mint az állampolgári magatartás egyik modellje. A nemzetállamok bomlanak. (Minden nemzetállam szupraetnikus, mindegyikben vannak kisebbségek.) Egész Európában: Nagy-Britanniától Spanyolországig, Koszovó, Ciprus, Macedónia, Bosznia, Belgium. Az emberek nem tudják elképzelni, hogy másfajta emberekkel együtt lehessen élni. De milyenek akkor a „magunkfajták”? Üres gyűlölet a kívülállókkal szemben, és üres, habár lelkes szeretet a bévülállókkal szemben.Valamikor a nacionalizmusok szembenállása versengő életmódokat jelentett. A német-francia-angol-orosz szembenállásokra gondolok. Ezeket a modern kapitalizmus és a populáris kultúra teljesen lerombolta, a nemzeti szembenállások, az egymástól különböző életminták szétporladtak. Az emberek azt gondolják ma, mint amit az én szűkebb pátriámban, Erdélyben, hogy a magyarság azt jelenti, hogy az ember még több és több és több fesztivált szervez. Gratulálok. Lángosfesztivál, kürtőskalács-fesztivál, birsalmapálinka-fesztivál, néptáncfesztivál, aszfaltrajz-fesztivál… Korunk hőse: az etnikai gasztroblogger.
 
Jeremiási átkaimat szórom a jelenre
GFG: Van-e értelme visszafordulni?
 
 
TGM: Nem. Az az út zárt. El van torlaszolva. Mint ahogy a vallás útja is el van torlaszolva. Mint ahogy természetesen a dzsihadizmus is vallásparódia. Véres paródia persze, de paródia.
 
GFG: Akkor ez valóban egy új szellemi kihívás is, nem? Mert tulajdonképpen a létező vagy általunk ismert modellek zártak.
 
TGM: Azt nem állítom, hogy ezeken belül nem lehetne kisebb javításokat végezni.Itt van például a vallás.Nemrég bementem az egyik kolozsvári templomba, elfelejtettem, hogy akkor van éppen a délutáni istentisztelet. Gondoltam, meghallgatom, mit mond a tiszteletes úr. Hát a Nők Lapja: a mai jámborság, „segítsetek a mosogatásban az asszonynak”, vagy „foglalkozzatok a gyerekkel”, „ne hanyagoljátok el az öregeket”, „ne üljetek föl minden új divatnak”… Emögött persze ott van a régi intés az önzés ellen, de hát…
 
GFG: Akkor önnek mi ad erőt? Teljesen komolyan kérdezem. Itt táblával a kezében áll előttünk, a táblán a felirat: „szakadék”.
 
TGM: Egyrészt megszokásból végzem a dolgomat. Nem akarom ezt idealizálni. Másrészt jeremiási átkaimat szórom a jelenkorra, de legalább ez teendőket ad az embernek. Tény ugyanakkor, hogy önök folyton kitűnő alkalmakat és ürügyeket nyújtanak ehhez. Ilyen szempontból Magyarország remek hely. De a kritikának vannak racionális igényei. Másrészt pontosan azt csinálom, amit kárhoztatok. Próbálok egy kis enklávéban valamit csinálni, de reprezentatív kiutak nincsenek.
 
Fűrész: Tehát, ha jól értem, úgy érti, hogy nem született meg az alternatíva
 
TGM: Az alternatíva réges-rég megszületett. Az a kérdés, hogy mi a szubsztrátum. A kapitalizmus maga absztrakt, de maga a forradalom nem volt eléggé az. Hogy lehet legyőzni a kapitalizmust?A kapitalizmus nem kormány, amelyet meg lehet dönteni.Mint ahogy a szovjet rendszernek nem is sikerült megdöntenie, hiszen fennmaradt a bérmunka, fönnmaradt az árutermelés, volt pénz, voltak osztályok. Sokatmondó, hogy a kommunista mozgalom nagy forradalmi fázisa után azok a radikális értelmiségiek, akik megmaradtak, mivel foglalkoztak: Lukács, Bloch, Adorno, Benjamin. A művészettel. Ez nem véletlen. Nem a közgazdaságtannal, nem a politikával, hanem a művészettel. Mert érezték többé-kevésbé ösztönösen, hogy ott a baj. Szerintem igazuk volt.
 
GFG:  Befejezésként lenne még egy kérdésem – ez  elég hosszú interjú volt – , hogy az ön hosszú szövegei és az én egymondatos szövegeim: nem gondolja-e úgy, hogy ugyanannak az éremnek két oldala?
 
TGM: Azt hiszem, értem, mire céloz.