Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

60. ÉVFORDULÓ - Még mindig piros a vér a Pesti utcán- tombol a bosszú népe...

| 2016-09-16 | admin |

 

 Szentmihályi Szabó Péter: 

 
 
Késik még a jel Pongrátz Gergely halálára 
 
Apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron, 
hát ennyi volt csak? És ezzel
szemben nincs semmi oltalom.
 
Körül a kiskun pusztaság.
elárvult, dohos múzeum,
egy tank, zászlók, relikviák,
évszám, amit mindenki un.
 
Falon márványba vésve ott
kivégzett sok magyar neve, 
vele elhagyta már e hont
ötvenhat kormos szelleme.
 
Corvin-köz? Körben lakópark,
omló házak, mocskos beszéd -
agyon is vernék, ki sóhajt:
itt vált egykor hőssé e nép.
 
S a nép szemlesütve hallgat,
tovább reménykedik vakon,
apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron,
 
MOST TEMETJÜK PONGRÁTZ GERGELYT,
SÍRBA SZÁLL A FORRADALOM.
 
De nem! Az mégsem lehet úgy,
egy forradalom nem tűnhet el!
Pongrátz Gergely! El ne aludj!
Eljön, csak késik még a jel.
 
Bíborszínű az ég alja,
talán már lőnek valahol.
Lyukas zászlód kezébe kapja,
s egy pesti srác Himnuszt dalol.
 
Budapest, 2005. május
 
SZABADSÁGOT BUDAHÁZYNAK!
SZABADSÁGOT A MAGYAR NEMZETNEK!
 
 

Tisztelt Király B. Izabella Képviselőasszony !
 
Kedves Nemzettestvérünk !
 
 
 
A Hungária Szabadságharcos Mozgalom vezetősége hálás köszönettel és elismeréssel veszi segítségét a
 
tanulmány azonnali terjesztésében. Reméljük sokan csatlakoznak a terjesztéshez, mert az alábbiak
bizonyítják ennek a szükségét:
 
 
 
 
 
A történelemhamisítók konferenciája
 
 
A forradalom 60. évfordulójának közeledtével Mozgalmunk még élő öreg tagjai reménykedve várták, hogy az 50. évforduló méltatlan eseményei után, az Orbán Kormány végre helyre teszi a történelmi igazságot és elismeri azt, hogy az 56-os forradalom igazi hősei, - akik közül sokan külföldön élnek, és eddig csak néhányan részesültek valamilyen elismerésben, - úgy gondolták eljött az ideje annak, hogy a forradalom önzetlen harcosai, akik az emigrációban 60 éve hirdetik az 56-os forradalom igazságát, végre méltó elismerésben részesülnek.
Sajnos csalódnunk kellett. Ugyanis a Magyarországon létrehozott emlékbizottság a Nemzeti Emigráció tagjairól ismét megfeledkezett, a felajánlott segítséget még csak válaszra sem méltatták.
Ismét azokkal a történészekkel ünnepeltetik a forradalmat, sok száz millióért,akik 26 éve mást sem tettek, mint hamisították a forradalom történetét.
 
Ezért volt nagy öröm számomra, amikor az Interneten megláttam a címet, hogy
Minden idők legnagyobb 56-os konferenciája kezdődik Egerben.
Tudtam, hogy ebben a városban szervezi Sziki Károly nemzeti elkötelezettségű hazafi az 56-os Világ Emlékbizottságot, és arra gondoltam, hogy talán neki sikerült ezt összehoznia. Azonban amikor a cikket elolvastam és megláttam, hogy a Konferencia fő szervezője Rajner M. János ledöbbentem. Ugyanis ismerve a forradalom igaz történetét, és ismerve azt az elszánt küzdelmet amit a posztkommunisták és liberális utódaik folytatnak a forradalom történetének meghamisításáért, megláttam, hogy ez a konferencia is azt tűzte ki célul, hogy tovább folytassák a jóhiszemű emberek félrevezetését, mert ha folyamatosan, évtizedeken át ismételgetik a hazugságot, végül az rögződik meg az emberek tudatában.
Ekkor felhívtam telefonon Mozgalmunk Magyarországi Megbízottját Szalay Róbert bajtársunkat, és megkértem, vegye fel a kapcsolatot Sziki Károly barátunkkal és próbáljanak valamit tenni az újabb történelemhamisító manipuláció ellen.
 
Engedjétek meg kedves bajtársaim, barátaim és a tisztelt olvasó, hogy hosszú magyarázat és véleménynyilvánítás helyett, egy az egyben ismertessem e két 1956-nak elkötelezett otthoni hazafi ezzel a „konferenciával „ kapcsolatos levélváltását, ami minden szónál ékesebben mutat rá a történelmi igazságra, illetve annak meghamisítására.
 
Jó olvasást kívánok, mert véleményem szerint az írások minden sora 100 %-ig megfelel a cáfolhatatlan történelmi igazságnak!
 
Cleveland, 2016. szeptember 8. -án
 
Molnár Lajos
HSZM elnöke
 
 
AZ 1956-OS VILÁG EMLÉKBIZOTTSÁG HÍREI
VEB info
 
Minden idők legnagyobb 56-os konferenciája kezdődik Egerben csütörtökön
 
2016. szeptember 06. 11:06:15 | Utolsó frissítés: 1 napja
Vélhetően minden idők legnagyobb, az 1956-os forradalommal foglalkozó konferenciája kezdődik csütörtökön az egri Eszterházy Károly Egyetemen - mondta Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Alapítvány vezetője budapesti sajtótájékoztatóján hétfőn.
 
A háromnapos rendezvénynek 258 előadója lesz: a történészek mellett szociológusok, pszichológusok, irodalomtörténészek, művészettörténészek, továbbá művészek, színházi és zenei szakemberek.
 
A konferenciára egyetlen előadót sem hívtak, az év elején egy felhívást tettek közzé, amelyre főként a magyar tudóstársadalom középgenerációja és a fiatalabbak reagáltak - mondta el az 1956-os intézet vezetője.
Nyolcvan szekció között válogathatnak az érdeklődők. "A tematika kétségbeejtően sokszínű" - tette hozzá. A rendszerváltást követő időszakban elsősorban 1956 nemzetközi összefüggései, a hidegháborús időszakot meghatározó két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépéseinek, döntési mechanizmusainak feltárása volt a vezető téma. Az utóbbi években azonban egyre többen kutatják a forradalom és az utána kiépülő Kádár-rendszer társadalmi hatásait, például a munkásság helyzetét, szerepét a forradalomban és azt követően, továbbá a szegénység és az önszerveződés kérdéseit.
 
Több szekció foglalkozik majd 1956 emlékezetével, megjelenítésével a művészetekben, az erőszak témakörével, a magyar menekültek nyugati befogadásával és az emigrációval, valamint a lokális történelmekkel.
Az előadások témái nem korlátozódnak a forradalom időszakára, sok esetben túlnőnek az 1956. október 23-a és november 4-e közötti időszakon - közölte az 56-os intézet vezetője. Az egyes szekciókban három előadás, majd egy vitaindító felszólalás után elindulhat a szakmai dialógus. "Az értelmes beszélgetés a legtöbb, ami elvárható" - jegyezte meg Rainer M. János.
A konferencia címe 1956 és a szocializmus: válság és újragondolás. Ezzel kapcsolatban Rainer M. János elmondta: a szocializmus mint a XX. század egyik nagy társadalmi-politikai berendezkedése, a szovjet rendszer már nem létezik. Ugyanakkor az egyéni szabadság és a társadalmi igazságosság viszonya egy hosszabb távú probléma, amely nem tekinthető lezártnak. A szocializmus ebben a megközelítésben azt az álláspontot jelenti, amely törekszik ezeknek az értékeknek az összeegyeztetésére.
Rainer M. János felidézte, hogy az első 1956-os konferenciát a forradalom után három évvel tartották Brüsszelben "Mit adott a magyar forradalom a szocializmusnak?" címmel. A konferencia egyik rendezője, az 1956-os intézet 2011-ben az Országos Széchényi Könyvtárba integrálódott, létszáma a felére csökkent, a másik rendező, az Eszterházy Károly Egyetem idén nyáron nyerte el egyetemi státusát. A szeptember 8-10-én Egerben tartandó rendezvényt az 1956-os Emlékbizottság ötmillió forinttal támogatta.
 
forrás: mti.hu
 
 
Hazug történészek /?/!
 
 
 
1956. novemberében, decemberében a falakon, üzletek kirakatainak üvegén,
 
/ már amelyik a harcok után épen maradt, / sok kézzel írt, vagy gyereknyomdával készített vers volt olvasható:
 
 
 
Hazudnak rendületlenül,
 
Ne higgy nekik magyar.
 
Oroszbérenc a kormány,
 
Tűnjenek el hamar!
 
 
 
Sajnos, nem tűntek el hamar! 34 évet kellett várni, a remélt rendszerváltásra, de ez a remény hamar szertefoszlott, mert hatalomba került un. reform kommunisták és liberális kozmopoliták elszabotálták és vakvágányra futtatták a remélt változásokat.
 
Ehhez meg kellett változtatni, meg kellett hamisítani a forradalom történetét!
 
Erre vállalkozott a Soros György pénzén létrehozott Történelmi Igazságtétel Bizottság és a belőle kinőtt „56-os Intézet,” amit a Horn kormány is, évi 50 millió forinttal támogatott.
 
 
 
Az itt gyülekező újságírók és magukat történésznek nevező bértollnokok 23 éve folyamatosan és rendületlenül hamisítják a forradalom történetét.
 
Ennél aljasabb manipulációt nem ismer a magyar történelem! Még a Finn-Ugor elméletnek a kiagyalói sem vétettek ekkorát a magyar történelmi tudat ellen.
 
 
 
A történelemhamisítás azzal kezdődött, hogy 1989. Június 16.-án a Hősök terén öt kommunistát valósággal szentté avattak, mint a forradalom hőseit és mártírjait. Ennél sunyibb hamisítást nehéz elképzelni! Hiszen cáfolhatatlan tények, dokumentumok és valós történetek százaival bizonyítható, hogy 1956-ban az un. reform kommunisták:
 
 
 
Október 23. és 27. között csak az „ellenforradalmi banditákat” lőtték és
 
lövették. Behívták az oroszokat. Statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek.
 
Október 28. és 30. között, amikor nyilvánvalóvá vált a forradalom győzelme, meg kellet akadályozni annak teljes kibontakozását. Ezért, az oroszokkal megegyezve „elismerték a forradalom győzelmét” de azonnal megkezdték annak szabotálását.
 
Október 31. és November 3. között. Félrevezették az embereket, amikor eltitkolták az újabb szovjet beözönlést. Lefegyverezték a hadsereget.
 
November 4.-én elárulták a forradalmat!
 
 
Kivégzésük nem volt más, mint a kommunisták egymás közötti marakodásának következménye. Kádáréknak jól jött, hogy neveiket összemoshatták az „ellenforradalommal” és nem, mint vetélytársakat kellett kivégezni őket.
 
Sorsuk semmiben nem különbözött Trockíj, Beríja, Kun Béla, Rajk László és a többi sok ezer kommunisták által kivégzett kommunista sorsától. Mert az igazi FORRADALOMHOZ semmi, de semmi közük nem volt! Annak csak szabotálásában és elárulásában jeleskedtek.
 
Mégis a mai ünnepi nap reggelén a Rádióban a riporternek nyilatkozó történelemhamisító történészek /?/ Nagy Imre és Maléter Pál érdemeit emlegették, mint a forradalom hőseit.
 
Szomorú, hogy a TV. Rádió újságok vezetői folyamatosan ezeket a történelemhamisítókat kérik fel nyilatkozni, még a választófülkék forradalma után 3 évvel is. Pedig Orbán Viktor kijelentette, hogy a Forradalmi választásokat, forradalmi változások fogjál követni. Reméltem, hogy így lesz ez 1956 történelmének meghamisítása esetén is! Sajnos eddig ez nem történt meg!
 
Korunk történelemhamisító történészei /?/ soha nem mernek kiállni nyílt, nyilvános vitában igazuk mellett. Pedig Pongrátz Gergely haláláig és azóta, Gergely követői sokszor javasoltak egy nyílt vitát a forradalom igaz történetéről, de a történelem hamisítói erre mindig gyávák voltak. Most is azok.
Úgy félnek az igazságtól, mint ördög a szenteltvíztől.
 
Az 1956-os versikét, most így módosítom.
 
Hazudnak rendületlenül,
Ne higgy nekik magyar.
Hazug történészek,
Tűnjetek el hamar!
 
Remélem erre nem kell 34 évig várni!
 
 
2013. október 23. Szalay Róbert történelemtanár
 
 
A forradalom elárulása
 
 
 
Október 27.-re nyilvánvalóvá vált, hogy az egész országban győzött a forradalom. A félelmetes pártállam kártyavárként omlott össze. Az idevezényelt szovjet páncélos egységek, ligetek, terek, parkok közepére húzódva várakoztak, ahova nem értek el a felkelők benzines palackjai. Az ÁVH és a felfegyverzett kommunisták mindenhol védekezésbe vonultak, a kezdeményezés mindenhol a forradalmárok kezében volt. Biztosnak látszott, hogy néhány nap és a jelenlegi kormányt, egy szélsőséges antikommunista és szovjetellenes kormány váltja fel.
 
Ezt meg kell akadályozni! Ennek feltétele volt, a fegyveres harc azonnali megszüntetése. Ezért a szovjetekkel megegyezve, ha csak nem szovjet utasításra elismerték a forradalmat és elrendelték az azonnali tűzszünetet!
 
 
Tehát a forradalom elárulásának első lépése volt, a „forradalom elismerése” október 28.-án, aminek egyetlen célja volt, a harc beszüntetése, a forradalom további kibontakozásának megakadályozása. A szép ígéretek akkor sok becsületes, jóhiszemű embert megtévesztettek, de ma ne tévesszen meg senkit!
 
 
 
Az árulás második lépése volt a Nemzetőrség felállításának elrendelése.
 
Jól hangzott a megtévesztő szólam, hogy a Honvédség, a Rendőrség és a fegyveres forradalmárok együtt fogják védeni a forradalom vívmányait.
 
Október 29.-én. még állt a 100.000 fős hadsereg, kommunista parancsnok vezetésével a laktanyákban, ahonnan számos sortüzet lőttek a fegyvert követelő tömegre, sok száz sebesültet és halottat okozva. Még állt a 60.000 fős rendőrség. Ennek Budapesti főparancsnoka az a Kopácsi Sándor volt, akinél szilárdabb bolsevikot nehéz elképzelni. 30 évesen ezredes, OrszággyűlésiKépviselő, a Főváros főkapitánya, ráadásul a felesége ÁVH-s főhadnagy.
 
És volt 10.000 felkelő. De ezek közül is a fegyveres harcok megszűntével hazament 3.000 idősebb, családos ember. Kimondták, hogy a 18 év alattiaknál nem maradhat fegyver. Tehát a legelszántabb 16-17-18 éves „Pesti srácoktól” elvették volna a fegyvert. Szerencsére ez csak részben sikerült.
Képzeljen el a tisztelt olvasó egy nemzetőr századot, ahol van 100 katona, 60 rendőr és 5-6 felkelő. A parancsnok nyilván egy katona vagy rendőrtiszt. Mit tud csinálni itt néhány felkelő? Ez volt a cél, a néhány ezer felkelőt felhígítani a 160.000 fős kommunista irányítású fegyveres között.
 
 
 
Az árulás harmadik lépése volt, a „Forradalmi Katonatanácsok” felállítása.
 
Ez jól hangzó, de sunyi lépés volt. Ugyanis, amikor Nagy Imre28.-án bejelentette, hogy győzött a forradalom, feloszlatják az ÁVH-t, kivonulnak a szovjetek, szabad választások lesznek, stb.-stb. voltak ezredek, ahol spontán alakultak forradalmi bizottságok. Letartóztatták az „elhárító tiszteket,” akik katonaruhába öltözve az ÁVH tagjai voltak. Kiszabadították Mindszenti Bíborost és diadalmenetben hozták Budapestre Olyan tüzéralakulat is volt, ahol kivonultak a lövegekkel a laktanyából tüzelőállást foglaltak hidak, közlekedési csomópontok közelében, hogy ha, kell felveszik a harcot.
Tehát megindult a hadseregben a jobbratolódás! Ezt kellett megállítani! Ezért elrendelték, hogy minden hadosztályban, ezredben és önálló zászlóaljban meg kell alakítani a Katonai Forradalmi Tanácsot. Közben kiment a titkos parancs, hogy ezekbe a Tanácsokba megbízható kommunista és pártonkívüli katonákat válasszanak be. Így a spontán létrejött forradalmi bizottságok elvesztették létjogosultságukat. Ez volt a cél!
 
 
A negyedik lépése az volt, hogy leszerelték az egyetemista tisztjelölteket.
Ezekben az években minden egyetemen volt Katonai Tanszék. A katonai tárgyakból éppen úgy kellett kollokválni és szigorlatozni, mint a szaktárgyakból
Minden év végén egy hónapos csapatgyakorlatra kellett bevonulni és az ötödik év végén, egy 5 hónapos, Tartalékos tiszti tanfolyam után, mint tartalékos tisztek lettek leszerelve.
1956 októberében több ezer ilyen tisztjelölt volt a hadseregben.
Ezek lehettek volna a seregben a forradalom kovászai, akik kapcsolatban voltak azokkal az egyetemista társaikkal, akik elindítói voltak az eseményeknek. Ezeket távolították el a hadseregből, mert féltek a több ezer értelmiségi tisztjelölttől.
/ Nem ide tartozik, de emlékeztetek rá, hogy a II. Világháborúban, a Lengyel hadsereg 22.000 ilyen tartalékos tisztjét gyilkoltatta meg Sztálin a Katinyi erdőben és környékén. /
 
Mikor látták a szovjetek, hogy Nagy Imrének nem sikerült megállítani a forradalom kiszélesedését és az, október 28.-a és 30.-a között tovább hullámzott, a főbb ÁVH-sok és vezető pártemberek menekültek, - ki külföldre, ki a szovjet csapatok védőszárnya alá, 30.-án volt a Köztársaság-téri pártház ostroma is. Ekkor adták ki a Moszkvában Zsukovnak a támadási parancsot és a három nap alatt, a határon felsorakozott 19 páncélos és gépesített hadosztály megkezdte, egy hadüzenet nélküli háborúban Magyarország megszállását
 
Ekkor egy valóban forradalmi kormánynak 4-5 nap állt volna rendelkezésére, hogy megnehezítse, meglassítsa a szovjet terveket. Egy általános mozgósítás esetén, a 100.000 fős hadsereg 300.000 főre duzzadt volna, volt 60.000 rendőr. Volt 60.000 vadász személyenként 2-3 lőfegyverrel, ezzel 120.000 nemzetőrt lehetett volna felfegyverezni. Az ÁVH lefegyverzése után és a különböző raktárakban is volt legalább 20-30.000 lőfegyver. Tehát 1⁄2 millió fegyveressel és egy azokat támogató fellelkesült nemzettel kellett volna szembenézni a támadónak.
A hadseregben volt 3.000 olyan ágyú, ami tökéletesen alkalmas harckocsik és páncélozott járművek kilövésére.
Tehát helyzetünk nem volt teljesen kilátástalan.
 
 
Gondoljunk arra, hogy Vietnámban, egy gyengén felszerelt, de elszánt nép, legyőzte a Világ legerősebb hadseregét. Vagy Afganisztánra, amit a Szovjet Hadsereg napok alatt megszállt, de az Afgán nép szívós küzdelemben kivonulásra kényszerítette a Világ legerősebb szárazföldi hadseregét.
 
1956-ban hosszabb ellenállás esetén, és, ha a kormány nem egy kommunista állam követségén kér menedékjogot A Világ népei is határozottabban léptek volna föl. E helyett mi történt?
 
Az árulás ötödik lépése volt. A másodéves katonák leszerelése.
A 100.000 fős hadsereget 20.000 hivatásos tiszt és tiszthelyettes, 40.000 elsőéves és 40.000 másodéves katona képezte. A másodévesek voltak a jól kiképzett katonák, akik az újoncok kiképzésében fő szerepet vállaltak. Ezeknek a leszerelése hatalmas veszteség volt a hadsereg számára, pont akkor, amikor
31.-én megindult a szovjet támadás.
/ Itt jegyzem meg, hogy november 3.-án szombaton a hivatásos állomány 80%-a hazament, azzal a tudattal, hogy hétfőn folytatódik a rendes kiképzés. A katonák közül is sokan eltávozást kaptak hétfő reggelig. Tehát vasárnap hajnalban csak az ügyeletes és szolgálatban lévő hivatásosok és a kevésbé kiképzett újoncok és elsőévesek 2/3 - a volt a laktanyákban. /
 
Az árulás hatodik lépése volt a legaljasabb az árulások sorában. Elrendelték, hogy a tüzelőállásban lévő lövegeket vonják vissza a laktanyákba, hogy ne zavarják a szovjetek „kivonulását” /?/ és véletlenül se történhessen félreértés,
az ágyúkból szereljék ki az ütőszeget. Így a 3.000 ágyú egy csapásra használhatatlan ócskavassá változott, amikor november 2.-án már a fél országot megszállta az ellenség.
Itt kell megjegyezni, hogy nem mindenhova jutott el a hazaáruló parancs, mert november 4.-én 23 löveg felvette a küzdelmet a támadókkal szemben. Ez a 23 löveg 16 ellenséges egységet semmisített meg. 8 harckocsit, 2 páncélautót
2 sorozatvetőt, 2 lőszerszállító tehergépkocsit 1 személyautót és 1 repülőgépet.
Mi lett volna, ha tüzelőállásból. Harcra felkészülten mind a 3.000 löveg tüzet nyit? Mekkora meglepetésszerű első csapást tudtunk volna mérni az ellenségre?
 
A hetedik lépés az volt, hogy elrendelték a legszigorúbb tüzelési tilalmat.
A tisztek felelősségre vonása mellett megtiltottak mindenféle fegyverhasználatot, „nehogy félreértésből provokáljuk a „kivonuló” szovjeteket. Holott a legfelső katonai és állami vezetés tisztában volt azzal, hogy már három napja hatalmas szovjet katonai erők özönlenek be az országba. A katonák természetesen nem merték megtagadni a szigorú parancsot. Ami nem lett feloldva 4.-én sem.
 
nyolcadik lépés hihetetlenül nevetséges lenne, ha nem volna szomorúan tragikus. Amikor a szovjetek körülvettek minden repülőteret, legtöbb laktanyát és katonai objektumot, utasítás ment ki az egységek parancsnokaihoz, hogy
vegyék fel a kapcsolatot a velük szembenálló szovjet alakulat parancsnokával és közöljék, hogy ha nem lőnek a szovjetek, akkor a magyarok sem fognak lőni.
Természetesen a szovjet parancsnok bolond lett volna lövetni, ha a magyarok, erőszak és lövöldözés nélkül is hagyják magukat lefegyverezni, ami meg is történt.
 
A kilencedik lépés minden emberi és katonai elképzelést felülmúl és „űbereli” a fenti nyolc lépést összességében.
A hadsereg három legfőbb vezetője elment Tökölre tárgyalni a szovjetekkel.
A világ hadtörténelmében nem találni példát arra, hogy egy hadsereg legfőbb parancsnokai átmennének a támadásra felkészült ellenség főhadiszállására tárgyalni.
Komolytalan és nevetséges az állítás, hogy a kivonulásról akartak megbeszéléseket folytatni, hiszen 31.-e óta folyamatosan kapa a Honvédelmi Minisztérium a jelentéseket a szovjet csapatok beözönléséről. November 2.-ig, amíg a szovjetek meg nem szállták a repülőtereket, a magyar légierő gépei is rendszeresen jelentették, hogy honnan, milyen irányba nyomuknak előre a páncélos egységek, hol vernek pontonhidat a folyón stb. De később is sorra futottak be a jelentések, az egész ország megszállásáról.
Tehát a három jól képzett katona nagyon jól tudta, hogy szó sincs kivonulásról, és, hogy napokon, vagy órákon belül sor kerül a döntő rohamra.
Minden bizonnyal azért mentek hogy közöljék a szovjetekkel, hogy a hadsereg jóformán harcképtelenné van téve, és ha leverték a forradalmat, velük tárgyaljanak a szovjetek. Azonban a szovjetek már megegyeztek a Szolnokon gyülekező, Kádár, Münich, Marosán féle bandával és nem volt szükségük a Maléter vezette küldöttségre. Tehát jó bolsevik módszer szerint letartóztatták és zárkákba csukták őket.
Miután hagyták, hogy pár órát „puhuljanak” a zárkákban, hajnalban kihozatták a három katonát. Elmondták, hogy néhány órán belül megindul a támadás a forradalom leverésére, a Nagy Imre kormány megdöntésére és feltették a kérdést, hogy hajlandók – e együttműködni a szovjetekkel.
- Itt egy kis kitérőt kell tenni és ismertetni, hogy a „Genfi Konvenciót” mely szabályozza az összes hadi cselekményekkel összefüggő kérdést. Többek között kimondja, hogy ha egy katona, tiszt, vagy tábornok fogságba esik, a nevén és a rangján kívül semmit nem köteles mondani! –
- Ezzel szemben mind a három katona, a Honvédelmi Miniszter, Maléter Pál vezérőrnagy, a Vezérkari Főnök Kovács István vezérőrnagy és a Hadműveleti Csoportfőnök Szűcs Miklós ezredes, elárulva a forradadalmat és Nagy Imre
A nyolcadik lépés hihetetlenül nevetséges lenne, ha nem volna szomorúan tragikus. Amikor a szovjetek körülvettek minden repülőteret, legtöbb laktanyát és katonai objektumot, utasítás ment ki az egységek parancsnokaihoz, hogy
vegyék fel a kapcsolatot a velük szembenálló szovjet alakulat parancsnokával és közöljék, hogy ha nem lőnek a szovjetek, akkor a magyarok sem fognak lőni.
Természetesen a szovjet parancsnok bolond lett volna lövetni, ha a magyarok, erőszak és lövöldözés nélkül is hagyják magukat lefegyverezni, ami meg is történt.
 
A kilencedik lépés minden emberi és katonai elképzelést felülmúl és „űbereli” a fenti nyolc lépést összességében.
Miután hagyták, hogy pár órát „puhuljanak” a zárkákban, hajnalban kihozatták a három katonát. Elmondták, hogy néhány órán belül megindul a támadás a forradalom leverésére, a Nagy Imre kormány megdöntésére és feltették a kérdést, hogy hajlandók – e együttműködni a szovjetekkel.
- Itt egy kis kitérőt kell tenni és ismertetni, hogy a „Genfi Konvenciót” mely szabályozza az összes hadi cselekményekkel összefüggő kérdést. Többek között kimondja, hogy ha egy katona, tiszt, vagy tábornok fogságba esik, a nevén és a rangján kívül semmit nem köteles mondani! –
- Ezzel szemben mind a három katona, a Honvédelmi Miniszter, Maléter Pál vezérőrnagy, a Vezérkari Főnök Kovács István vezérőrnagy és a Hadműveleti Csoportfőnök Szűcs Miklós ezredes, elárulva a forradalmat és Nagy Imre kormányát, hajlandó volt együttműködni az ellenséggel. Ezt az árulást, minden hadsereg hadbírósága azonnali főbelövéssel büntetné.
E helyett, a történelemhamisítók jóvoltából ezek az árulók nemzeti hősnek lettek kikiáltva, szobrok, emléktáblák, utcák, terek, laktanyák nevei hirdetik neveiket. 25 éve az egymást váltó kormányok áhítattal koszorúznak ezeknek a kommunista árulóknak az emlékműveit.
 
Ki érti ezt ”a rendszerváltás” után 25 évvel és a „ választófülkék forradalma” után 5 évvel?
 
Szalay Róbert történelemtanár.
 
Ui. A fenti cáfolhatatlan tények letagadhatatlanok és számtalan dokumentummal igazolhatók! Legfeljebb letagadni vagy meghamisítani lehet azokat. Ezt teszik a történelemhamisítók, akik közel három hosszú évtized óta, a Soros György által létrehozott és a kommunista kormányok által 100 milliókkal támogatott. az úgynevezett „56-os Kutatóintézet” keretében mételyezték a közvéleményt és még ma is, az Intézet bezárása után is mint „neves történészek” hirdetik hazugságaikat.
Érdemes megjegyezni a legismertebbeknek a neveit: Germuska Pál, Eörsi László, Rainer M. János, Szakolczai Attila, Ungváry Krisztián.
Több alkalommal felszólítottam a fenti urakat, /?/ még Pongrátz Gergellyel együtt is, hogy dokumentumainkkal együtt üljünk össze és tisztázzuk a forradalom igaz történetét, feltárva azt, amit eddig elhallgattak, de javaslatainkat sorra elhallgatták, sőt személyünket támadták karaktergyilkos módon.
Úgy gondolták, ha sikerül személyünket hiteltelenné tenni, akkor az általunk hirdetett tények is hiteltelenné válnak.
Pedig az igazság, ha letagadják, elhallgatják, meghamisítják, hirdetőit üldözik, akkor is igazság marad!
 
 
 
Szalay Róbert történelemtanár
 
Antibolsevista Szövetség
 
 
 
A Corvin-köz elfoglalása
 
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin-köznek nem az oroszok által 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin-köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.
Kezdjük az előzményekkel.
A remélt rendszerváltás hajnalán, 1990-ben Pongrátz Gergely hazatért az amerikai emigrációból. A repülőtéren több száz fős, főleg volt 56-os társaiból álló tömeg fogadta, nemzeti színű és lyukas zászlókkal. Gergely ekkor és ezt követően több alkalommal is kijelentette, azért jött haza, hogy befejezze a forradalmat, amit a szovjetek 1956-ban vérbefojtottak.
Az Antall-kormány rövidesen rendelkezésére bocsátotta a Mátyásföldön lévő, volt szovjet laktanya egy részét, ahol Gergely elkezdte a Los Angelesben megalakult „56-os Magyarok Világszövetsége” hazai tagságának toborzását és egy olyan 56-os otthon kialakítását, ahol tervei szerint, a méltatlan körülmények között élő itthoni volt harcostársait és az emigrációból esetleg hazatérő volt bajtársait kívánta elhelyezni.
A tagság létszáma rövidesen meghaladta az ezer főt és szépen haladt a lakások kialakítása is.
Itt Mátyásföldön rendeztük meg, nagy sikerrel, az első „Magyarok Világtalálkozóját” ami elsősorban Yereczián Ara áldozatos és szakszerű szervező munkájának volt az eredménye.
Ezt követően az október 23.-i ünnepélyeket a Corvin-közben tartottuk meg, ahol több ezer szimpatizáns mellett kezdetben nagyon sok, még élő 56-os bajtársunk jelent meg. Büszke voltam, amikor Pongrátz Gergely itt akasztotta a nyakamba az „56 hőse” kitüntetést. E szerény jelvényt, az azóta kapott több reprezentatív kitüntetésnél is többre tartom és büszkén helyeztem el dolgozószobámban az íróasztalom felett.
 
Időközben a pártok, melyek a rendszerváltás lázában igyekeztek minél több volt 56-ost a soraikba csábítani, féltékenyen tapasztalták Pongrátz Gergely körül tömörülő, egyre szaporodó, valódi rendszerváltást remélő tagságot.
Ezt követően megkezdődött és a későbbiekben egyre fokozódott Pongrátz Gergely és a körülötte gyülekezők lejáratása, rágalmazása, mindenre kapható bértollnokok és a liberális média segítségével.
Közben befejeződött a Mátyásföldi Otthon lakásainak kialakítása. Ekkor, az akkori Belügyminiszter Boross Péter – mert az egész laktanya felett a B.M. rendelkezett. – egy bizottságot nevezett ki annak elbírálására, hogy kik kapják meg az átadásra kerülő lakásokat.
A lakáselosztó bizottság elnökének Wittner Máriát nevezte ki Boross Péter.
A lakások odaítélése körül, rövidesen éles vita, alakult ki, mivel igazi 56-os harcosok helyett. A B.M. által javasolt személyek kaptak több lakást. A viták, melyek már-már a tettlegesség határát súrolták, természetesen a B.M. által támogatott kuratórium javára dőltek el, aminek az lett a következménye, hogy Gergely sértődötten, fájó szívvel lemondott Mátyásföldről és elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Én vittem ki Gergelyt a Schvehati repülőtérre, unokahúga kíséretében. Egész úton kérleltük, hogy ne maradjon kint végleg, mert itthon az Ö neve az, ami összefogja az igazi rendszerváltást váró embereket, tegye félre egyéni sérelmét és minél előbb jöjjön vissza Magyarországra.
Szerencsére, Gergely megváltoztatta elhatározását és visszatért Magyarországra, de nem Mátyásföldre, amiről fájó szívvel lemondott, hanem Kiskunmajsára vonult, valóságos, önkéntes száműzetésbe.
Itt kezdte meg az első és egyetlen 56-os Múzeum kialakítását. Ennek alapja Gergely magánvagyona és az USA-ban élő néhány 56-os támogatása volt.
- Ez külön hőstörténete 1956 utóéletének – Jó lenne. Ha valaki megírná! -
Szerencsére nem szakadt meg Gergely kapcsolata a Fővárossal, mert egy öntudatos magyar vállalkozó a Koppány u. 11. sz. alatti volt munkásszálláson rendelkezésére bocsátott egy irodahelységet, ahova Gergely rendszeresen feljárt, - egy emigrációban élő volt bajtársától kapott gépkocsival – hogy tartsa a kapcsolatot itteni barátaival, harcostársaival.
 
Közben tovább folyt Pongrátz Gergely , valamint legközvetlenebb munkatársai és segítői elleni lejárató hadjárat. . Az időközben a Nádor utcában összevont 56-os és más szervezetek, melyek a Boross Péter által irányított kuratórium által kiosztott 100 milliós támogatásból tartották fenn magukat, irigyen figyelték, hogy Gergely Szervezetei, állami támogatás nélkül, sőt, Horn Gyula és Medgyesi Péter Miniszterelnökök által felajánlott segítség visszautasításával is fenn tudják magukat tartani.
Legaljasabb támadást Gergely ellen, egy Vincze János nevű, Romániából menekült /?/ volt „Szekus” ügynök szervezte, aki ellopatta az 56-os magyarok Világszövetsége tagnévsorát és bélyegzőjét, ezzel egy megtévesztő illegális kongresszust hívott össze, ahol leváltotta Pongrátz Gergelyt és magát neveztette ki a Szövetség Elnökének.
Utólag a Bíróság leváltotta e jellemtelen karrieristát, / A névsort és a bélyegzőt azóta sem szolgáltatta vissza. / aki ezután a legelképesztőbb rágalmakkal illette Gergelyt és leghűbb követőit. Mindenkit följelentett, volt akit többször is. Nem átallotta például, Pongrátz Gergelyt háborús bűnösként feljelenteni, hogy a Corvin-közben agyonlövette a szovjet foglyokat. Itt kell megjegyezni, hogy a bíróságok minden egyes esetben elutasították keresetét.
Liberális felbujtóinak segítségével ő írt - valótlanságoktól hemzsegő - könyvet a Corvin-közről és szégyenszemre volt kiadó aki ezt ki is adta!
 
Pongrátz Gergely halálával kaptak vérszemet a történelemhamisítók, hogy az élő legenda halála után megkaparintsák a Corvin-köz hírnevét.
Gergely halála után, egy mellette tevékenykedő tagtárs vette át ideiglenesen a Corvin-közi Bajtársi Közösség vezetését. Ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mert ez később meglehetősen szűk látókörű, szerény képességű és befolyásolható egyénnek bizonyult.
Ezt észrevették azok, akik szerették volna Gergely szellemi örökségét a maguk számára megszerezni. Itt elsősorban azok a szervezetek és személyek jöttek számításba, akik Gergelyt és környezetét még életében messze elkerülték, mert onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva. Jellemző, hogy amikor Gergely meghalt, a Nádor utcában székelő „56-os Szövetség” akkori vezetője kijelentette, hogy aki elmegy Pongrátz Gergely temetésére, azt kizárják a Szövetségből. No koment!
Ezután kezdődött meg a beszivárgás a Corvin-közi Bajtársi Közösség vacsoráira. Olyan emberek jelentek meg, akik Gergely életében soha nem voltak ott. A CBK egyre jobban azok befolyása alá került, akiknek gondolkozása messze állt Gergely forradalmi nézeteitől.
 
A Corvin-közi október 23.-i megemlékezések Gergely nélkül egyre szürkébbek lettek. Sajnos a „Pesti srácok” közül is egyre többen távoztak az élők soraiból és nélkülük a „Pesti srác” név is csak spanyolfal maradt azok számára, akik e spanyolfal mögül irányították és irányítják 1956 történetének meghamisítását.
 
Ugyanis e történelemhamisítók legfőbb célja, hogy a „forradalom” legfőbb ellenségeit, - akik kezdetben csak az „ ellenforradalmi banditák” megsemmisítését szorgalmazták, később , a forradalom győzelme után megpróbálták annak irányítását átvenni, de végső soron a forradalom árulói lettek, - megpróbálják összemosni azokkal a forradalmárokkal, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert.
Aki egyenlőségjelet tesz a közé a néhány tucat reform kommunista közé, akiket elvtársaik, a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során elítéltek és a 2.000 hősi halott, a 400 kivégzett és a 22.000 bebörtönzött forradalmár közé, az jellemtelen történelemhamisító!
 
Sajnos a Corvin-.közi Bajtársi Közösség jelenlegi vezetői nem vették észre a számukra készült csapdát. A tagok örülnek, hogy időnként összejönnek a régi harcostársak és észre sem veszik, hogy a kulisszák mögött egy sunyi manipulációnak az áldozatai.
 
A Corvin-köz pedig évről – évre veszít varázsából. Jellemző, hogy 2009. Október 23-án amikor a Jobbik rendezésében, a Deák téren 50.000 ember előtt ünnepelték a forradalom 53.- évfordulóját, a Corvin-közben alig 150-200 ember volt jelen és a Magyar Gárda képviselői nem voltak ott, mert a rendezők nem kívánatosnak minősítették őket, pedig Pongrátz Gergely nekik adta át a Corvin-köz lyukas zászlaját és felszólította a Jobbik vezetőit és tagságát, hogy mindig 1956 szellemében tevékenykedjenek!
 
Úgy gondolom ez a tény minden kommentárnál világosabban mutatja az igazságot!
 
Vigyázzunk és figyeljünk, ne engedjük, hogy a történelemhamisítók elfoglalják a Corvin-közt és vele együtt Pongrátz Gergely nevét és szellemi örökségét.
 
 
 
Szalay Róbert történelemtanár. C.A.- 0012. sz. Politikai elítélt .