Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Ez a film elszakadt, nincs vágó, aki össze tudná ragasztani

| 2017-03-03 | admin |

 

 Galsai Dániel

 
Kedves Enyedi Ildikó!
 
A kár, amit okozott, sokkal nagyobb, mint gondolná
 
Galsai Dániel – 2017.02.25. 01:32
 
Túl az ötvenen, már finoman szólva nem sportos létem zenitjén van egy önként vállalt ajánlatom Ön számára: nyilvánosan térdre ereszkedem Maga előtt, és megcsókolom a kezét, amennyiben racionálisan és hihetően elmagyarázza, hogy miért tette ezt.
 
És írom ezt úgy, hogy olvastam már a teljesen elkésett és átlátszó magyarázkodását is, hogy „nem úgy gondolta”, és nem szerette volna a széthúzást erősíteni. Ez már késő, kedves Ildikó, nagyon késő. Valamint hiteltelen. Ez nagyjából olyan, mint amikor a cserbenhagyó gázoló – ügyvédi tanácsra – bocsánatot kér az áldozat rokonaitól.
 
Maga a berlini filmfesztivál díjkiosztóján, valamint azt követően a német közszolgálati rádióban félreérthetetlenül kimondta, hogy „néhány éve” rosszul érzi magát a hazájában, utálja, vacaknak éli meg, születnek itt ugyan nagy filmek, de. Igen, itt a „de” talán a legfontosabb. Kedves Ildikó, tisztázzuk a tényeket: tizennyolc év óta egyetlen nagyjátékfilmet sem készített, csak néhány kisebbet, és végül most, a Testről és lélekrőlt, amelyért megkapta az Aranymedvét, és amelyet ez a haza és – igen! – ez a kormány, amelyre „nem tud büszke lenni”, több mint 420 millió forinttal támogatott. Mit vett el Magától ez a haza, ez a kulturális kormányzat, hogy ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy a berlini díjkiosztón és a német közrádióban belerúgjon filmje neves és névtelen támogatóiba?
 
De mielőtt esetleg belekezdene válaszába, egyezzünk meg abban, hogy nem nézzük hülyének egymást! Ha kérhetném, ne kezdje el sorolni a fékeket és ellensúlyokat, a kórházakat és a közoktatást, a durvuló közbeszédet és a felcsúti stadiont – az összes felszínes és csúsztatásoktól terhes balliberális lózunghalmazt. És főképpen ne célozzon rá, hogy a tehetségéért kapta ezt a hatalmas összeget, és hogy pénzzel nem lehet megvenni a „függetlenségét”.
 
Ugyanis – csak hogy legyen min hörögnie a balliberális kollégáknak – a Maga filmje bizonyos fénytörésben éppen olyan, mint a felcsúti Makovecz-stadion vagy éppen az olimpia – lett volna. Luxus, számos más kézzelfoghatóbb dologra lehetett volna költeni, még akár a művészet területén is. De ez az ország, ez a kormány úgy döntött, hogy Maga kapja ezt a civilek számára felfoghatatlan mennyiségű pénzt – dacára annak, hogy mindenki tudta, hogy nem szimpatizál ezzel a hatalommal. Mert talán úgy érezték, hogy nem lehet a világot kizárólag pénzben mérni. És amikor kiderült a nagy diadal, a napilapok, még a kormánypártiak is, mind a Maga dicsőségét zengték.
 
Árulja el, kedves Ildikó, amikor ott állt a berlini rivaldafényben, gondolt-e az elmúlt tizennyolc esztendőre. Különösképpen „az elmúlt évek” előtti hatra, amikor ebben az országban utcai rendőrrohamok voltak civilek ellen, amikor konzervatív-nemzeti elkötelezettségű alkotó díjat nem kapott, ilyen filmre még csak nem is pályáztak, úgyis felesleges lett volna. És gondolt-e arra, hogy Maga sem csinálhatott filmet – mégis akkor hallgatott, akkor nem érezte szükségét annak, hogy fájdalmát a világ elé tárja?
 
Ne tévedjen, kedves Ildikó, senki sem akarja megvenni. De pontosan illene tudnia, hogy egyetlen alkotmány sem rögzíti, hogy Enyedi Ildikónak 420 millió forintot kell kapnia. Ezt a filmalap azoknak az adófizetőknek a pénzéből is adta, akik valószínűleg meg sem nézik a filmjét.
 
És ez így van rendjén. Ám az már nagyon nincs rendjén, hogy Maga – Nemes Jeles László után – a második, aki teljesen stílustalanul abba a kézbe köp bele, amelyik támogatta. A kár, amit okozott, sokkal nagyobb, mint gondolná. Ugyanis nem csupán az ország hírnevét rombolta, de otromba nyilatkozata óta tele van a világháló az olyan hozzászólásokkal, amelyek írói közlik, hogy ezek után nem fogják megnézni a filmjét (legyen az bármilyen jó is), és egyre többekben tudatosul, hogy azt a 420 mil­liót mi egyébre is el lehet költeni. És ez tragédia.
 
A belvárosi értelmiség szavát kiáltotta világgá, és a lumpenproletárokat erősítette. Bocsánatkérése alig ér valamit, ez a film elszakadt, nincs vágó, aki össze tudná ragasztani