Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Lassan, alaposan olvasandó, elmentendő

| 2017-12-17 | sz3rk |

 

 A zsidók Jézus Urunkat "mágusnak" nevezték 

 
 
 
"Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra. 
Minden rajta keresztül támadt és egyetlen létező sem lett őnélküle. 
Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. 
Mindazok, akik hisznek benne, Isten gyermekeivé lesznek, Őbenne, aki Istentől született. 
Az Ige testté lett és miköztünk járt, kegyelemmel és igazsággal telve." 
(1Jn.3, 4, l4.)
 
 
A Dávid családjából való származás csak a harmadik század végén került az evangéliumokba kései betoldásként, a diaszpórában élő keresztény zsidóság képviselőinek nyomására. 
I.sz. 325-ben a niceai zsinaton Árius püspök tiltakozott ez ellen, őt eltávolították a zsinatról. 
451-ben Khalkedónban, Kis-Ázsiában a zsidók nyomására lett Jahve "Jézus atyja". 
 
 
 
A Dávid családjából való származás csak a harmadik század végén került az evangéliumokba kései betoldásként
 
 
A kopt, az örmény, a szír és a palesztin egyházak képviselői kivonultak az Isten-káromlás miatt. 
A galileaiak (a nem zsidó "galil hag gojiim" népe) a magaslati helyeken épült templomaikban imádkoztak az Isten-Anyához és a papjaikat - ugyanúgy, mint a Pártus Birodalomban - "táltos", "mágus" néven ismerték. 
A zsidók Jézus Urunkat is "mágusnak" nevezték, de az "ördög, démon, mágus, Belzebub" a héberben azonos jellel íródik. Így Márk (3.22) írása szerint a zsidók Jézusunkat is "mágusnak" nevezték. 
De Máténál (11.18.) ugyanezt találjuk meg Jánosra vonatkoztatva mondva: "ördög van benne". 
Az egyház szabad közösségből lett törvényes testület, hierarchikus gépezet a történelem folyamán. 
Irenaeus a II. század végén már isteni haraggal fenyegetőzött - így kanonizálta a négy evangéliumot,-"Mátéét", "Lukácsét", "Márkét" és "Jánosét",- ezeknek mára kizárólagos érvényességet tulajdonítanak. 
Az evangéliumok Krisztus után 7o-8o körül íródtak. 
A bizonytalanságok miatt dokumentumként hitelesnek csak a Hegyi Beszéd néhány szava, a farizeusokkal folytatott viták, valamint számos példabeszéd tekinthető. 
Az egyháztörténészek leszűkítik a választékot huszonegy idézetre. 
Galilea népe nem volt zsidó. 
Ezt a területet a zsidók "Galil-hag-Gojim"-nak, "idegenek földjének" nevezték, - ezt a nevet egyszerűsítették Kr. e. 63-ban a rómaiak Galileára. 
Galilea jelentősebb városa Scythopolis, khusi szkíta nép lakta, akiket Susánból telepített oda II. Sargon - rokon népek közé, mert a sumer arameus dialektusát beszélték, csakúgy, mint a tőlük délre lakó samariaiak. 
A Kr. e. 129-ben függetlenségét kivívó Júda a Rómával kötött szövetség után elfoglalta Samariát, majd Kr. e 104-ben a Kis-hon folyótól északra eső részt, Galileát. 
A lakosságot körülmetélkedésre és zsidó vallási törvények alá kényszerítette - írja J.W. Swain professzor.) 
A samariaiak és a galileaiak fizették a zsidó vallás szerinti tizedet, de továbbra is a hegyeken - Táborhegy, Kál, Gerizim, Kérmel - imádkoztak. 
Ha Jézus zsidó lett volna, nem kérhetett volna az asszonytól még vizet sem, mert a zsidók az idegeneket és eszközeiket tisztátalanoknak tartották. 
A szamáriai asszony másik kijelentése: "..A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak". 
Az egykorú krónikások szerint a sumérok, szkíták a hegyeken és a dombokon imádkoztak, vagy a pusztában. 
Lépcsős piramisokat, zigguratokat építettek. 
Jézus imádkozóhelye az Olajfák hegyén volt. 
Jézust a Talmud "rabbi ben panther"-nek, ("párducfia mester") pártus mágusnak nevezi, -ez utalás párducos Nimródra. (NIB-UR-párduc,hős). 
A MAG-tudásnak a turáni pártus mágusok, akik Jézus születésekor a galileai Betlehemben (Beth-lahmi) (galil-hag-gojim- a gojok országa) hódoltak, ugyanúgy birtokában voltak, mint a méd (mat-madai) mágusok. 
A székely és a csángó néphagyomány szerint Jézus "Égi Táltos". 
Tehát nyilvánvalóan - Jézus és János "mágus"-nak voltak elismerve a zsidók által és ennél nagyobb ellenséget ők nem ismertek. 
Mágusoknak, magócnak hívták népünk testi-lelki orvosait, papjait. Alkalmaztak gyógyító fürdőket, izzasztókúrákat, gyógyították a gyermekágyi lázat, ismerték a sebészetet. A gyógyításokért sem pénzt, sem előnyöket nem fogadtak el. Alapvető tétel volt a tisztátalanság, a kosz, a gonosz eltávolítása, a mosakodás, öblítés. A "pogányul írott" -értsd rovással - pálcákról a későbbi inkvizíció vádlottjai a gyógyfüvek neveit és a betegségek démonjai elleni imádságokat olvasták le. 
A mágusok a tűz tisztelői. (Tacitus) 
"Magousai" - tűztisztelők (Bardesanes szír gnosztikus) 
"Pontifex magorum" - a mágusok főpapja, főtáltos (magyar inkvizíciós jegyzőkönyvek, Kassai kódex: Liber Inquisitorum) 
 
A tűztisztelő régebben kusán vagy eftalitaként ismert fehér hun népek magarirlak. vagy Ibn Rusta és Gardizi arab történetírók által muzgary-nak nevezett paptömegei, ó-perzsául magu, új-avarul magu, pahlavi magu és új-perzsa nyelven pedig mug, mag és magier. 
MAG- elsők, magasok.(magas szellemiségűek).
 
 
A mágus-hit legnagyobb ünnepe a karácsony volt. Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: "Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják"... Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarát, amit a mágusok megáldanak...Amikor karácsonykor a fiatalság az első, új sólymokat felröpteti,a mágus szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot,hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja"..."A solymárok ünnepén, melyet népi nyelven" karasun'- nak neveznek. 
(Középkori Magyar Inkvizició, Transylvania) 
"Égen menő szép madár, 
De nem madár, szárnyas angyal, 
Szárnya alatt szent oltár, 
Szent oltárban igaz hit, 
Igaz hitben Boldogasszony. 
Kelet felől tekint a Nap, 
Ott látta az Ő szent fiát." 
(archaikus népi imádság) 
A székely és a csángó néphagyomány szerint Jézus "Égi Táltos". 
 
Nazarénus vagy názáreti? 
 
Majdnem minden görög kéziratban Jézus neve "a nazarénus",-amit általában hibásan fordítanak úgy, hogy "a názáreti Jézus". 
Így számos kézirat szerint Pál egy hangot hall, amelyik állítólag azt mondja: "Én vagyok a názáreti Jézus, engem kövess." 
Valójában a görög kéziratokban ilyen kijelentést nem találunk. 
A jeruzsálemi Biblia helyes változata: "Én vagyok Jézus a nazarénus, engem kövess." 
Volt valami határozott szándék a változtatás mögött? 
Ha valaki Jézust származási helyéről akarná elnevezni, akkor a "betlehemi Jézus"-nak kellene neveznie. Egyik forrás sem támasztja alá azt az állítást, hogy Jézus Názáretben élt. Márk evangéliuma szerint követői a Galileai-tó /Tibérias-tó/ mellett éltek, esetleg Kapernaumban. A protestáns Biblia egyszerűen megállapítja: "és hazajött." Az apostolok írásaiban az első keresztényeket nazarénusoknak nevezik, - Jézust hatszor nevezik "a nazarénusnak". 
János evangéliumában Nátánáel, aki apostol akart lenni, azt kérdezte Fülöp apostoltól:"Származhat-e valami jó Názáretből?" (Jn. 1.46.) A kérdés lényege a férfi csalódottsága, hogy valaki, aki egy ilyen kicsi, jelentéktelen helyről származik (abban az időben a helység nem állhatott néhány kunyhónál többől),- ilyen elmélyült tudást és alapos műveltséget szerezhetett. 
Az Újszövetségi szövegek és más korai keresztény irodalom görög-német szótára /1963./ világosan kijelenti, hogy lehetetlen párhuzamot találni a "nazarénus" és a "Názáret" szó között. 
 
A nazarénus /"nazarenos"/, nazarita /"nazoraios"/ és a nazorénus /"nazorenos"/ jelzők egyaránt használatosak voltak Jézus megjelölésére, ami arra enged következtetni, hogy ezek a szavak szinonimák. 
Általánosan elfogadott vélemény, hogy a jelzők arra utalnak:Jézus származási helye Názáret, s ez vezetett tévesen "a názáreti Jézus" elnevezéshez./egyszerű etimológiai okokból a "nazarénus" szó nem származhat Názáret város nevéből.//M.Lidzbarsky, 1920./ 
Mielőtt Máté evangéliuma megemlítené, Názáret nevével sehol sem találkozunk és a helység nem is lehetett nagyobb egy apró kis falunál, mérföldekre mindentől. 
A "nazarénus" szó az arám "nazar" szóból származik, amely azt jelenti: "figyel", "észrevesz" vagy "birtokol". 
Képletesen azt is jelenti, hogy valaki fogadalmat tesz, elkötelezi magát Isten szolgálatára. 
Főnévként használva jelentése diadém, a felkent személy szimbóluma. 
Tehát a "nazarénus" a szent szertartások őrzője vagy bemutatója volt. 
A "nazária" az esszénusok /a gyógyítók/ rendjének egyik ága volt és az ebionitákhoz hasonlóan valószínűleg tagjai alkották a korai keresztény közösségek egyikét, melyet "Nozari"-nak nevez a Talmud. 
E gnosztikus szekták /"gnosis"=tudás/ "mágiát" gyakorolt tagjai beavatottak voltak, akik a közösségnek szentelt aszkéta életmódot folytattak az isteni értékek szellemében. 
Lehetséges, hogy a név különböző kiejtési módjai onnan származnak, hogy a közösség több kisebb csoportra esett szét és megtartotta eredeti közös nevét, de a tan egészen különböző értelmezéseit fogadták el, - ezért különböző életmódot is folytattak. A nazarénusok megkülönböztetése (elnevezése) az Ószövetségre vezethető vissza, így eredetük néhány szempontból jóval a keresztény kor előttre tehető.Plinius és Josephus tudósítása szerint a nazarénus szekta legalább százötven évvel Krisztus születése előtt már létezett a Jordán- és a Holt-tenger keleti partján.A "nazar" India nyelveiben is megtalálható /"nas" szógyökér=azonosul valamivel, nasa=orr, a jógában az orr tövénél lévő pontra is használják nasaanta, azaz a szemöldökök között, ha valaki koncentrál. Hindusztánban a "nazar" szó belső vagy természetfölötti víziót jelent, "nazar cand" igézetet jelent. Egyben a hipnózisban és a mágiában használt kifejezés "nazaran" jelentése pedig "meglát" vagy "látomása van".A nazarénus Jéz us és or todox kortársainak eszméi közötti különbséget lehetetlen lett volna meghatározni, ha nem találnak meg egy informatív leletet az esszénusokról, akik csak felületesen különböztek a nazarénusoktól és akiket egyértelműen befolyásolt Buddha tanítása és a Védák. 
A csupán l2 km-re, pompás palotájában élő Heródes üldözései elől elmenekültek az esszénusok.A Kr. u. 68-as zsidó-római háború kezdetéig Qumrán folyamatosan lakott maradt. A leletek bizonyítják, hogy a közösség erőszakos véget ért: egy hamuréteg mutatja, hogy a kolostort hatalmas tűz pusztította el. 
A qumráni esszénus közöség tagjai nem használnak állandó nevet szent irataikban. "A szent közösség"-nek, "a szegények"-nek, "Isten kiválasztottai"-nak, "az igazság fiai"-nak vagy leggyakrabban "a világosság fiai"-nak nevezik magukat. 
Az esszénusok szellemiségükben túlszárnyalták a zsidó törvények előírásait és oly mértékben eltértek tőle, hogy kérdéses, vajon nevezhetjük-e egyáltalán a qumráni esszénusokat zsidó szektának. 
A talált "Magasztaló énekek" az "örömhírt" (euangelion) hirdetik a szegényeknek, Isten könyörületének egyetemességét és az esszénusoknak azt a vágyát, hogy ők legyenek a "jó hír hozói". 
Az esszénusok szerződést akartak kötni Istennel /Újszövetség/ és magukat az "Új Szerződésként" emlegették, melyről később azt állították, hogy Jézus alapította. 
Meglepő módon a qumrániak nem a jeruzsálemi templom irányába fordulva imádkoztak, ahogyan a zsidó törvények előírják, hanem kelet felé fordultak imájukkal, melyet naponta háromszor mondtak el. Imádságukat tehát a felkelő Nap irányában mondták. 
Josephus azt írja, hogy az esszénusok "nem mondtak semmi szentségtelent a fölkelő Nap színe előtt, ám bizonyos ősi imáikkal a Naphoz fordultak. 
Ez a beszámoló világossá teszi, hogy az esszénusok a Napot az istenség jelképének tartották. 
Az egyik qumráni himnusz ezt hangsúlyozza, Istent magasztalva: 
"És hajnalhasadáskor megjelentél nekem, mint az igazi Virradat", 
vagy később: 
"Megjelentél nekem hatalmasan, a nap kezdetén." 
 
A Holt-tenger melletti qumrani kolostort Nagy Heródes uralkodásának idején tíz évre elhagyták, mert azokban az években kiátkozták a qumraniakat. A nazarénusok apokrif evangéliumában is olvasható az idegenek érkezéséről a történet. A gyermeket ki kellett csempészni az országból,hogy megmentsék a tartomány római helytartója, Heródes elől. Jóval a keresztény kor előtt buddhista misszionárius iskolák működtek Alexandriában is. Ezeket "vihará"-nak nevezték- a szankszrit-kínai szótár szerint a szó fordítása: "egyetem,iskola és templom is egyben". 
"És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein". /Lukács, 2.47./ 
 
Szerzetes gyógyítók 
 
Elgondolkodtató, hogy a vándortanítók, - így a buddhista szerzetesek is a "szabadba kimenetel cselekedetével" buzdították követőiket: "hagyják el házukat és családjukat" /agara/, a laikus élet megtestesítőit és lépjenek be az állandó fedél nélkül élő vándorló szerzetesek közé. /anagara/. 
Csak ekkor szabadulhat meg az ember minden földi kötöttségtől, ekkor tud teljes szívvel elmélyedni a Tanításban és fokozatosan megszabadítani magát mélyen gyökerező szenvedélyeitől. 
Mert "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába"/Mt. 19.24./ 
"Egy írástudó odament és így szólt hozzá: 
"Mester, követlek, akárhová mégy"- 
Jézus így válaszolt: "A rókának barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." 
 
A buddhista hit egyik érdekes szabálya, hogy megtiltja a test olajjal való megkenését, amiről Buddha valószínűleg úgy vélekedett, hogy túlságosan nagy figyelmet irányít a testre, ezáltal elkényezteti az egót. 
A nazarénus szekta tagjainak minden bizonnyal nem kellett ilyen szigorú szabályokat követniük. 
A "felvilágosodás" XVIII.sz.-i filozófusai úgy gondolták, hogy a keresztrefeszítés és a feltámadás az esszénus szerzetesek által megrendezett ügyes jelenet volt és szerintük a "fehér ruhás fiú" aki közölte az asszonyokkal a feltámadás hírét, az esszénusok egyike volt, akik szokásuk szerint fehér ruhát viseltek. 
Száz évvel ezelőtt keletkezett az az elmélet, hogy Jézus egy esszénus fia volt, a gyermeket a Rend nevelte fel. 
Ennél is furcsább változatokkal rágalmazták fanatikus zsidók a korai keresztény közösségeket. 
l83l-ben August F.Gförer, Stuttgart város plébánosa és Repetent, a tübingeni szemináriumban úgy vélekedett, hogy "A keresztény egyház az esszénusok közösségéből alakult ki, az ő eszméiket fejlesztette tovább és az ő törvényeik nélkül az egyház szervezete elképzelhetetlen volna." 
Az "esszénus" név a szír "hasen" szóra vezethető vissza, melynek jelentése "az istenfélő". 
Az etimológia egy másik változata szerint az arameus "assaya" szóból származik, ami orvost vagy gyógyítót jelent /és a görög "Therapeutae" párja lehet/. 
Szerzetesek, akik különösen elmélyedtek az ima és elmélkedés aszkétikus gyakorlásában, rendkívüli jártasságra tettek szert az érzékszerveken túli percepcióban és cselekvésben. 
 
Csillagok 
 
Az i.e. 7. év folyamán háromszor fordult elő a Szaturnusz és a Jupiter együttállása a Halak jegyében /a hal Krisztus jelképe és a korai keresztény közösségek titkos ismertetőjele volt/. Egy ilyen találkozás ebben a csillagászati konstellációban csak minden 794. évben fordul elő. l925-ben Paul Schnabel orientalistának sikerült megfejtenie egy majdnem kétezer éves ékírásos táblát, melyet az Eufrátesz melletti Sippar csillagvizsgálójánál találtak. Az agyagtábla pontosan írja le a csillagászati eseményt. Kr.e. 8.vége felé a Jupiter és a Szaturnusz láthatóvá vált alkonyat után a nyugati égbolton. Körülbelül l6 fokra voltak egymástól,a Jupiter a Vízöntő, a Szaturnuszt pedig a Halak jegyében. Kr.e. 7. februárjában mind a két bolygó eltűnt és láthatatlan maradt néhány héten át a Nap sugarai miatt. A keleti csillagászok a Jupiter első megjelenését kora hajnalra /napfelkeltére/ várták, ami jelentős esemény volt a szeldzsuk időszámítás 3o4. évében a l3. Adaru alalmával,- azaz a mi i dőszámít ásunk szerint Kr. e. 7. március l6-án. Megfigyelték, ahogyan a Jupiter egyre közelebb került a Szaturnuszhoz, míg végül a két bolygó "találkozott" Airu hónap végén /Kr.e. 7. május l9-én/.A Jupiter és a Szaturnusz együttállása -2l fokra a Halakhoz képest, mindössze egy fok különbségű elhajlással és pontosan egyforma azimuton - még kétszer ismétlődött meg ugyanabban az évben hasonló módon, október 3-án és december 5-én. Mindkét bolygó látható volt estétől reggelig és magasan ragyogott a meridiánon éjfél körül. Amikor a Nap nyugaton lement, a bolygók fölemelkedtek keleten és amikor eltűntek Nyugat felé, a hajnal beköszöntött keletről. Az év elején a bolygópár hélikusan /azaz a Nappal együtt/ emelkedett és az év végén hélikusan süllyedt. Az egész év folyamán látható volt a Jupiter és a Szaturnusz és soha nem hagyták el egymás társaságát több, mint három foknyira. Ez a jelenség a Halak jegyében nem ismétlődött meg újabb nyolcszáz éven belül. Máté evangéliuma is háromszor említi a csillag ot. 
A bölcsek azt mondják: "Mert láttuk az ő csillagát,amikor feltűnt..." 
Az eredeti görög szövegben az "anatole" kifejezést találjuk. 
A nyelvészek rájöttek, hogy az anatole szónak különleges csillagászati jelentése volt, ha egyes számban használták. 
Egy csillag hélikus emelkedését jelentette, azaz, ha keletről jelent meg a horizont egy bizonyos pontján, kicsivel a Nap előtt. Többes számban használva ugyanaz a szó földrajzi mellékjelentést kap és a Távol-Keletre utal. 
A három bölcs valóban így követte az égi jelenést, keletről nyugatra. 
"Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét". /Máté 2,7/. 
A "feltűnés" a csillagászati szóhasználatban különleges terminus volt és egy fölemelkedő csillag első megjelenését jelölte. A korabeli néphit szerint egy ember csillaga születésének pillanatában emelkedik föl. Heródes kérdése arra utalt, hogy a születésnek jóval előbb kellett történnie. A babiloni naptár szerint a Jupiter a Szeleukida korszak 3o4. évének utolsó hónapjában jelent meg emelkedő pályán. A 3o5. év /Kr.e.6./ a tavaszi níszán hónappal kezdődött, ami ugyanakkor zsidó újévet is jelentette. Amikor a három bölcs Jeruzsálembe érkezett, a Jupiter alighanem már a Szaturnusszal való együttállásának második évében volt és Jézus, aki valószínűleg Kr.e. 7-ben született, abban az időben már majdnem kétéves gyermek lehetett. Talán ez volt az oka, hogy Heródes a legenda szerint kétéves korig minden gyermeket megöletett bizonyos helyeken. Mi ösztönözte ezeket a rejtélyes keleti /itt a görög anatole szó többes számban áll/ bölcseket arra, hogy alávessék magukat egy több hónapig , esetleg évekig tartó utazás megpróbáltatásainak? Honnan jöttek valójában és miért kerestek olyan állhatatosan, buzgó lelkesedéssel egy gyermeket? 
Az eredeti görög szöveg a három bölcset "Magoi" -nak nevezi. 
/Magus egy perzsa Zoroaszter-pap neve volt, innen származnak a mi "mágikus", "mágus" elnevezéseink./ A bibliai történet mágusait először az arles-i Caesarius emelte királyi rangra a VI. században. 
A IX. százdban kapták a bölcsek a "Gáspár", "Menyhért" és "Boldizsár" nevet. 
A korai források nem adják meg pontosan, hogy hányan voltak, Origenész ideje óta mondják számukat háromnak, talán három ajándékra utalva. 
A bölcsek igen jártasak voltak a "mágikus" gyakorlatban, szakértők voltak az asztrológiában és egészen biztosan nem voltak szegények. 
A beszámolók a "csillag"-ról, amely ott állt pontosan az istálló fölött, ahol egy újszülött feküdt, nem többek jámbor mesénél. 
Sokkal valószínűbb, hogy a majdnem kétéves gyermeket azoknak az embereknek a védelmében találták meg, akik ismerték isteni származását. 
Ezek az emberek nyilván nem élvezték Heródes jóindulatát, mert amikor a király tudomást szerzett a három mágus küldetéséről, rendkívüli módon felháborodott és "vele együtt egész Jeruzsálem". 
Hogy a gyermek a qumrani titkos szekták, a nazarénusok vagy az esszénusok jövendő Megváltója volt-e vagy sem, arról még szó esik. 
A Holt-tenger melletti qumrani kolostort Nagy Heródes uralkodásának idején tíz évre elhagyták, mert azokban az években kiátkozták a titkos szektát. 
Ezek a körülmények lehettek a király haragjának hátterében és ezek indokolják elhatározását, hogy megöleti a gyermeket. 
A nazarénusok apokrif evangéliumában is olvasható az idegenek érkezéséről a történet. 
A gyermeket ki kellett csempészni az országból,hogy megmentsék a tartomány római helytartója, Heródes elől. 
"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant."/Máté, 2.l6/. 
Miután a napkeleti bölcsek megtalálták a gyermek Jézust Jeruzsálem közelében, József - isteni utasításra - Egyiptomba menekült. 
A menekülés útvonala valószínűleg Hebrónon át Beérsebába vezetett, onnan pedig a sivatagon át a Földközi tengerhez. Abban az időben körülbelül egymillió zsidó élt Egyiptomban, Alexandriában kétszázezer. 
A hagyomány szerint a zsidóknak jó soruk volt akkoriban Egyiptomban, külön településeken éltek, voltak zsinagógáik, iskoláik. 
Az evangéliumokban megörökített gyermekgyilkosságokat igazolja a kortársak beszámolója. Ezt az esszénus szekta tagjai írták, akik Heródes folytonos támadásainak voltak kitéve, ezért saját országukban titokban kellett működniük. 
"A következő király betolakodó volt és nem papi rangból való, vakmerő és istentelen személy, az egész ország rettegett tőle". /Ass.Mos.6.22/. 
 
Esszénusok 
 
A qumráni esszénus közöség tagjai nem használnak állandó nevet szent irataikban. "A szent közösségnek", "a szegényeknek", "Isten kiválasztottainak, "az igazság fiainak" vagy leggyakrabban "a világosság fiainak" nevezik magukat. 
Az esszénusok szellemiségükben túlszárnyalták a zsidó törvények előírásait és oly mértékben eltértek tőle, hogy nem nevezhetjük a qumráni esszénusokat zsidó szektának. 
A talált "Magasztaló énekek" az "örömhírt" /euangelion/ hidetik a szegényeknek, Isten könyörületének egyetemességét és az esszénusoknak azt a vágyát, hogy ők legyenek a "jó hír hozói". 
Az esszénusok szerződést akartak kötni Istennel /Újszövetség/ és magukat az "Új Szerződésként" emlegették, melyről később azt állították, hogy Jézus alapította. 
Meglepő módon a qumrániak nem a jeruzsálemi templom irányába fordulva imádkoztak, ahogyan a zsidó törvények előírják, hanem kelet felé fordultak imájukkal, melyet naponta háromszor mondtak el. 
Imádságukat tehát a felkelő Nap irányában mondták. 
Josephus azt írja, hogy az esszénusok "nem mondtak semmi szentségtelent a fölkelő Nap színe előtt, ám bizonyos ősi imáikkal a Naphoz fordultak." 
Ez a beszámoló világossá teszi, hogy az esszénusok a Napot az istenség jelképének tartották. 
Az egyik qumráni himnusz ezt hangsúlyozza, Istent magasztalva: 
"És hajnalhasadáskor megjelentél nekem, mint az igazi Virradat", 
vagy később: 
"Megjelentél nekem hatalmasan, a nap kezdetén." 
 
A keresztelkedés szertartása alapvetően eltér a zsidó hagyománytól. 
Különösen pedig a test feláldozásától, ami azon a kegyetlen feltételen alapszik, hogy a bűnök véráldozat árán bocsánatot nyernek. 
A rituális tisztálkodás hagyománya többezer éves, a földi dolgoktól való megszabadulást és a lélek újjászületését szimbolizálja egy tiszta testben. 
Manu Törvényeinek második könyvében, amely a szentségekkel foglalkozik, található az a parancs, hogy az újszülött gyermekre szent vizet öntsenek, mielőtt elvágják a köldökzsinórt, aztán tegyenek az újszülött nyelvére egy kis aranykanálból méz, tisztított vaj és só keverékét, miközben szent imákat mondanak. 
Az Atharva-védák szerint, akit nem tisztítanak meg vezeklés vizével, vándorolnia kell, a "vándorlás" a "büntető" reinkarnációt vagy szellemi életet jelenti. 
A János által végzett keresztelés esetében ez a szertartás egy bizonyos közösséghez való tartozás jelképe volt, mely kultikus szentségek bevezetésével különböztette meg magát az idegenektől. 
Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a nazarénusok független szektát alkottak, amely kiemelkedett hitvallásának misztikusságával. 
A titokban működő misztikus szekták tagjaival szemben mindig bizalmatlan volt a hatalom és üldözte őket. 
Pált is utolérte ez a gyűlölet, amikor a Felix helytartó előtti kihallgatáson Tertullus ügyvéd így vádolta: 
"ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között és fővezére a názáretiek eretnekségének." 
/Apostolok cselekedetei 24.5./ 
Plinius és Josephus tudósítása szerint a nazarénus szekta legalább százötven évvel Krisztus születése előtt már létezett a Jordán- és a Holt-tenger keleti partján. A tanítványok hajukat hosszan viselhették. Keresztelő Jánost is hosszú hajjal ábrázolják, mint aki "teveszőr ruhát viselt és dereka körül bőrövet" /Mt 3.4./ Egy Lentulus nevű római polgár leírta Jézus külsejét egy, a római szenátusnak küldött levelében, - a Lentulus-levél az apokrif szövegek egyike, Jézus haját "laza és hullámos"-nak nevezi. Hullámokban hullott vállára és "feje tetején elválasztotta a nazariták szokása szerint." 
A "nazar" India nyelveiben is megtalálható /"nas" szógyökér=azonosul valamivel, nasa=orr, a jógában az orr tövénél lévő pontra is használják nasaanta, azaz a szemöldökök között, ha valaki koncentrál.Hindusztánban a "nazar" szó belső vagy természetfölötti víziót jelent, "nazar cand" igézetet jelent. 
Egyben a hipnózisban és a mágiában használt kifejezés "nazaran" jelentése pedig "meglát" vagy "látomása van". 
A nazarénus szekta részletes leírása ma már aligha lehetséges, mivel igen kevés szöveg áll a rendelkezésünkre. 
A nazarénus Jézus és ortodox kortársainak eszméi közötti különbséget lehetetlen volna meghatározni, ha nem találnak meg nemrégiben egy informatív leletet az esszénusokról, akik csak felületesen különböztek a nazarénusoktól és akiket egyértelműen befolyásolt Buddha tanítása és a Védák. 
Az esszénusok például csak tiszta vizet használtak, míg a nazarénusok - és Jézus - olajat. 
Még a múlt században is azok, akik ismerték az esszénusok írásait, arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus közössége csakis az esszénusok egyik ága lehetett. 
/H.Graetz zsidó történész a kereszténységet még így is nevezte: "esszénizmus idegen elemekkel"./ 
Az esszénusokat akkor még csak az ókori történetírók közvetett leírásaiból ismerték. 
Alexandriai Philo /Kr.e.13-43/ zsidó filozófus az "erény atlétái"-nak nevezte őket és Josephus "A zsidó háború" c.művében majdnem egy egész fejezetet /II.8/ szentelt nekik. 
Mindketten négyezer körülire becsülték a szekta tagjainak számát. 
"Kiváló erkölcsű férfiak, akik az országban mindenfelé élnek". 
Még az idősebb Plinius, római szerző is megemlíti az esszénusokat. 
Az esszénus szekta tanításainak jelentősége mégis homályban maradt a híres tekercseknek a Holt -t enger mellet Qumranban történt megtalálásáig. 
A fölismerés, hogy az esszénusok tanításai megelőlegezték Krisztuséit - Jézust magát is egészen új megvilágításba helyezte. 
 
Szokás volt táblát helyezni a keresztre, általában a lábak alá, melyen a név és az ítélet oka volt olvasható. 
A hagyomány szerint Jézus tábláján latinul, görögül és arámul az állt: 
"Jézus, nazarénus, a zsidók királya". 
A keresztrefeszítés művészi ábrázolásain a táblán általában csak a latin 
"Jesus, Nazarenus, Rex ludaeorum" szöveg rövidítése látható: INRI. 
Nyilvánvalóan a Jézus ellen felhozott egyik vád az volt, hogy nazarénus. 
 
"Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra. 
Minden rajta keresztül támadt és egyetlen létező sem lett őnélküle. 
Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. 
Mindazok, akik hisznek benne, Isten gyermekeivé lesznek, Őbenne, aki Istentől született. 
Az Ige testté lett és miköztünk járt, kegyelemmel és igazsággal telve." 
(1Jn.3, 4, l4.) 
... 
"...Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást. 
Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt." 
(Jn.13. 34-35.) 
A "Krisztus" szó a görög krisztosz szóból származik, melynek jelentése "olajjal felkent". 
A krisztosz szó visszavezethető a szanszkrit krsna /krishna=mindent vonz/ szóra, melyet általában "kriszto"-nak ejtenek. 
"Kriszto" jelentése "vonzás". 
Az a személy, aki mindent vonz, Isten legszentebb megtestesülése. 
" Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." 
(János 8.12) 
Áldott, boldog karácsonyt magyarok! 
 
Nimrud - akit a csillagos égen az Orion csillagkép jelöl - birodalmakat alapított napkelettől napnyugatig, - a mai Észak-Indiától a Földközi- tenger partjáig. 
"Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia...." (Pesachim 91. a., a talmudisták Nimród fia elnevezés alatt a názáreti Jézust értik.) 
"A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. 
Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták." 
Tárih-iÜngügüsz (A magyarok története.) ősgeszta 
NI-BU KUS, vagyis a "Kus Párduc" és akkádul "NIMRUD" 
A kusok, kusiták voltak a sumeroknál azok, akikhez "alászállt a királyság az égből". A sumeroknál a királyi törzs a kusok törzse volt.