Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Szegény Budenz - Bakay Kornél írása

| 2018-01-09 | sz3rk |

 

 Bakay Kornél remekműve a Hogyan lettünk finnugorok. Ha valakit még az sem győz meg, akkor tényleg bezárta agyát érvek és bizonyítékok előtt. Persze, vannak, akik ebből jól megélnek!

 
De ha legalább elolvasnák, mit is irt pontosan Sajnovics! Sajnos nem egészen azt, amit a szájába adnak. Nem véletlen, hogy sokáig csak latinul volt meg, ahhoz sem lehetett könnyen hozzáférni.
 
 
 
Egy vitafórumból: 
a finnugristák egyik kedvenc szava az ellenfél elnémítására: DILETTÁNS 
Javaslom, hogy akkor vizsgáljuk mi is meg, hogy kik voltak ezen elmélet legfőbb kiagyalói! 
Gyarmathy Sámuel- foglalkozását tekintve: orvos! 
Sajnovits János- foglalkozása: csillagász! 
Reguly Antal- foglalkozása: jogász! 
Hunfalvy Pál /ered: Paul Hunsdörfer/ aki még élete végén is csak makogni tudott magyarul- foglalkozása: szintén jogász! 
Budenz József /ered: Josef Budenz/ az egyetlen, aki tényleg szakmabeli volt, nem pedig önjelölt hobbinyelvész! Budenz viszont német ember, csak 23 éves kora után tanult meg magyarul, tehát nyilvánvalóan soha nem tudott anyanyelvi szinthez még csak közelálló módon sem magyarul. Budenz Hundsdörfer pártfogoltjaként csinált karriert a "magyar" tudományos akadémián. 
Hogy akkor ki a dilettáns? A választ Rátok bízom.
 
 
 
 
 
 
 
Szegény Budenz - (a Josef)
 
Néhány szó a finnugristák harcra buzdító nyelvészeti vagdalkozásairól : 
Rédei Károly bécsi emeritus professzor úr legújabban már a nagyra becsült Bécsi Naplón keresztül is harcot hirdet "a nyelvészeti dilettantizmus ellen". Korábbi könyvét is új kiadásban jelentette meg (ismét Őstörténetünk kérdései címmel), de harcoló alakulatát ez évben önkéntesekkel is kiegészítette: A Kapu című lapban (2004. március) Bereczki Gábor, A Magyar Nemzet Magazinban előbb Szende Tamás (2004. március 27.), majd (2004. április 3:) Csúcs Sándor rántott kardot. Mindannyian kiváló egyetemi tanárok. 
De hát kik ellen indult ez a hadüzenet nélküli háború? Kik azok az elvetemült dilettánsok, akik a hazai tudományos alvilágot alkotják a vajákosokkal és az örökmozgót feltalálni vélt ütődöttekkel együtt? S kik az ő segítőik? 
A Linzben élő mgr. Lauringer Tamás történelemtanár például, aki megdöbbentő módon "meg akarja szabni a más jellegű eredetkutatásokat" s aki nemrég szólni merészelt a finnugor rokonság és származáselmélet kizárólagossága miatt. Honnan vette a bátorságot Lauringer úr - és "elvbarátai" - ehhez a gyalázathoz? S kire merészelt hivatkozni ez az elvetemült történelemtanár? Bakay Kornél régész-őstörténészre; aki ugyan korántsem rendelkezik annyi címmel és magas ranggal, mint Rédei úr, de László Gyula régészprofesszor egyik legközelebbi tanítványa volt, aki negyven esztendeje kutatja a magyarság őstörténetét. 
De célkeresztben van a nemrég kitüntetett Végh Alpár Sándor is, aki némi kételyét bátorkodott kifejezni a Hunfalvy-Budenz irányzatot illetően, utalva arra a tényre, hogy Joseph Budenzben magas fokon izzott a magyargyűlölet. 
Nem csekély aggodalommal töltik el az embert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorának, Csúcs Sándornak szavai is aki a mind a Hunfalvi, Budenz, mind a Sajnovitcs, Gyarmathy kettőst, mind Reguly Antalt illetően elképesztő tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot. De nem sokkal magasabb színvonalú a génkutatásról írott néhány mondata sem. Mindez nem volna olyan nagy baj, ha nem ilyen oktatásban részesülnének az ott tanuló fiaink-leányaink. 
De térjünk vissza Rédei úrhoz, mert a hal esetében is a fej a kiindulópont. A magyar és a finn nyelv rokonságát a vogullal, az osztjákkal, illetve a volgai és a balti finn típusú nyelvekkel szakember soha nem vonta kétségbe! A szörnyszülött finnugrizmus szó nem azt jelenti, hogy a magyar és a finnségi nyelvek nyelvtanilag és bizonyos (de nem nagyszámú!) szóegyezések alapján ne volnának rokonságban egymással. Nem, professzor úr, kérem! Mi ezt soha és sehol nem állítottuk, amint a sumer és a magyar nyelv azonosságát sem. Mi annak a kételyünknek adtunk és adunk hangot, hogy a nyelvrokonság nem úgy jött létre, ahogyan, ellentmondást nem tűrően, tanítani és sulykolni méltóztatják. A kikövetkeztetett úgynevezett uráli alapnyelv és őshaza, a kikövetkeztetett úgynevezett finnugor alapnyelv és őshaza, a kikövetkeztetett úgynevezett ugor nyelv és őshaza teóriáját nem fogadjuk el, támaszkodván kitűnően képzett régi és mai nyelvészekre (a római Angela Marcantonióra és az amszterdami Marácz Lászlóra). 
Az az álláspontunk, az a feltevésünk, hogy a magyar egy több ezer éves ősnyelv, amelyet már a Kr. e. első évezredben sok ember beszélt, s amely hatott a környező (szomszédos) kis népek nyelvére (mint közlekedő nyelv, mint a lingua franca). A magyar nyelvet beszélő emberek tehát nem "szakadtak ki" semmiféle "alapnyelvi vadász-halász gyűjtögető őshaza" hatszáz szóval beszélő kőkori népességéből, és nem bolyongtak ezredéveken át, mint kóbor vándorok, hanem hosszú időn át éltek Belső-Ázsiától a délorosz sztyeppekig terjedő térségben, mégpedig nagyobbrészt állandó temetőkkel rendelkező, megtelepedett, állattartó és föl-, elei is művelő életmódban, ahonnan azután a Kr. u. IX. században tudatosan megtervezett rendben és nagy lélekszámmal betelepedtek a Kárpát-medencébe. Az egyre gazdagodó régészeti anyagok messzemenően alátámasztják ezt a tudományos feltevést, míg a finnugor származáselméletnek régészeti megalapozottsága teljesen önkényes és bizonytalan. Minderre a finn régészek is rájöttek, és így ott is kezdi talaját veszteni a hagyományos finnugor dogma. 
Rédéi Károly és társai nagy élvezettel mossák össze a felkészületlen álmodozókat a komoly szakemberekkel, azt gondolván, hogy ha állandóan a maori, a kelta, az etruszk, a sumer stb. nyelvek és a magyar közötti rokonság híveit gúnyolják, akkor eleget is tettek a tudományos követelményeinek. Jótékonyan megfeledkezvén például az agyonsztárolt Hunfalvy Pál egy időben erősen fontolgatta a sumer-altáji- magyar rokonságot (Bábel tornya. Budapesti Szemle, 1857), Otto Donner pedig kifejezetten vallotta a sumer és a turáni nyelvek szoros kapcsolatát! A magyar és sumer nyelv közötti szoros kapcsolatok tényét egyébként Kramer a sumerológia egyik atyja sohasem "vonta vissza"! 
Rédei úr engem "őstörténeti tévelygőnek" nevez, aki nem tudja megkülönböztetni a sumert az akkádtól, ugyanakkor vaskos őstörténeti monográfiáim közül (Történetünk régészeti forrásai, Az Árpádok országa) egyet sem olvasott el. A Kapu 2004. februári számában egyébként részletes választ adtunk Rédeinek a vádaskodásaira. 
Most példaként csupán egy kérdéskört ragadok ki, a magyar őstörténet és a Habsburgok, illetve a németek viszonyát. Kivált azért választom ezt a témakört, mert szinte mindenki (legutóbb a Magazinban Szende Tamás és Csúcs Sándor) úgy állítja be, mintha alaptalan, durva rágalmazás volna az a megállapítás, hogy a németek és a Habsburgok magyarellenesek és magyargyűlölők voltak évszázadokon keresztül, s érdekük volt a magyarság önbizalmának megtépázása. 
Csúcs Sándor tanár úr azt írja, hogy "nyelvünk finnugor rokonságát tudományos módszerekkel... Sajnovics János és Gyarmathy Sámuel bizonyította be (sic!) 1770- ben, illetve 1791 ben". Több mint meglepő, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jeles tanára ilyen mondatot le mer írni, mivel J E. Fischer 1768-ban megjelent Sibirische Geschichte című könyvében mutatta ki először a magyarral rokon nyelveket, s az ő szójegyzéke alapján fejtette ki téziseit A. L. Schlözer 1770-ben (Probe russischer Annalen) és 1771-ben (Allgemeine nordische Geschichte), s ugyancsak Schlözer vette rá Hell Miksát, ő pedig Sajnovics Jánost, majd később hasonlóképpen Gyarmathy Sámuelt is Schlözer noszogatta a finnugor nyelvek összehasonlító tanulmányozására. Hell Miksa Erasmus Frölich, Johannes Scheffer és Joseph Franz útmutatásait követte, s így Magyarországon lényegé'ben ő indította el a magyar-finn rokonítást (Nyelvtudományi Közlemények, 85/1983, 297-303). Ezek tények. Arról nem is szólva, hogy Sajnovics János a mai finnugristák által súlyosan elítélt szóhasonlítgatások révén jutott (sokszor elképesztő) következtetésekre. 
Schlözer hírhedt magyargyűlölete kortársai előtt is közismert volt. Nézetei között szerepelt, hogy a magyaroknak nincs saját történelmük, és nincs helyük Európa fő népei között, sőt nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem! 
II. József magyar király ( 1780-1790) rendeletben tiltotta meg a magyar oknyomozó történelem tanítását, s az anyja, Mária Terézia is azért ragaszkodott Magyarországon a latin nyelv hivatalos nyelvként való megtartásához, jóllehet Európában ez már erősen idejétmúlt volt, mert a magyar nyelv visszaszorítását birodalmi érdeknek tekintették. Ráth Mátyás győri evangélikus lelkész 1788-ban mindezt meg is írta (Staatsanzeiger, 12. szám) az Über die Ausrottung der ungarischen Sprache című cikkében. 
A németek körében (Franz von Löher, Rudolf Heinze, Eduard Glatz, Herder, Wattenbach stb.) általános vélemény volt, hogy Magyarországot a németek és szlávok varázsolták virágzó országgá, a magyar föld minden értékét a németeknek köszönhetjük, a magyarságnak nincs is egyéb szerepe, mint előkészíteni a németek tömeges letelepedését a Kárpát-medencében. Paul de Lagarde szerint a magyar nép csak arra jó, hogy csontjaival kövezze ki a németség számára a történelem országútját. 
I. Lipót magyar király (1657-1705) egy ízben azt mondotta: "az ereimet nyittatnám fel, ha tudnám, azokban egyetlen csepp vér találtatik, amely a magyaroknak kedvező!" 
S vessünk egy pillantást Joseph Budenzre és Hunsdorfer-Hunfalvi Pálra, hiszen mind Rédei, mind Szende, mind Csúcs tanár úr nagy hévvel védelmezi e két kiváló tudóst, kijelentvén: politikai sugalmazást megerősítő-adataink nincsenek. Igen szomorú és sajnálatos, hogy az egyetemi ifjúságot évtizedek óta oktató tanárok a legelemibb nyelvészeti szakirodalmat sem igen olvasgatják, egyébként nem kerülhette volna el a figyelmüket Hajdú Péter Budenz- problémák című tanulmánya (Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988, 125-165), amelyből egyértelműen kitűnik, hogy Joseph Budenz nem volt magyar hazafi, nem tett a magyar nemzetért semmit az elnyomatás éveiben, sőt a finnugrista köréhez tartozó Barna Ferdinánd is ezt írta róla: 
"Megvetette minden magyar barátját, arra késztette őket, hogy németül beszéljenek vele; szorgalmasan látogatta a német színházat, a magyar néppel ellenséges német nyelvű újságokat olvasta, a magyar akadémiai üléseket megzavarta, stb. 
Szegény Budenz! Annak ellenére, hogy 25 éves korára a Magyar Akadémia levelező tagja lett Schedel (Toldy) Ferenc és Hunfalvy jóvoltából, kifejezetten utálta Magyarországot. A. Alquist finn nyelvésznek ezt írta 1870-ben: "Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása!" Harminchat évesen egyetemi professzor lehetett, s ezt azzal hálálta meg, hogy idegen akcentussal, rosszul adott elő, gyűlölettel teli acsarkodással gyalázta Vámbéri Ármint (bizony, Csúcs tanár úr!). Kérdezhetik: vannak-e bizonyítékaink? Vannak, s nem is akármilyenek. 
Hunfalvy Pállal kapcsolatban is persze, aki Kossuth ellenfeleihez, az úgynevezett békepárthoz tartozott, a Habsburgokkal való kiegyezés híve volt, nem bujdosott, és nem kapott kegyelmet, mert elítélve sem volt soha. Hunfalvyt már 1850-ben osztrák titkos ügynöknek nevezték, s ez annyira beleivódott a közvéleménybe, hogy Hunfalvy még 1883-ban is nyilatkozott róla: ".., tudatá velem egy igen tekintélyes akadémiai tag, hogy engem az osztrák kormány azért vesztegetett meg, hogy a magyar nemzet hitelét a finn rokonság hirdetésével lerontsam." 
Hunfalvi, született Paul Hunsdörfer 17 éves koráig egy szót sem tudott magyarul, később pedig zsarnoki természete vezérelte működésében. Domokos Péter Szkíthiától Lapponiáig című könyvében valós képet festett Hunsdorfer-Hunfalvyról és Schedel-Toldyról ( 107, oldal). 
Az utóbbi az elnyomatás első évében (1850) szinte egyedüli döntnök volt az Akadémián. Hunfalvyt is ő neveztette ki, aki viszont mihelyt hatalomhoz jutott, behívta az országba Budenzet, kiütötte Kállay Ferencet, és Reguly Antal eredményeit mint saját megfejtéseit mutatta be akadémiai székfoglaló előadásában! 
Budenzcel és Hunfalvy Pállal, Sajnoviccsal és Gyarmathyval szemben a magyar nyelvtudomány és a tudományos élet hangadói "nagy megértést" tanúsítanak, jóllehet eredményeiknek zöme használhatatlan, egykori módszereik túlnyomó része tudománytalan. Ám a legcsekélyebb megértést sem tanúsítják azokkal a szaktársaikkal szemben, akik felemelik szavukat az elavult dogmák ellen. 
Ezért merészeli Rédei úr kigúnyolni az amszterdami egyetem kitűnő nyelvészét, Marácz Lászlót, ezért merészeli Bakró- Nagy Marianne dühödten dilettánsnak nevezni a nemzetközileg elismert olasz nyelvészt, Angela Marcantoniót, s ezért gázolnak bele mások emberi méltóságába, mint tette Rédei Károly sokunkkal. Ha van "tudományos alvilág", nagyon is lehetséges, hogy éppen a hivatalos kinyilatkoztatók és vagdalkozók a maffiavezérek. 
Bakay Kornél 
Régész- őstörténész 
Egy vitafórumból: 
Mint már említettem, a finnugristák egyik kedvenc szava az ellenfél elnémítására: DILETTÁNS 
Javaslom, hogy akkor vizsgáljuk mi is meg, hogy kik voltak ezen elmélet legfőbb kiagyalói! 
Gyarmathy Sámuel- foglalkozását tekintve: orvos! 
Sajnovits János- foglalkozása: csillagász! 
Reguly Antal- foglalkozása: jogász! 
Hunfalvy Pál /ered: Paul Hunsdörfer/ aki még élete végén is csak makogni tudott magyarul- foglalkozása: szintén jogász! 
Budenz József /ered: Josef Budenz/ az egyetlen, aki tényleg szakmabeli volt, nem pedig önjelölt hobbinyelvész! Budenz viszont német ember, csak 23 éves kora után tanult meg magyarul, tehát nyilvánvalóan soha nem tudott anyanyelvi szinthez még csak közelálló módon sem magyarul. Budenz Hundsdörfer pártfogoltjaként csinált karriert a "magyar" tudományos akadémián. 
Hogy akkor ki a dilettáns? A választ Rátok bízom.