Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Wass Albert

| 2018-01-10 | sz3rk |

 

 „Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (…) Amit az ember mond, úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület” – írta szentegyedi és czegei gróf Wass Albert magyar író és költő.

 
1908. január 8-án  a Mezőség szívében, a Kolozs megyei  Válaszúton született 
 
A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. Nagyapja, Wass Béla országgyűlési képviselő majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja volt. Apja Wass Endre, anyja losonczi báró Bánffy Ilona.
 
1934-ben megjelent Farkasverem című regénye, mely nevét országszerte ismertté tette. Az irodalmi körök akkora elismeréssel fogadták e művét, hogy a kor legnagyobb hazai irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat ítélték oda. 1944-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, majd a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
 
 
 
1945 húsvétján elhagyta Magyarország területét, maga és szerettei életét mentve. Ettől kezdve a szülőföld, a táj, a nyelv, az emberek, a hazai levegő, az otthoni gondok és gondolatok,  amik életében meghatározó és kitörölhetetlen értékek  voltak, műveiben éltek tovább. 
 
 
 
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
 
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. 
 
 
 
Amerikában halt meg, 1998 februárjában. Vadászpuskája oltotta ki életét. . Túl volt a kilencvenen.
 
Sokan mondják, hogy öngyilkos lett. Egyedül volt, övéi nélkül. Élete vége felé betegséggel küszködött, s menekült a magány elől, amely gyerekkorában oly sokszor társa volt. De mivel egyedül maradt, merénylet áldozata is lehetett. Nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem, hisz élete folyamán a román szervek gyűlölete az óceánon túl többször is megkereste. 
 
 
 
Wass Albertet a Kolozsvári Református Kollégiumban arra tanították – amint kilencvenedik születésnapján maga idézte –, hogy nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni. Ő megtette ezt. Utolsó leheletéig. 
 
 
 
Hamvait titokban hozták haza. Egy részét a marosvécsi Kemény vár parkjában helyezték örök nyugalomra, a Helikoni asztalhoz közel, másik részét szélnek eresztették az Istenszékén, a Kelemen-havasok magas csúcsán, ahogyan rendelkezett: „… ha befejeztem ezt az életet szelek szárnyán, csillag-ösvényen hazatérek újra …”