Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Több mint 7 hónapos írás, de ma is aktuális..

| 2018-12-02 | sz3rk |

 

 Vasárnap este óta olvasom a választási eredményeket értékelő

elemzéseket, véleményeket. Sok érdekes dolgot tudtam meg magamról
azóta. Például, hogy vidéken élő, szegény, alacsony iskolai
végzettségű, idegengyűlölő, bezárkózó, megfélemlített, kizárólag a
közmédiából tájékozódó, a sokoldalú tájékoztatást nem igénylő,
internetet nem használó állampolgár vagyok. És természetesen hülye.
Olyan ember, akivel szörnyű egy országban élni. Merthogy a Fideszre
szavaztam.
 
Nem vagyok elemző, nem bátorkodom megfellebbezhetetlen igaz­ságokat
közzétenni azzal kapcsolatban, hogy melyik pártra miért szavaztak az
emberek, és különösen, hogy miért szavazott több mint két és fél
millió ember a Fideszre. De azt tudom, hogy én miért szavaztam rá,
habár esetemben semmi nem igaz a fenti sztereotípiából.
 
A Fideszre szavaztam, pedig nem azért élek tanyán, mert ez jutott,
hanem azért, mert tudatosan ezt választottam Budapesttel és más
nagyvárosokkal szemben. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok
szegény: vállalkozóként és gazdálkodóként tisztességes jövedelemre
teszek szert. A Fideszre szavaztam, pedig három egyetemi diplomám
mindegyikét budapesti egyetemen szereztem – közülük egyet a
Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma: Corvinus), egyet a CEU-n.
 
A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok idegengyűlölő. Nem is lehetek:
sógornőm zsidó származású, sógorom Magyarországra házasodott indiai.
Unokaöcséim és unokahúgaim – gyermekeim unokatestvérei – tehát félig
zsidók vagy félig indiaiak. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok
bezárkózó: megjártam Nyugat-, Közép-, Kelet- és Dél-Európa legtöbb
országát, Észak-Amerikát, Oroszországot, Indiát, Kínát, láttam egy
kicsit Közép-Ázsiából, Törökországból, Iránból, Pakisztánból, tanultam
az Egyesült Királyságban, és voltam gyakornok az Amerikai Egyesült
Államok Kongresszusában, a konzervatívnak legkevésbé sem nevezhető
néhai Tom Lantos képviselői irodájában. A Fideszre szavaztam, pedig
egyik politikai oldaltól sem függök, nem félemlített meg sem a
jobboldal, sem a baloldal. A Fideszre szavaztam, pedig a köztévé
adásait nem nézem, televízióm sincsen, helyette az internetről
tájékozódom, rendszeresen olvasva valamennyi politikai oldalhoz közel
álló portált.
 
De ha mindez így van, akkor miért szavaztam mégis a Fideszre?
Megpróbálok segíteni a nyolc éve rettegésben élő, becsomagolt
bőröndökkel az országból való menekülést fontolgató, de nekiindulni
csak nem akaró baloldali entellektüeleknek abban, hogy megértsék,
miért szavaz valaki a Fideszre. Egy a több mint két és fél millió
közül.
 
Először is, a Fidesz sokkal jobban működteti az országot, mint a
baloldal. Persze, én is tudnék rosszul működő rendszereket,
követhetetlenül változó jogszabályokat, észszerűtlen intézkedéseket,
hibákat sorolni vég nélkül. Összességé­ben azonban mégis az a
tapasztalatom, hogy Fidesz-kormányzás alatt jobban működnek a dolgok,
és épül az ország. Van irányvonal, van haladás, van építkezés konkrét
és átvitt értelemben, és lassan összeállnak a dolgok, míg baloldali
kormányzás alatt koncepciótlanság, lepusztulás és szétesés a jellemző.
 
Másodszor, nem is annyira a Fideszre, mint inkább Orbán Viktorra
szavaztam. Meggyőződésem szerint a miniszterelnök olyan kaliberű
államférfi, amilyen ritkán adatik meg egy nemzetnek. Politikai
ellenfelei között és a saját táborában sincsen hozzá fogható
politikus, és a nemzetközi porondon is kiemelkedő. Tisztán látja,
milyen folyamatok zajlanak a világban, és milyen esélyeink,
lehetőségeink vannak nekünk, magyaroknak, illetve milyen veszélyekkel,
fenyegetésekkel kell szembenéznünk. Felismeri, következetesen és
sikerrel – ha kell, keményen harcolva, ha kell, ügyesen lavírozva –
képviseli a magyar nemzeti érdekeket.
 
És ma is ugyanazt érzem benne, mint 1989. június 16-án, amikor a Hősök
terén apám nyakában ülve lengettem a magyar zászlót, és hallgattam a
beszédét.
 
Harmadszor, engem nem zavar, hogy ki mennyire gazdagodik. Sőt, örülök
minden forintnak, ami nem külföldi cégek, hanem magyarok kezébe kerül.
Szükségesnek tartom, hogy – akár állami segédlettel – kialakuljon az
új magyar nagytőkés osztály, az új magyar „arisztokrácia”, még akkor
is, ha ezek az emberek időnként esetlenek, bumfor­diak, és mindenkin
keresztül gázolva, kíméletlenül érvényesítik az érdekeiket. A 20.
századra kifinomult magyar arisztokrácia vagyonalapító ősei sem
biztos, hogy különbek voltak a vagyonfelhalmozás időszakában,
évszázadokkal ezelőtt.
 
De nemcsak ezért vagyok Fidesz-szavazó, hanem azért is, mert
történelmi ismereteim, családom és saját tapasztalataim alapján
állítom, hogy a magyarországi baloldal mindig a magyar nemzeti érdekek
ellen politizált. Korábban megcsonkított ország, hullahegyek, véresre
vert parasztok és papok, elkobzott vagyonok fémjelezték hatalmát.
Később már „csak” elherdált közvagyon, működésképtelen rendszerek,
eladósodottság, elszabadult költségvetési hiány és infláció. És mindig
elvtelen behódolás az éppen aktuális nagyhatalomnak. Ebből pedig
elegem van. Amint abból is, hogy ez a baloldal mindennap arcomba tolja
a holokausztot, bűntudatot próbálva kelteni bennem valamiért, amihez
sem nekem, sem a családomnak nem volt köze; vagy éppen
intézményesítetten népszerűsíti a homoszexualitást, a szabad szexuális
identitásválasztást és egyéb szexuális aberrációkat.
 
Nos, ezért szavaztam én a Fideszre. És őszintén örülök az eredménynek.
Illetve nem teljesen. A baloldal, az úgynevezett „demokratikus
ellenzéki pártok” választási eredményéről ugyanis azt gondolom, amit
állítólag Csurka István felelt egy újságírói kérdésre az 1998-as
választások után, amikor azt kérdezték tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy
az SZDSZ mindössze hét és fél százaléknyi szavazatot kapott. Így
felelt: „Sokallom.”