Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

az álmom

| 2010-03-30 | admin |

 

Álmom egy új köztársaság

Pákh Imre, amerikai magyar üzletember

Egy új köztársaságról álmodom a választások hajnalán.

Olyanról, ahol felelős személyeket, profi szakembereket emelünk hatalomra, és nem törzsfőnököket és kiskirályokat, akik csak a saját klánjukra gondolnak. Olyan politikusok kellenek, akik nemcsak meghökkentésre képesek, hanem következetes, ésszerű cselekvések sorozatára is. Akik elsősorban saját nemzetükkel akarnak jót tenni. Remélhetőleg nem olyan képviselőket helyezünk pozícióba, akik nagyapjuk pufajkájára húzták fel sötét öltönyüket, és a szovjet katonacsizmára báli cipőjüket; hanem olyanokat, akik dolgozni akarnak szegény hazánk felemelésén, és nem uralkodni az elnyomott polgárok, a széthordott ország felett.

Arról álmodom, hogy megvalósul végre az elmúlt 64 év sötét történelmének feltárása; hogy hiteles történészek hiteles dokumentumok alapján a múltat feltárják, és prezentálják a nemzetnek és a meghökkent világnak; hogy felkutatják a még élő szemtanúkat, hogy a diktatúra felelőseit megnevezzék, és tanúvallomást tegyenek. Talán az új köztársaság eléri egyszer, hogy az ÁVH-s gyilkosokat is elítéljék, a jugoszláv polgárháborús gyilkosok mintájára.

Olyan köztársaságról álmodom, ahol nincs többé jobb vagy bal, csak föl vagy le, a jó vagy rossz lesz az irányadó, az erkölcsi mérce. Ahol a kormány nem akarja kontrollálni a polgárok minden gondolatát. Ahol kommunista múlttal soha többé senki nem kerülhet vezető állami pozícióba. Ahol azt teszik a politikusok, ami helyénvaló, és amit tenniük kell a nemzet érdekében, és nem azt, amit tenni akarnak a saját érdekükben. Ahol nem kellene tartani attól, hogy a turulmadárra sarlóval és kalapáccsal vadásznak. Jó volna elérni, hogy a fehér galamb mellett a turul is védett madár legyen. Mert ezek fehér galambjai a békének uszítanak össze kisebbségeket többségekkel, családokat a más irányultságúakkal, különböző vallásokat egymással. Olyanok ők, akik befolyásos és most hatalmon lévő hátvédjük nélkül vakkantani sem mernének, s akik arra nem is gondolnak, mi lesz velük pártfogójuk nélkül.

Olyan köztársaságról álmodom, ahol az emberek hangját nem nyomják el a kormány szabadtéri hangszórói. Ahol nem csak a balliberális jelvényeket kell imádni, az ő változó ideológiájukban kell hinni, csak az ő ellenségeiket lehet gyűlölni. Ahol nem nevetik ki a történelmi bocskait, ahol az árpádsávos zászlót történelmi jelvényként tisztelik, ahol a polgárok büszkén viselhetik a magyar trikolórt, ahol nem gúnyolják ki a Szent Koronát és a kitűzött magyar zászlót a kapualjban.

Olyan köztársaságról álmodom, ahol az adók annyira ésszerűek lesznek, hogy minden külföldi vállalat, bank és magánszemély Magyarországra hozza a pénzét, és nem politikusaink mentik profitjukat külföldre. Ahol a „lehet" és a „megéri" szavak dominálnak, a „nem szabad" és „mentsük, ami menthető" helyett. Olyan államot álmodok, ahol az adókból iskolákat, kórházakat és utakat építenek, és nem bezárnak, eladnak vagy félbehagynak. Ahol minden magyarnak volna helye Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről és a Délvidékről, nem csak távol- és közel-keleti bevándorlóknak, afgán menekülteknek vagy guantánamói muzulmánoknak.

Remélhetőleg az új köztársaságban a bíróságok az áldozatok védelmén állnak majd – a kiraboltak, a megöltek, a megvertek, a gumilövedékkel meglőttek oldalán –, és nem az erőszakszervek, bajkeverők, volt elvbarátok és új üzlettársak oldalán.

Olyan köztársaságot álmodok, ahol a törvény egyformán vonatkozik a többségre és kisebbségre, ahol a többség véleménye határozza meg a közvéleményt és az erkölcsöt, és nem azok, akiknek ez meg van engedve; ahol mindenkinek lesz becsületes munkája és elegendő fizetése a megélhetéshez; ahol minden családban lehet három-négy gyermek, akiket segély nélkül is fel tudnak nevelni; ahol a családok érdeke, a jövő nemzedék védelme és oktatása lesz a közbeszédben a legfontosabb, és nem a politikusok vagy „celebek" nő- és egyéb piszkos ügyei.

Olyan köztársaságról álmodom, amelynek fővárosa, Budapest, nem a pornófilmek központja lesz, amelynek szent helyén, a Hősök terén, nem filmezhetnek ilyeneket a rendőrség elnézésével; olyanról, ahol senkitől nem vehetik el a házát vagy lakását azok, akiknek palotái vannak; ahol mindenki szorultságában jogosult segélyre, nem csak egyes kivételezettek; ahol remélhetőleg megszűnnek a kisebbségek, és integrálódnak egy nagyobb egységbe, mint ahogyan Magyarország az Európai Unióba.

Végezetül olyan köztársaságról álmodom, ahol évek múlva nem úgy emlékezünk majd a mai rossz időkre, hogy ez is jobb volt, mint az akkori jelen. Ha álmaim fele megvalósul, már új köztársaságban ébredünk a választások után. Ehhez azonban az kell, hogy még nyugalomra térés előtt szavazzunk a magyar nemzeti jobboldalra mindannyian.

Álmok álma: származásra, vallásra, korra, nemre való tekintet nélkül mindenki büszke lehessen arra, hogy a Magyar Köztársaság állampolgára.

Pákh Imre