Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Venezuelai magyar történelem....

| 2019-03-01 | sz3rk |

 

 HUNGARISTA KOLÓNIA VENEZUELÁBAN

A caracasi magyar nyilasok és a hungarista hírszolgálat
*
 
Nyisztor Zoltán és Henney Árpád (Szálasi „személye körüli miniszter”) 1946 tavaszán érkezett meg Venezuelába, ahol Tarnói Lászlóval hármasban alapították meg – az ODESSA mintájára – a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát. A világban szerteszét szóródott nemzetiszocialisták az óriási távolságokkal indokolták a titkos szervezet létrehozását – azt, hogy a kapcsolattartás leghatékonyabb formájának tartották a sajtótermékek alapítását egy-egy olyan országban, kontinensen, ahol jelentősebb létszámban éltek hungaristák, nemzetiszocialista menekültek.
Nyisztor, a katolikus pap így írt a Venezuelában menedéket talált hungaristákról: „A caracasi magyar nyilasokról ki kell állítanom a bizonyítványt, hogy a kolónia dolgos, szorgos, szorgalmas, becsületes tagjai voltak és minden nemzeti ügy lelkes támogatói. Egy vonást külön is megcsodáltam bennük: egyedüliek voltak, akik áldoztak sajtójukra és irodalmukra. Megrendelték – méghozzá több példányban is! – az emigrációs hungarista lapokat, akkor, amikor a nem nyilas magyaroknak halvány sejtelmük sem volt arról, hogy volna nekik való emigrációs sajtó is. Hangsúlyozom: ezt csak ők tették meg, a kolónia többi részéről hatástalanul hullott le minden ilyen irányú kísérletem…”
*
 
Az eleinte Venezuelából irányított Hungarista Mozgalom hivatalos lapja az „Út és Cél” volt, amit 1949-től, mint a „Magyar nemzeti alapon álló antibolsevista kézirat”-ot jelentettek meg először Graz-ban, majd Salzburgban, később Münchenben nyomtatták. Németországból Dél-Amerikába, innen Hollandiába, végül Ausztráliába került a szerkesztőség, mert az európai államok többségében komolyan nehezményezték az állambiztonsági szervek, hogy nyíltan ápolják Szálasi Ferenc emlékét és nemzetiszocialista eszmét terjesztenek. – Ezt a folyóiratot azután mindvégig, a lap megszűnéséig a távoli földrészen jelentették meg, bár jelentősége 1980 után fokozatosan csökkent: a hivatalos jelleget az „Új Hídfő” és a „24. Óra” szerkesztőinek adták át a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata (HMH) vezetői. – Hasonló sorsra jutott az emigrációs hungaristák egy másik, de színvonalát tekintve értékesebb kiadványa, az 1948 tavaszától 1962 nyaráig megjelent „Hídverők” című újságja. – E lapot a 8. számtól a megszűnéséig Alföldi Géza (báró Schilzong Géza, Szálasi propagandaminisztériumi államtitkára) szerkesztette), közvetlen munkatársai közé Barát Tibor, Marschalkó Lajos, Ráttkay R. Kálmán, Milotay István, Málnási Ödön, Oláh György, Páger Antal, Szeleczky Zita, Viktor tartoztak.
Hozzá kell tennem: a „Hídverők” nem hirdette magát pártlapként, sőt, gyakran tették szóvá a szemellenzős „testvérieskedést”, de Európa színe-javának mondották a Nürnbergben elítélteket és erős túlzásnak tartották hatmillió zsidó elpusztítását… - viszont ugyanakkor óvatosan kezelték az antiszemita véleményeket. Mindezek dacára, a bajor szociáldemokrata párt feljelentésére, a német hatóságok válaszút elé állították Alföldi Gézát: vagy megszünteti a lapot, vagy elhagyja az országot. A HMH vezetője az előbbit látta célszerűnek, hiszen az 1956-os menekültekből kevés támogatót tudtak maguk mellé állítani. – A Hídverők utolsó száma 1962 augusztusában jelent meg, örökségét az 1947-ben Londonban Süli József általalapított Hídfő vette át.
*
A Hídfő – „a keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja”-ként napvilágot látott sajtótermék története azért érdekes, mert igyekezett összefogni az „antibolsevista nemzeti jobboldal” valamennyi csoportját, és „híven szolgálni a hungarizmus gondolatát”. – A lap szerkesztői igyekeztek megnyerni (több-kevesebb sikerrel) az emigrációs tollforgatók jelesebbjeit is. – A már említett Marschalkó Lajos 1954-től haláláig, 1968-ig jegyezte a lapot, helyére Fiala Ferenc (Szálasi sajtófőnöke) került: kereken húsz éven át 1988-ig irányította a tennivalókat – ám ekkor Ő is eltávozott a földi létből. Tisztét Dunai Ákos (Hársfalvy Lajos) vette át, de egy esztendő múltán, 1989. október 4-én, 33 évesen egy autószerencsétlenség áldozata lett. – A San Francisco-ban élt dr. Fabó László, a hungarista hírszolgálat átmeneti vezetője, ekkor a Montreal-ban élt Tóth Juditot, a montreali rádió magyar osztályának a vezetőjét kérte fel az „Új Hídfő” című lap, majd a „24. Óra” társszerkesztői feladatainak ellátására. 
*
Ezzel egyidejűleg németországi emigrációból Magyarországra visszaköltözött Szemenyei-Kiss Tamást, a volt politikai elítéltet, az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért düsseldorfi igazgatóját, kérték fel a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetésére, aki 1994-ben a nagy példányszámú Esti Hírlap munkatársaként volt ismert. Kinevezését az összes tengerentúli magyar kolónia és a Hungarista Mozgalom Európai Munkatörzse vezetője, Tarjányi-Tatár Imre, valamint a müncheni Nemzetőr körül tömörülő magyarok is támogatták. – Tették ezt annál is inkább, mert 1994 tavaszán, Budapesten jelentették be a Mozgalom újraindítását és ezzel a második világháború után addig a nemzetiszocialisták számára alig-alig remélt új helyzet állt elő. A hungaristák ugyan szerény igényekkel, (a Mozgalom mártírjai emlékének ápolásával, sírjaik gondozásával) álltak elő, ugyanakkor igen komoly tömegeket voltak képesek megszólítani. – A mozgalmat újraindító három nemzetiszocialista szervezet közül a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok már Európa-szerte ismertebb lett a szerb-horvát háborúban játszott szerepével – ez később sok vitát és gondot okozott a HMH számára. – de 1994/95-ben még kezelhetőnek tűnt fel az egyre inkább az NSDAP/AO náci szervezettel is együttműködött csoport…
*
 
A hungarista hírszolgálat 1998-ban szűnt meg
Szemenyei: "Horogkeresztes zászlókkal ne vonuljatok!..."
 
Míg a hatvanas évek hungarista emigrációját Nyisztor Zoltán, Füry Lajos, Wass Albert gróf, Krupa Sándor, Dombrády Dóra, Borsányi Julián, Fáy Ferenc, Málnási Ödön, Marschalkó és Gábor Áron jelentették – addig a század végére Kovácsy József, Tóth Judit, Szemenyei-Kiss Tamás, Grandpierre K. Endre, Wass Albert, Dobszay Károly, M.Katonka Mária, Bosnyák Imre és Kecskési Tollas Tibor meg még néhány fiatal biztosították a jövőt, azt a bázist, melyre az európai (főleg a magyarországi és erdélyi) hungaristák építhettek. Az utolsó hungarista hírfőnök számára lehetséges elképzelés volt egy új, tehetséges generáció bevonása (dr. Lovas István, Franka Tibor, Ugró Miklós vagy Tőke Péter aktívabb részvételével) – de Wass Albert halála után két héttel, 1998. március 7-én Szemenyei-Kiss Tamás bejelentette a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata feloszlatását, a tevékenységük befejezését. 
*
A kényszerű bejelentést kizárólag a Magyar Nemzeti Arcvonal, Györkös István szervezete – a korábbi Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok – felelőtlen fegyverkezésével, a német náci propaganda nyílt népszerűsítésével, az antiszemitizmus általa tiltott hirdetésével indokolta. - Azonban a hivatalos közlések szerinti okok mögött kimondatlanul is ott volt az a tény, hogy a Hungarista Mozgalom és a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata a magyarországi titkosszolgálatok, valamint az oroszországi hírszerzés fókuszába került, így pedig Szemenyei nem akarta vállalni a felelősséget, az élete hátralévő részében egyre inkább eltávolodott a politikától, az emlékiratai megírásával, a kéziratai rendezésével foglalkozott. (A Nemzeti Könyvtár, a Bibliotheca Nationalis Hungariae 2001-ben kérte fel a kéziratai és a hírszolgálati anyagok átadására, melyet napjainkig – közös megegyezés alapján – a család életben maradt tagjai csak részben teljesítettek.)
*
 
©Kollár Erzsébet, 2019. 
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Budavári Palota „F” épület
Szemenyei-Kiss Tamás emlékiratai alapján.