Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Időszámítás

| 2019-04-18 | sz3rk |

 

 Az ókori Róma emberközpontú kultúrája  

 
 
 
A nap nappali részét 12 órára, s az éjszakai részét is 12 órára osztotta (bár az éjszakai órákat a gyakorlatban nem használták, “akkor úgyis sötét van” alapon).
 
A rómaiaknál a nappal 12 órára való beosztása úgy történt, hogy a napkelte és a napnyugta közötti időszakot 12 egyenlő részre osztották, s a számozást is természetesen napkeltétől kezdték. Tehát a napkelte utáni első tizenketted szakasz volt a prima hora (első óra), az utolsó meg a duodecima hora (tizenkettedik óra). Így dél mindig hat órakor volt, a dél mindig pontosan a hatodik óra végén és a hetedik óra kezdetén volt.
 
A rómaiak különös szokása volt, hogy jobban szerettek visszafelé, mint előre számolni. Tehát mintha pl. a mai napról nem azt mondanánk, hogy november 23. napja van, hanem azt mondanánk, hogy ez november hátulról 8. napja. Az ok nem ismert, de a római ember számára valahogy lényegesebb infó volt, hogy mennyi van még hátra a hónap végéig, mint az, hogy mennyi telt el belőle.
 
 
 
Igen, így igaz, a római órák minden nap külöböző hosszúságúak voltak! Egyezés csak az egymástól pontosan 6 hónapra lévő napok esetében volt. Decemberben a nappal alig majdnem 9 csillagászati órán keresztül tart Róma szélességi fokán, júniusban viszont kb. 15 csillagászati órán keresztül. Ebből kiszámítható, hogy decemberben egy civil óra átlagos hossza alig kb. 45 perc volt, míg júniusban egy civil óra hossza kb. 1 csillagászati óra és 15 perc volt.
 
 
 
Ez a rendszer az ember természetes ritmusához igazodik, s igencsak helyes lenne újrabevezetését komolyan átgondolni. Az ember belső órája nem képes alkalmazkodni a csillagászati időhöz, mégis arra van kényszerítve, hogy ezt tegye.
 
 
 
A nyári időszámítás gondolata az amerikai diplomata és feltaláló, Benjamin Franklin nevéhez köthető. Párizsi nagykövetként Franklin 1784-ben levelet írt a Journal of Parisnak „felfedezéséről”, miszerint a nap, amint felkel, rögtön fényt ad, így az éjszakai bagoly módjára élő franciák gyertyaégető módszere nem a leghatásosabb és nem túl költségkímélő.
 
„Benjamin Franklinnek egy alapkoncepciója volt” – kezdi okfejtését David Prerau, a Nap mérete: a nyári időszámítás vitatott története című mű szerzője. Franklin azt szerette volna, ha mindenki a Nap "szabályai" szerint élne. Az ötletek között szerepelt az az elképzelés is, hogy minden napfelkeltekor elsüssenek egy hadászati ágyút.
 
Mások a nyári időszámítást sokkal komolyabban vették, különösen az angol William Willett. 1908-ban terjesztette be a parlamentnek az óra előreállításának ötletét a nyári hónapokra vonatkozóan, ám elképzelését lesöpörték az asztalról. „Willet állhatatos fickó volt, javaslatát 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben is benyújtotta, ám a parlament minden egyes alkalommal elutasította azt” – így Prerau. Willet-t ez nem tartotta volna vissza terve megvalósításának szándékától, ám 1915-ben meghalt, így nem élhette meg ötletének megvalósulását.
 
A háború az úr
 
Willet nem tudta meggyőzni a brit lakosságot a nyári időszámítás szükségességéről, a németeknek sikerült. 1916-ban, az I. világháború közepén Németország bevezette az óraátállítás rendszerét, hogy energiát takaríthassanak meg a háborús erőfeszítések miatt. Nagy Britannia egy hónappal később követte Berlin példáját.
 
Amikor az Egyesült Államok 1918-ban belépett a háborúba, szintén bevezették a nyári időszámítást. Wilson elnök a háború után is meg akarta tartani a rendszert, ám a többnyire vidéki farmerokból álló amerikai lakosság gyűlölte az időváltozást, mert a munkájuk a nap állásától függött. Az új időszámítás zavart okozott a városi emberrel való kapcsolatukban, ami azért lett volna fontos, mivel nekik akarták eladni megtermelt áruikat. Mikor a Kongresszus hatályon kívül helyezte az új rendszert, Wilson megvétózta az intézkedést, ám a törvényhozás felülírta a vétót, ami meglehetősen ritkán fordult elő.
 
Teljes zűrzavar
 
A II. világháború idején az óraátállítás rendszere ismét divatba jött: szintén a háborús erőfeszítések miatt szerettek volna időt megtakarítani. Az Egyesült Államokban kevesebb mint egy hónappal a japánok Pearl Harbor elleni támadása után vezették be. Ezúttal azonban az amerikai lakosság már nem volt annyira lelkes, hogy elvész a munka utáni napfény, így mikor ismét hatályon kívül helyezték a nyári időszámítási rendszert, néhány város megtartotta azt.
 
Teljes volt a káosz: egy Moundsvilleből az ohio-i Steubenvillebe tartó közel 50 kilométeres buszút során nem kevesebb, mint hét alkalommal változott meg az idő. Minneapolis és St. Paul városaiban különböző időszámítást alkalmaztak, ami jelentős zavart keltett a dolgozókban, akik az egyik városban éltek és a másikba jártak dolgozni. „A külvárosok lakói abszolút nem tudták, mit tegyenek” – így Prerau.
 
A „minden város saját idővel bír” rendszer nem tarthatott sokáig. 1966-ban a Kongresszus bevezette a Uniform Time Act-et, amely meghatározta az egységes rendet. A szövetségi kormányzat azokat a napokat is meghatározta, amikor előre, illetve hátra kell állítani az időmérő eszközt, elejét véve a városok önkényes időszámításainak.
 
Bővülő nyári időszámítás
 
Azóta a Kongresszus három alkalommal bővítette a nyári időszámítás hosszát: az 1970-es évek energiaválsága során, az 1980-as években és végül 2007-ben. Ma a nyári időszámítás a március és november közti időt öleli fel. Az említett változásokra való legfőbb érveket az energiatakarékosság szolgáltatta, azonban más előnyei is akadnak: a sötét estéken a kevesebb autó kevesebb balesetet okoz és a dolgozó emberek tömegei sokkal több időt tudnak a munka után a napfényben eltölteni.
 
Magyarországon 1916-ban vezették be a nyári időszámítást, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták. 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal.
 
Érdekességek az óraátállításról
1999 szeptemberében Ciszjordániában nyári időszámítás volt érvényben, míg Izraelben akkor álltak vissza a szokásos időzónára. Ciszjordániai terroristák időzített bombákat készítettek elő, amit Izraelben lévő társaiknak juttattak el. Ők azonban félreértették a bombákon beállított időt, így azok egy órával korábban robbantak fel, megölve három terroristát, a tervezett két busznyi áldozat helyett.