Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Pápalátogatás más perspektívából

| 2019-07-02 | sz3rk |

 

 PÁPALÁTOGATÁS PROTESTÁNS PERSPEKTÍVÁBÓL

 
 
Senkit sem szeretnék vallásos érzéseiben megbántani, ezért az
alábbiakat csak az igazsággal bátran szembenézőknek ajánlom.
 
Szerencsére a pápalátogatásra Erdélyben pünkösd előtt került sor. Mert
amit az egyházi és világi vezetők elrontanak, azt a Szentlélek –
talán, akár még e pünkösd ünnepében – helyrehozhatja.
 
Nézem a közvetítést az engedélyezett, román állami tv képein
keresztül. Jó néhány skandalumon háborgok: jó, hogy nem voltam ott,
mert valószínűleg akkor még többször, még több mindenen háborogtam
volna.
 
Elsőként a román ortodoxia vezetőivel találkozva, "Őszentsége"
elmondja a véleményét arról, hogy a modern világban a népek
elértéktelenedtek. Ha valaki tolmácsolta volna, hogy szerinte a román
nemzet is „elértéktelenedett”, valószínűleg kitör a román
parasztlázadás. De nem tört ki, hiszen ezt a nemzetiségekre, közöttük
a magyarságra is lehet érteni és akkor mindjárt másképpen hangzik. Nem
is akadnak fenn rajta, hiszen nemsokára román mártírok boldoggá
avatása következik a magyar mártírok teljes mellőzésével.
 
"Őszentsége" cinkos hallgatással nyugtázta, mintegy szentesítve egy
egész sor hazugságot arról, hogy Románia a példakép a nemzeti
kisebbségi jogok tiszteletben tartásában. De nem is ez a legfontosabb,
hanem a hangvétel felütésére érdemes figyelnünk: a nép relativizálása,
a "nagy előre lépéseket" tevő, "befogadó Románia" dicsérete az EU
emlegetése lehet egy első lépés a nyitott társadalom katyvasza felé,
az egy országon belüli homogenizálás, azután egy európai lakosságcsere
és valláscsere multikulturális céljain keresztül, egy Európai Egyesült
Államok irányában.
 
A "látványzarándoklat" elszomorított. Valamikor szabadon és spontán
gyülekeztek itt a népek mindenhonnan az egyházi és nemzeti
zászlaikkal, jelképeikkel, felirataikkal, most azonban egy román
katonai lágerhez hasonló alakzatban sorakozhattak a gettósított
területen. Csak azok, akik regisztráltatták magukat, vagyis elfogadták
a totalitárius ellenőrzést, nyilvántartást, lajstromozást és az előírt
szabályokat. Ez volna a vallásszabadság 2019-ben?
 
A hármas halom és kettős kereszt ősi szimbólumait eltakarta egy
alkalmilag felhúzott tetőszerkezet, ami végképpen nem mondható az
organikus építészet remekének. "Őszentsége" Váradon készített
miseruhájáról lekerült az ő jelmondatát tartalmazó, magyar felirat.
 
A látványosságot volt hivatott fokozni a kegytemplomból ideszállított
Babba Mária - szobor. Nem a hegy ment Mohamedhez, hanem Mohamed ment a
hegyhez - idézhetjük az iszlám párhuzamot, amikor arra gondolunk, hogy
a pápa kultusza ezúttal felülírta a Mária-kultuszt. Úgy tűnik, az
istentelenségen túl, vállalták érte azt a kockázatot is, hogy az
emberi kezek által elmozdított szobor hitelét veszíti a tisztelői
előtt, netán egy véletlen "baleset" során, szállítás közben
megsemmisül és ezután már nem lesz miért összegyülekezni a
továbbiakban, évente több tízezer székelynek és magyarnak. Ez sem
szempont a római katolikus egyház vezetőjének?
 
Amikor láttam, hogy a román államtól kapott kocsijából barátságosan
integetve, mindenütt legalább egy tucat őrző-védő gorilla veszi körül,
az jutott eszembe, hogy vannak államférfiak, akik ezzel a
lehetőségükkel nem élnek és népszerűségüknek köszönhetően, gyalog
sétálnak az utca emberei között, bízván az őket megválasztók
rokonszenvében. Vajon a "Szentatya" bízik-e az isteni gondviselés
erejében?
 
Volt, aki úgy látta, hogy a mise alatt, amit a pápa celebrált, hogy
feszülten figyelt. Én úgy láttam , hogy azzal küzdött, nehogy
elszunyókáljon a két- és többnyelvűség miatt hosszúra nyúlt szertartás
alatt, amit rutinból, lélektelenül vezetett le. Esztétikailag imponált
volna nekem a latin mise, de a megszokásból olasz és hivatalból román
betétekkel a számomra illúzióromboló maradt.
 
A római katolikus egyházfőt mindenek előtt a csíksomlyói kegyhely és
annak zarándokai invitálhatták látogatásra. Az összes többi állomás
valójában nem az ő elsődleges felségterülete, a kelet-nyugati
egyházszakadás óta hivatalosan nem hozzá tartozik. Ennek ellenére a
román állam elprivatizálta – magyarul:elrabolta - ezt az eseményt az
erdélyi római katolikusoktól, akik többségükben magyarok. A kultuszt,
amit az erdélyi magyarok évszázadokon át - még Románia létezése előtt
- műveltek, azt Románia magának tulajdonította, a magyarokat
gyakorlatilag kirekesztette belőle. Az erdélyi állomást periférikussá
tették és a médiában úgy állították be, hogy a pápa első renden
Romániát, a román ortodoxiát és a román görög katolikusokat kívánta
fölkeresni lelkigondozói látogatásával. A nemzetközi sajtóban szinte
kizárólag a román állami pénzen biztosított, hamis Románia-reklám
tudósításaival találkozhatunk.
 
Az állami vezetők - a román ortodoxia egyházi vezetőivel együtt - a
babonás hiedelemvilágukat ismerve - valószínűleg arra gondoltak, hogy
a pápa erdélyi megjelenése történelmi esemény lehet, ami jobbra
fordíthatja az erdélyi magyarság sorsát, felrázza, talpra állítja
őket, ezért próbálták minden eszközzel elvenni a magyaroktól ezt az
alkalmat és kisajátítani a saját maguk számára. A többi helyszínen
loboghattak a román trikolorok százai, Csíksomlyón - a székely
népviseletbe öltözött hívektől és szolgálattévőktől, valamint a
szórványos magyar zászlóktól eltekintve - nem lehetett magyar jellege
az eseménynek, s ami még súlyosabb: nem kerülhettek szóba a magyar
mártírok, boldogok, szentek, így Márton Áron az erdélyi római
katolikus püspök sem. Igaz, a pápa másnap köszöntötte a csángókat a
lengyelek és oroszok mellett, akiknek egy helyen egy magyar misét
engedélyezett a hatalom. Ugyanakkor azt sem hagyta ki, hogy - a hívei
többségének a felhatalmazása nélkül - a cigány ómigránsoktól
bocsánatot kérjen a keresztyének nevében az eddigi
diszkriminálásukért. Ezzel azt is jelezte, hogy az újmigránsokhoz
talán még nagyobb affinitással közeledne, ha találkozna velük pl.
Balázsfalván, ahol egyébként az Erdély és Románia egyesülését
kinyilatkoztató görög katolikus püspököt is a boldogok sorába emelte.
 
Véleményem szerint sikerrel járt a „pápalátogatás” – című,
magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető, kormányzati propaganda, mert
az összegyűltek a szentbeszédben is, bibliai tanítás, vagy evangéliumi
üzenet helyett csupán általános liberális szólamokat, ideológiai
közhelyeket hallhattak, pl.: - túl kell lépni a történelmi
megosztottságon, le kell győzni a félelmet, az előítéleteket,
elbontani az egymástól elválasztó korlátokat. Mintha azt prédikálta
volna az ott összegyűlt százezer magyarnak: -"ti nem számítotok
semmit, csak mint román állampolgárok; az a legjobb, ha beolvadtok a
románságba". Viszont, ezen a latin- magyar misének indult, de akármivé
torzult szertartáson meg sem említették sem a székelységet, sem a
magyarságot. A mise végén a magyarok nemzeti imádsága alatt
"Őszentsége" kivonult a helyszínről, s az ezt követően felhangzó
Székely Himnuszt talán már nem is hallotta. Tudta, hogy mit csinál,
ezért ezt a magyarsággal szemben elkövetett, súlyos sértését, személy
szerint egyelőre nem tudom neki megbocsátani.
 
Amikor a látogatását tervezték, valószínűleg azt remélte, hogy az
EU-val kapcsolatos, liberális reménységei a migránspárti vezetőkkel
győzni fognak. Most azonban azt az ideológiát hirdette Romániában, ami
miatt a nyugat vezető országai megbuktak éppúgy, mint jórészt az EP
képviselőinek választása, még ott - Olaszországban - is, ahol ő
székel. „Talán rosszul imádkozott ?” - teszik fel ilyenkor a kérdést a
népi vallásosság képviselői. És azért kellett hidegben, sárban és
esőben ázni a zarándokoknak, mert az Úr Isten sem ért egyet ezzel a
pápai tevékenységgel?
 
Ezek után jobban megértem, hogyan szerezhetett a saját hívei között
annyi ellenséget magának, hogy világszerte a látogatásainak
bojkottjára szólítanak fel.
 
Legjobb Isten Szavának a mércéjéhez igazítani meditálásunkat: „Mert
most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek
igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném
tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal.:1,10.)
 
 
 
Sárospatak, 2019. június 3.
 
Kiss Endre József