Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Polgári körök és Stoffán György

| 2019-12-13 | sz3rk |

 

 Polgári körök

Pilhál György
 
 
 
Most induló kisvállalkozásom első sorai ezek. Jámbor célom: kicsit mélyebbre ásni a szokottnál. A rovatcím is – Mélyszántás – erre utal. A földről merengek majd, erről a megmaradt maroknyiról... Kicsit megforgatom a talajt. Ásni fogok. Áskálódni semmiképp.
 
Bencsik Gábor Facebook-bejegyzését olvasom. A sajnálatos októberi – 13-i! – események okain töpreng. Meg a jászberényi kettős vereségen. Azt írja, egyre több embert irritál a Fidesz. Úgy egészében. Miközben többségük elismeri a magyar gazdaság teljesítményeit, egyetért a nemzeti célokkal, a határkerítést is támogatja – mégis. Sokan haragszanak a kormányra. Szerinte a polgárokkal való együttműködés módja az, ami sokakat idegesít. Eltűnt az emberi hang, a tévedéseket őszintén bevalló, az eredményeket bemutató, a másféle véleményre is kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás, helyette agytrösztökben kimunkált, közvélemény-kutatásokon megmért üzenetek vannak, meg izomból politizálás, véli Bencsik.
 
Igazi „érted haragszom, nem ellened” gondolatok. Van bennük valami. Ahogyan abban is, amit a múltkori Sajtóklubban Szentesi Zöldi László mondott: ami Jászberényben történt, az országos jelentőségű. A fiatalok nyerték meg a választást az ellenzéknek, mert sikerült őket becsatornázni. Nincs mese, vissza kell találni a néphez, nem elég csupán újragombolni a kabátot.
 
Nem akarom fényezni magam, de néhány éve én is írtam egy ilyen „haragos” cikket. Bár a „címzett” nevét kihagytam, kis fantáziával ki lehetett találni... „Ezt most végre meg kell beszélnünk! [...] Te is érzed: ami most közöttünk történik, már nem a régi. Amikor először találkoztunk, egymásra mosolyogtunk, és te azt mondtad: Hallgass a szívedre! És mi hallgattunk, mentünk utánad. Veled. Nem bántuk meg. Szép volt, fölemelő, még akkor is, ha olykor beleszaladtunk valami rosszba. [...] A gondjainkat megosztottuk, kibeszéltük, s ha összekaptunk is néha, annak sem volt éle. Egymásért civódtunk. Akkor még őszinte voltál! [...] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. Teszed, amit jónak látsz. [...] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. [...] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”
Hivatalos visszajelzést nem kaptam a fricskámra, csöndes, visszafogott kézszorítást annál többet.
 
Nagyot ugrok visszafelé. 2002 májusában, pár napra rá, hogy a Fidesz elvesztette a választást, Orbán Viktor szívszorító beszédet mondott a Dísz téren. Ott voltam, ma sem felejtem. Arra kérte csalódott híveit, hozzanak létre mielőbb baráti köröket, közösségeket. – Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát. – mondta – [...] A haza soha nem lehet ellenzékben!
 
Még abban az évben tízezernél több polgári kör alakult. Minden ellenzéki politikus kiment a terepre, a nép közé. Pezsgőbb nemzeti buzgalmat már régen látott az ország. Csodát csináltak a polgári körök. Magam is jártam a vidéket, vitákra, lakossági fórumokra hívtak, szinte alig maradt üres hétvégém. Még a jelszóra is emlékszem: „Készenlét és mozdulás, ha eljön az idő!”.
 
És 2010-ben, a választás előtt ez állt a Fidesz-plakátokon: „Itt az idő!”
 
Aztán, mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették a polgári köröket. Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet... Vele együtt, ahogyan Bencsik is írja, szép lassan „eltűnt az emberi hang”... Most látni csak, milyen kár.
 
Happy end nincs? De lehetne. Újraszervezni a polgári köröket. Igen. Újra kimenni a nép közé, megfújni a kürtöt (Lehelé ott van, épp az elveszett Jászberényben), és megtalálni hozzá azt az eltűnt hangot.
 
 
Stoffán György: Orbánozás a Magyar Nemzetben? – avagy néhány szó Orbán Viktor védelmében
 
 
Döbbenten olvasom a Magyar Nemzet november 16-ai számában Pilhál György cikkét (Polgári körök | Magyar Nemzet), amelyből visszacseng a balliberális ellenzék Orbánozása. Pilhál idéz is e cikkben Bencsik Gábortól, aki facebook bejegyzésében a Fideszt, mint a nagy egészet bírálja: – „Eltűnt az emberi hang, a tévedéseket őszintén bevalló, az eredményeket bemutató, a másféle véleményre is kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás, helyette agytrösztökben kimunkált, közvélemény-kutatásokon megmért üzenetek vannak, meg izomból politizálás...”
 
 
Polgári körök | Magyar Nemzet
Most induló kisvállalkozásom első sorai ezek. Jámbor célom: kicsit mélyebbre ásni a szokottnál. A rovatcím is – ...
 
 
Erre tesz „egy lapáttal” a Magyar Nemzet újságírója, aki évekkel ezelőtti cikkét, mint világmegváltó sorokat tett közzé ismét. A citált cikk egy levélből való, s a következő felvezetéssel indul: „Nem akarom fényezni magam, de néhány éve én is írtam egy ilyen „haragos” cikket. Bár a „címzett” nevét kihagytam, kis fantáziával ki lehetett találni...” Majd folytatja az idézettel: „Ezt most végre meg kell beszélnünk! [...] Te is érzed: ami most közöttünk történik, már nem a régi. Amikor először találkoztunk, egymásra mosolyogtunk, és te azt mondtad: Hallgass a szívedre! És mi hallgattunk, mentünk utánad. Veled. Nem bántuk meg. Szép volt, fölemelő, még akkor is, ha olykor beleszaladtunk valami rosszba. [...] A gondjainkat megosztottuk, kibeszéltük, s ha összekaptunk is néha, annak sem volt éle. Egymásért civódtunk. Akkor még őszinte voltál! [...] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. Teszed, amit jónak látsz. [...] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. [...] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”
 
 
 
És most, itt álljunk meg egy szóra! A levél minden bizonnyal Orbán Viktornak szólt, s bár a hangnem meglehetősen jó szándékúnak tűnik, a mostani újraolvasás viszont rossz érzéseket kelt. Bennem.
 
 
 
Netán elfelejtette az újságíró, és elfelejtette a nép is, hogy az árvízkor nem a fotósok miatt hordta a homokzsákokat a Miniszterelnök? Hogy 2015-ben kipucolta a Keleti pályaudvart és környékét? Elfelejtették az állampolgárság visszaadását? Az ország újraépítését 2010-től... mindent elfelejtettünk? A „Wellness-medencékben” már nem emlékezünk arra, hogy az előző kommunista-liberális érában örült mindenki – tán még Pilhál is –, hogy lyuk van a seggén (bocsánat), és esetleg lejut nyáron akár a Balatonra is? Vajon merne ma este sétálni bárki is Párizs szűk mellékutcáiban vagy akár a Sendlingen-tor környékén, Münchenben?
 
 
 
Igaz, a Polgári Körökre szükség volna, de azokat felnőtt emberek alkották, akik mellé aligha kell pesztra. S főleg nem maga a Miniszterelnök! A polgári körök fenntartására és a személyes találkozásokra az elkényelmesedett képviselő urak és hölgyek a hivatottak! Itt a lehetőség, tessék bizonyítani! Annyi „tisztelet”díjért már csak-csak lehet...
 
 
 
Felettébb érzékeny vagyok valamire. Arra, hogyha Orbán Viktort igyekeznek felelőssé tenni azért a lagymatag és felelőtlen politikáért, amelynek eredményével október 13-án szembesültünk. Mintha Orbán Viktornak kötelessége volna, hogy a Fidesz munkatársait ellenőrizgesse, két nemzetmentő, európai ördögökkel folytatott tárgyalás között. Mintha Orbán Viktor napjai nem 24, de legalább 72 órából állnának, s mintha Orbán Viktor egy személyben lenne a törvényalkotó, a törvényhozó és a törvényalkalmazó. Pedig nem az! Ő egy felelős magyar politikus, egy ember, aki Magyarországot igyekszik a legaljasabb indulatok és rágalmak közepette megmenteni a végső pusztulástól. Nem! Nem Ő a hibás! És ezt Pilhál kollégának és a nemzeti sajtó minden munkatársának látnia illenék. Vagy mi történik ma a Magyar Nemzetnél? Új feladat? Új parancs? Már belülről is Orbánozunk? Már belülről is rágja a szú azt a nemzeti keresztény politikát, amelyet az ellenzék olyan nagy vehemenciával igyekszik a világon mindenütt hazudozva megdönteni? Akik eddig a Fideszből éltek és nem is rosszul, ma Orbán Viktort akarják az ellenzékkel együtt elzavarni? Régi cikkekből idézni lehetne bárkinek, de ma nem azt a kort és nem azt a világot éljük, hogy e luxus megengedhető lenne!
 
 
 
Nem volna-e jobb azt a sok ingyenélő, a holdudvarban nyaló politikai niemandot nevén nevezni, akik Orbán Viktort félrevezetik, akik miatt, és akik által nem jutnak el a valós információk az állandóan úton levő Miniszterelnökhöz? Nem volna-e jobb azokat a „tanácsadókat” felelősségre vonni a nyilvánosság előtt, akik egyes társadalmi és etnikai rétegek pártállásáról elfelejtettek konzultálni, akik nem hívták fel a figyelmet, hogy e rétegeket éppen pénzzel veszik meg azok, akik Pilhállal Orbánoznak, csak épp a másik oldalon?
 
A jó szándékú kritika kell, de egyetlen embert, magát a Miniszterelnököt felelőssé tenni és neki írt szemrehányó levélre újra hivatkozni több mint erkölcstelen, kivált, ha eddig – október 13-áig – jó volt, s igen jól éltek is belőle!
 
 
 
Amolyan Orbán-buktató hangulatot teremt a Magyar Nemzet, és ez megengedhetetlen. Mert amikor a Magyar Nemzet engedi meg ezt a hangot magának, akkor a KESMA engedi meg ezt a hangot, és ha a KESMA engedi meg ezt a hangot, akkor az egész nemzeti média a Miniszterelnök ellen támad hamarosan. És ez nem megengedhető. Ugyanis Orbán Viktor az egyetlen garancia a megmaradásunkra! Nem a talpnyalók sokasága, akik azt lesik, hogy hol fényképezkedhetnek együtt a miniszterelnökkel, majd megosztják a közösségi oldalon... de amint lehet, bírálnak, és újra helyezkednek. Nem a nyálcsorgató polgármester-jelöltek, akik október 13-a előtt arról álmodtak, hogy ha megkapják a bársonyszéket, okosabbak lesznek Orbán Viktornál, hiszen némelyiküknél az észt a megtelt zseb helyettesíti. Nem azok jelentik a megmaradásunkat, akik a választópolgárokhoz elfelejtettek elmenni október 13-a előtt, s akik asztalra tett lábakkal, nagyképűen hitték, hogy a nép nélkül is lehet győzelmet aratni és a fiatalok nélkül is lehet nemzeti jövőt építeni. És nem azok a magyar megmaradás letéteményesei, akik Audikkal mennek még a klozetra is, nehogy találkozzanak az igazi bajokkal és problémákkal, amelyek szorongatják a magyart, a plebsszel, aki már rangon aluli hozzájuk képest... mert őket már a plebsz nem érdekli. És nem azok az újságírók, főszerkesztők a nemzet nagyjai, akik néhány idős civil asszony összejövetelén, „barátságosan trágárkodva” és „hülyegyerek stílusban”, üvöltözve a választók nyakába varrják október 13-a gyászos eredményeit!
 
 
 
A Fidesz egy jól felépített párt, amelynek az elnöke egyben a magyar miniszterelnök is. Ám, miniszterelnöki szolgálatában nem a szervezett Fidesz minden haszonlesőjének, ideig-óráig talpnyaló újságíróinak, ellene szövetkező politikusainak az ellenőrzése a dolga, hanem a nemzet megmentése egy sátáni hatalom őrült, és a magyar nemzet számára végzetes hegemóniájával szemben.
 
 
 
Igen! A Magyar Nemzetnek az a dolga, hogy nevezze meg a felelősöket, hogy érjen el Orbán Viktorig minden őt körülvevő akadály ellenére és beszéljen Vele az országról, a választókról, a bírálatokról. Mert bárki, bármilyen ötlettel áll elő Orbán Viktor ellen a mai időkben, az vagy áruló, vagy hülye. Aki az ellenzékkel együtt ordítozik, az pedig feltehetően jellemtelen hazaáruló.
 
 
 
Minden bírálat, amely október 13-a után elhangzik, nem Orbán Viktor ellen kell, hogy elhangozzék, hanem a képmutató, élősködő, munkájukat nem végző Fideszes politikusok ellen, akik horribilis fizetésüket azért kapják, hogy becsületesen dolgozzanak, és ne verjék át sem a miniszterelnököt, sem a nemzetet, mert akkor úgy járnak, mint a rákos daganat a koporsóban... Együtt pusztulnak az áldozattal.
 
 
 
Kell tehát a bírálat, szükség van a józan kritikára, és elsősorban a Fideszben kell rendet teremteni. Mert rend nélkül a Fidesz sem maradhat az, aminek lennie kell, és ami volt is mindaddig, amíg a jólét és a magabiztosság, a cinizmus és az emberi butaság meg nem szállta az élősködő, Orbán Viktor és a választók bizalmát semmibe vevő politikusokat.
 
 
 
Ezért nem vagyok Fideszes, „csak” orbánista. És ma Orbán Viktor mellett emelek szót ismét, s ezt nemzetem és hazám – a Kárpát-medence – érdekében és javára igyekszem tenni!
 
Hátrább az agarakkal... Háború van! Aki megvehető, az most távozzon! Aki kitart a miniszterelnök és a magyar nemzet mellett, az pedig ássa ki a csatabárdot és használja is! Orbánozni azonban a baloldallal együtt, ma is bűn, tegnap is az volt és holnap is az marad. És elvetemülten hálátlan, 19-es proli mentalitás!
 
 
 
"Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar"... mert "mi egy vérből valók vagyunk!"