Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Érdekes, miket nem írt ez a Petőfi?

| 2019-12-13 | sz3rk |

 

 A hajlott hátú nénicz

 
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk,
amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte, honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt
kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
 
A néni nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
 
     Járjatok be minden földet,
     Melyet Isten megteremtett,z
     S nem akadtok bizonyára
     A magyar nemzet párjára.
     Vajon mit kell véle tenni:
     Szánni kell-e vagy megvetni? -
     Ha a föld isten kalapja,
     Hazánk a bokréta rajta!
     Oly szép ország, oly virító,
     Szemet-lelket andalító,
     És oly gazdag!... aranysárgán
     Ringatózik rónaságán
     A kalászok óceánja;
     S hegyeiben mennyi bánya!
     És ezekben annyi kincs van,
     Mennyit nem látsz álmaidban.
 
     S ilyen áldások dacára
     Ez a nemzet mégis árva,
     Mégis rongyos, mégis éhes,
     Közel áll az elveszéshez.
     S szellemének országában
     Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
     S mindezek maradnak ott lenn.
     Vagy ha éppen a véletlen
     Föltalálja hozni őket,
     Porban, sárban érnek véget,
     Vagy az ínség zivatarja
     Őket messze elsodorja,
     Messze tőlünk a világba,
     Idegen nép kincstárába,
     És ha ott ragyogni látjuk,
     Szánk-szemünket rájok tátjuk,
     S áldicsőséggel lakunk jól,
     Hogy ez innen van honunkból.
 
     Ez hát nemes büszkeségünk,
     Melyről annyiszor mesélünk?
     Azzal dicsekedni váltig,
     Ami szégyenünkre válik!...
     Csak a magyar büszkeséget,
     Csak ezt ne emlegessétek!
f
     Ezer éve, hogy e nemzet
     Itt magának hazát szerzett,
     És ha jőne most halála,
     A jövendő mit találna,
     Mindenki arról beszélne,
     Hogy itt hajdan magyar éle?
     S a világtörténet könyve?
     Ott sem lennénk följegyezve!
     És ha lennénk, jaj minékünk,
     Ezt olvasnák csak felőlünk:
     "Élt egy nép a Tisza táján,
     Századokig, lomhán, gyáván."
     Óh hazám, mikor fogsz ismét
     Tenni egy sugárt, egy kis fényt
     Megrozsdásodott nevedre?
     Mikor ébredsz önérzetre?
 
     (Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
 
Majd folytatta:
- Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?
 
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A
szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk
adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
 
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
 
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami
rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott
képbe.
 
Sírtam
 
.
 
 
És arra gondoltam, hogy az itthoni,
magukat bal- és jobboldalinak nevező, megosztó politikusok
csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg,
ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból
hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.