Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Oktatási törvénytervezet...

| 2010-04-11 | admin |

 

Publicisztika


A Kondukátor balesete saját...”lózinkájával”

Az oktatási törvénytervezet margójára
[ 2010. április 02., 14:16 ] [314]

A tanügy „reformjának", a romániai oktatási törvénytervezet ún. demokratikus vitájának napjait éljük. Oly gazdasági-politikai-erkölcsi slamasztikában, melyben ez az egész jogi procedúra egy comedia dell’ arte vigyorgó jelmezeit ölti magára. A tanügy számára leosztott költségvetési keret ugyanis már törvényerőre lépett. Ezután már tisztességesebb lenne pl. szükségállapot-tervezetet emlegetni, mely azt hivatott szabályozni, hogy a romániai fiatalság, óvodástól egyetemi hallgatóig, oktatóival együtt miként köteles meghúzni — nem a nadrágszíjat(!), nem is a nyakkendőt, hanem a nyakára helyezett... hurkot.

Ha mi, erdélyi magyarok kívülállók lennénk, és szuvas lelkű, soviniszta kárörvendők, akkor most örömünnepet ülhetnénk, és síppal-dobbal-nyenyerével elénekelhetnénk, hogy nosza, román pajtások, most ti is megtapasztalhatjátok, mit jelent megbűnhődni (a magyar himnuszban elemlegetett) múltat és jövendőt. De ezt nem tehetjük, mert mi is, gyermekeinkkel együtt benne élünk a romániai valóságban. Mi több: demokratikus akaratunk útján legjobb (?) magyar embereink bekerültek a román végrehajtó hatalomba és a törvényalkotásba. Mindenki elit értelmiségi! Legalábbis így ajánlották magukat a kampányban! Magyar honatyáinknak vajon van-e arról tudomásuk, hogy az a válsághelyzet, amibe most Románia került, igenis, orvosolható, és mi, magyarok tudjuk a legjobban, a nagyvilág előtt is bizonyítottuk, miként lehet kilábalni ép testtel-lélekkel egy történelmi szerencsétlenségből. Mégpedig az oktatás/egészségügy reformja útján!

Egy kis visszapillantó

Hogy az első világháború anyagi és véráldozatai, a trianoni döntés, majd a tanácsköztársaságot létrehozó és megdöntő belső háborúk után milyen lehetett a harmadára faragott Magyarország „állaga", azt nem nehéz átérezni. Nos, a magyar nemzeti létet épp ebből a VÉGhelyzetből sikerült kimenteni, mi több — alig pár év alatt —, világszínvonalra is emelni.

Gróf Klebelsberg Kunó államtudományi jogászprofesszor volt, akárcsak a mai idők román miniszterelnöke. Ausztria tiroli vidékei felé nyúlnak a család gyökerei, grófi címet Buda várának visszafoglalásakor szereztek. Klebelsberg Kunó a Bethlen-kormány kultuszminisztereként (1922—1931) olyan megoldást talált a magyar nemzeti megsemmisülés réme ellen, mely a győztes nagyhatalmakat is megdöbbentette. Figyeljünk csak a következő számsorra!

A kultusztárca részesedése a költségvetésből a következőképpen alakult az egykori Magyarországon: 1896—1900 közt 2,7 százalék, Klebelsberg idején, 1924—1925-ben 8,7 százalék; 1928—1929-ben 10,5 és 1931-ben 15 (azaz tizenöt) százalék. Ez nemzetközileg is egyedülálló! De figyeljünk Klebelsberg válsághelyzetben kiejtett/feljegyzett szavaira: „Én minden kulturális intézményhez a végsőkig ragaszkodom. Ragaszkodom az utolsó óvodához egy pici dunántúli faluban is. És a magyar kultúráért folytatott harcban egyetemet veszíteni nem akarok." Bámulatosan rövid idő alatt fel is épített három egyetemet. A „megbüntetett" Magyarországra mindenekelőtt visszahozta a magyar szellem két elveszített fellegvárát. A kolozsvári egyetemet — „a magyar Göttingát", ő így nevezte —, pontosabban annak professzori karát Szegedre telepítette az általa frissen épített egyetemre. A pozsonyi egyetem („magyar Heidelberg") helyett Pécsett épített újat, és ő fejezte be a debreceni egyetem háború miatt félbemaradt épületét. Továbbá kialakította a budapesti Testnevelési Főiskolát, a Szegedi Tanárképzőt, a Soproni Erdészeti Főiskolát és a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetet. Dán mintát követve csekély három (!) év alatt 5000 (ötezer) népiskolát építtetett az Alföldön. És ezek nem rogyadozó vályogviskók voltak ám, hanem korszerű téglaépületek, hatalmas, szabványosított ablakokkal, vörösfenyő-padlózattal, háromszobás tanítói lakással, továbbá tangazdasággal, szántóterülettel és istállóépületekkel. Kápolna is volt mellettük, vagy oltárfülke. Továbbá törvénnyel betiltotta a gyermekmunkát, 18 éven aluliaknak a szesz fogyasztását. Kialakított 500 „kisdedóvót" tejkonyhával. Létrehozott 1555 népkönyvtárat, és rendeletekkel szabályozta gyermekjátszóterek kialakítását. Megszervezte az iskolaorvosi hálózatot, az ő idejében kezdődtek a szülői értekezletek, tanulmányi vetélkedők és kirándulások magyarországi szinten. De mindez eltörpül ama rendeletéhez képest, melyben megkövetelte, hogy minden tehetséges gyermeket sürgősségként kell bejelenteni a minisztériumban, és a protekció kiszűrése végett a tényállást személyesen ellenőrizte. Létrehozta az Orszá gos Ösztöndíj Bizottságot, és ezzel párhuzamosan Bécs, Róma, Párizs, München, Zürich központokkal, sőt, a tengeren túl is az ún. Collegium Hungaricumokat, ahol az ösztöndíjasok tanulhattak. Rövid minisztersége alatt három híján 2000 (kétezer!) tehetséget juttatott külföldre, létrehozva azt a magyar értelmiségi elitet, melyet itt felsorolnom képtelenség, de párat megemlítenék közülük: Szent-Györgyi Albert, Bibó István, Jancsó Miklós, Kosáry Domokos, Bay Zoltán, Miskolczy Dezső, Baló József, Issekutz Béla, Hajnal Imre stb. Klebelsberg törvénnyel biztosította az Akadémia politikától való függetlenségét, és a kutatói állások számát is megsokszorozta. A millenniumi ünnepkör idején, 1880-ban mindössze 293 kutató volt Magyarországon. Klebelsberg miniszterségének első évében 839-en voltak, ez a szám 1926/27-ben 1156-ra nőtt.

Egyedülálló válságkezelésben

De mindenekelőtt huszonegy egyetemi klinikát építtetett, eközben a rettenetes ellenzéki nyomással szemben imigyen érvelt a parlamentben: „Itt nem tréfáról, nem teóriáról, nem garasról van szó, hanem emberéletről. Magyar emberek életét rosszul képzett orvosok kezébe ki nem szolgáltathatjuk. Vagy talán azt akarják egyesek, hogy továbbra is szülőanyák és újonnan született magzatok pusztuljanak halomra?" Klebelsberg volt egy személyben az első sportminiszter is, aki megalapította a Magyar Olimpiai Bizottsá got, annak első elnöke is ő volt. Úgyszintén az ő alkotása: a Nemzeti Sportuszoda a Margit-szigeten, Budapesten stb., stb. De itt és most nincs lehetőségünk egy világszínvonalon is egyedülálló politikusi életművet részleteiben bemutatni. A lényeg: ilyen ütemű és sikerű oktatási reformra (óvodától az akadémiáig) — válsághelyzetben — azóta sincs példa a világtörténelemben!

Persze voltak habzó szájú kritikusai, mai napig is vannak. Némelyek politikájának „kultúrfölény-filozófiáját" sértegették, mondván: a szegény emberek izzadták ki ennek az elitizmusnak az árát. Hát ez sem épp így történt: a huszonegy klinikát például népszövetségi kölcsönök és a Rockefeller-alap segítségével hozta életre, az ötezer népiskola terhét a földbirtokosok állták, az ösztöndíjrendszer kialakítása nemzetközi tudóskapcsolatainak köszönhető, de hagyjuk... Még azon se csodálkozzunk, hogy manapság szülővárosában, az Aradhoz közeli, 13 000 lakosú Pécskán, ahol bár mindössze 4251 magyar él, de magyar (!) a polgármester, még hírét sem hallották gróf Klebelsberg Kunónak. Bár az sem kizárt, hogy nem szabad tudniuk róla. Igen, 1875-ben Pécskán született, és 1932-ben bekövetkezett tragikus halálát akkora gyász övezte, mely csak a Kossuth búcsúztatásakor tapasztalt nemzeti megrendüléssel mérhető össze. Ne csodálkozzunk azon se, hogy az erdélyi magyarság soraiban csak kevesen, a fiatalok pedig egyáltalán nem hallottak nemzeti megmaradásunk Mohács utáni második nagy bravúrjáról, mely egyszerűen... az oktatás reformjának köszönhető. Azon azonban, amit ezután mondok, már lehet elmélkedni-vitatkozni.

A nemzetek versenyében

A szélsőséges román nacionalizmusnak, így a diktátornak is tudomása volt arról, hogy az „al dracului bozgor" (ördöggel cimboráló, hazátlan magyar) miként tudta túlélni nagy történelmi „hajótörését". Történész tanácsadói (kik közül sokan magyar egyetemeken tanultak, kiváló eredményekkel!) felvilágosíthatták a „szeretett Kondukátort" a klebelsbergi ars poeticáról. Bár az sem kizárt, hogy saját szellemi termékükként adták el neki az ötletet, miszerint: „A nemzetek versenyében csak azok tudnak megmaradni, ahol tervszerű tudománypolitika van." Ebből eredeztethető az az oktatási reform, melyet a mai ötvenéves generáció átélt, s amely a vége felé oda fejlődött, hogy óvodáktól az akadémiáig, bikaistállóktól a szülészeti klinikákig mindenütt tudományos kutatási tervet, sőt, eredményeket is kellett felmutatni. Vagy talán még emlékszünk a „lozinkára"! Az unalomig koptatott jelszóra: „omul potrivit la locul potrivit" (megfelelő embert a megfelelő helyre). Ennek eredeti magyar megfogalmazása így hangzott: „Veszve van az a nemzet, amely a legfontosabb pozíciókba nem tud azok betöltésére legmegfelelőbb embereket állítani" — mondta Klebelsberg a szegedi egyetemen 1928. december 16-án. Nos, a kommunista román oktatási reform, sőt, alapjában a romániai kommunizmus, és ezt követően az „eredeti román demokrácia" húsz esztendeje ebbe a Klebelsbergtől lopott axiómába bukott... pofára. A személyekre szabott bárgyúság árát a tisztességes román nemzetnek (és soraiban a magyar és egyéb kisebbségeknek) kellett megfizetnie. Itt állunk, másképp nem tehetünk. Hogy mi vár ránk a legújabb reform eredményeként, azt talán még a Jóisten sem tudja.

Gyila Sándor, Háromszék



Eva Nagy