Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Budaházy György első börtönlevele

| 2009-11-06 | admin |

 

Budaházy György első börtönlevele

http://kuruc.info/r/2/48741/

 

Íme az első levél, amely az október 7-i Szent Korona Rádióbéli műsorában került felolvasásra.

 

Végiggondolva az ezredfordulótól közéleti tevékenységemet, szomorúsággal vegyes megnyugvással látom, hogy mindenben beigazolódni látszanak felvetéseim, úgy tűnik sikerült többnyire a helyes irányokra ráéreznem. Visszagondolok a kezdetekre, a 2001-02-es revíziós demonstrációkra (mikor Botond fiam „Igazságot Magyarországnak” pólóban kergette a galambokat a Ferenciek terén, milyen édes volt…), amik tulajdonképpen arról szóltak, hogy a határon túli magyarok kérdését megnyugtatóan csak a határok igazságos megváltoztatásával lehet elérni, és a magyar nemzetnek ez az igazságszolgáltatás jár.

Nézve manapság a szerbiai vagy most legújabban a szlovákiai viszonyokat, felháborít az a pipogyaság, hogy a közvélemény-formálók, politikusok – még a „nemzeti” tévékben, a magukat „nemzetinek” vagy „polgárinak” nevezők is (a többiekről nem is érdemes beszélni) – nem merik ezt felvetni. Pedig talán egyre többen belátják már magukban, hogy a rengeteg elpazarolt energia, pénz, mellébeszélés, európai uniós meg magyarigazolványos hitegetés helyett ’90-től már ez kellett volna, hogy a magyar külpolitika mindent megelőző törekvése legyen (lett is volna a revízióra alkalom, több irányban is). Persze akkor be kellene vallaniuk, hogy rossz irányban indultak el, hibáztak, ezt is elrontották (mint ahogy szinte mindent), és erre a mai magyarországi „elit” tagjai képtelenek. A Gyurcsány, Bajnai, stb. hazaárulókon már nem lepődöm meg, de szánalmas, hogy még a nemzeti szavazók által többre becsültek sem képesek egyszer végre a sarkukra állni, egyszer végre férfiként viselkedni.

Hogy Sólyom László azt mondta volna ott a Komáromi hídon, hogy „nem érdekel, tartóztassanak le, ha mernek, de én átmegyek magyar testvéreimhez.” Ezen tette előtt nyilván – mint sokan mások a radikálisok közül – én is fejet hajtottam volna, történelmi tett lett volna a részéről. De nem, inkább gyáván megfutamodott, és azóta ennek a „bölcs” döntésnek az ideologizálása folyik. (Bezzeg nem volt ilyen vehemens a most felháborodottan „okoskodók” nagy része, amikor minket viperával vertek tavaly novemberben Dunaszerdahelyen!). Persze, ha Orbán Viktor 2006. október 23-i dicstelen cserbenhagyó szereplésére gondolok (pedig azért nem a „doni fronton” kellett volna helytállnia, csak a Deák téren, a népe élén), akkor nem lepődök meg. És most mégis, reménykedő tömegek fordulnak Orbán Viktor és emberei felé.

Vajon ad-e erőt ez a bizalom nekik, hogy eddigi önmagukon túllépve, végre képesek legyenek a magyar nép érdekében nagy döntéseket hozni, nagy tetteket végrehajtani? Vajon képesek-e Slotának meg Ficonak megmondani – itt van rá a remek alkalom –, hogy ha minden szlovákiai iskolában reggelente boldog arccal a szlovák himnuszt éneklő szlovák gyerekeket akarnak látni, akkor itt az idő, hogy mindenki megelégedésére létrehozzák ehhez a „megfelelő Szlovákiát”, és egy igazságos határmódosítással a mindig „rebellis” magyaroktól végleg megszabadulva, innentől felhőtlenül – minden magyar zúgolódás zavarától mentesen – élvezhessék ezt a „felemelő” látványt? Vajon képesek-e az országunkat romba döntő tolvaj, bolsevik gazembereket végleg kigyomlálni a magyar közéletből, miközben ehhez a saját soraikba is bele kell vágjanak, itt-ott rendesen? Vajon képesek-e belátni, hogy a rendszerváltó politikusok annak idején a kerekasztalos mutyizáskor úgy elrontották a dolgokat, hogy tragikomikus módon a ’90 óta eltelt 20 évből 12-ben(!) tulajdonképpen azok a bolsevikok kormányozhatták az országot, akiktől a rendszerváltással meg akartunk szabadulni? Vajon képesek-e minderre? Nem nagyon bízom ebben, azt látva, hogy még egy előrehozott választás kiharcolására sem képesek mióta, és érthetetlen módon még tavaszig akarnak siránkozni azon, hogy a Bajnai kormány hogy taszítja még mélyebbre az országot, ahelyett, hogy az elégedetlenség élére állva elzavarnák őket még ősz elején.

A rendszerváltás óta most már eltelt annyi idő, hogy történelmi összehasonlításokat tudunk tenni az elmúlt 100 év politikai korszakainak vonatkozásában. Gondoljunk bele, hogy a sokat támadott, tekintélyelvűnek (mi abban a rossz?), antidemokratikusnak nevezett „Horthy korszak” hasonló időtartamot felölelő időszaka alatt, a totális mélypontról indulva (közel 400 év osztrák uralom után, feldarabolt, megcsonkított, kifosztott országgal, ellenségek vicsorgó gyűrűjétől körülvéve), minden hibájával együtt képes volt az országot felfelé ívelő pályára állítani, gazdaságilag, kulturálisan előremozdítani, hadsereget létrehozni, és az elveszett területek egy részét visszaszerezni. Pedig akkor is volt világgazdasági válság. (Az Európát elborító háború éveit már nem tekinthetjük a jelennel összevethető időszaknak, bár Isten óvjon, hogy a jelenlegi rendszer keretei között érjen minket egy hasonló háború, mert akkor jó, ha egy Pest-megyényi területünk marad.) Ehhez képest az elmúlt 20 év liberális demokráciájának micsoda kudarca, hogy 1920 beszűkült helyzeténél összehasonlíthatatlanul jobb pozícióból indulva, sokkal nagyobb mozgástérrel, sőt történelmi lehetőségek sorával rendelkezve a Trianoni időket idéző mélypontra jutott. Abszurd módon sikerült az őt megelőző Kádár-rendszer (mellyel szemben a rendszerváltás tulajdonképpen megfogalmazta önmagát) csődjét is messze alulmúlnia, és az onnan megörökölt vagyon felélésén, az infrastruktúra szétzilálásán, és egy halom további hitel felvételén túl, nem tud semmit felmutatni, ha csak a bűnözők, buzik, transzvesztiták, drogosok jogainak kiterjesztését nem számítjuk eredménynek. Sőt, az olyan ’90-es évek elején a térségben induló új államok, mint Horvátország, Szlovénia vagy Szlovákia mögé is sikerült lecsúszni mára. Micsoda botrányos kudarc ez!

Gyalázat!

Már hallom is a Fideszes mentegetőzést, hogy az ő négy évük az más volt, mint az utóbbi nyolc. Persze fel lehet bontani a korszakokat további részekre, fel lehet bontani Horthyét és Kádárét is, de azért csak egy korszak marad, amely bizonyos alapelveken és „értékeken” nyugszik. Ebből a szempontból az elmúlt 20 év bizony ugyanazon a liberális alapelveken ül, ugyanazon képviseleti rendszeren, ugyanazon a rossz közgazdasági iskolán, ugyanazon rossz külpolitikai alapvetéseken (pl. EU tagság). Ha egy új politikai erő ezt az országot fel kívánja emelni, akkor először ezeket az alapokat és „értékeket” kell felülvizsgálnia, és újakat lefektetni helyettük, különben maximum csak egy hullámvetésre lesz képes – mint a Fidesz kormány ’98 és 2002 között – a magyarság egyelőre feneketlen mélységbe tartó jövőjének zuhatagában.

Budaházy György

(Szent Korona Rádió)