Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

VMDP Hírlevél VIII. évfolyam 236. szám

| 2010-11-24 | admin |

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

HÍRLEVÉL VIII. évf. 236. szám

2010. november 22.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­delkező magyar (perszonális) autonómia, s a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet. A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állampolgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A VMDP Hírlevél elérhető az ausztráliai magyarok www.hufo.info honlapján.

Ágoston András

 

Az egyszerűsített honosítási eljárás honlapja:

http://www.allampolgarsag.gov.hu/

 

„Kormányközi akcióról van szó”

 

Glatz Ferenc: Itt a két kormány között folyik egyelőre az egyezkedés, tudomásom szerint mi még hivatalosan nem kaptuk meg a Szerb Tudományos Akadémia bizottsági listáját. Ez persze nem akadémiák közötti akció, csak az akadémiák adják a bizottságot. Valójában itt kormányközi akcióról van szó, úgyhogy magam is várom, hogy hozzám is eljusson hivatalosan ez az akadémiai lista. Mi nagy megelégedettséggel tekintettünk erre a listára, a kollégáim is, akik specialisták, azt mondták, hogy ez egy olyan bizottság, amelyik a magyar bizottság nagyon jó partnerének ígérkezik. (MSZ)

 

Ágoston András:

Magyar Koalíció – tapasztalatok és tanulságok

 

Nagy a mozgolódás a szerb politikai színtéren. Alakulnak a választás előtti koalíciók. Tadic elnök szandzsáki villámlátogatását a független média a választási előkészületekhez sorolja. Lényegében két nagy politikai tábor küzd egymással: a Tadic-féle Demokrata Párt (DS) és a Seselj disszidens Nikolic Szerb Haladó Pártja (SNS). Mindkét nagypárt híve az EU-csatlakozásnak, de Nikolic a jobboldali szavazók egy részének is eleget akar tenni.

Mind Tadic, mind Nikolic támogatókat igyekeznek szerezni a többi szerb politikai erő, így a kisebbségek körében is. Szemmel látható, hogy a választás előtti koalíciók létrehozatalára a „nagyok” különösen nagy gondot fordítanak. Nagyobbat, mint bármikor az elmúlt húsz év során.

A körvonalazódó erőviszonyok a választás előtti koalíciók nagy összecsapását helyezik kilátásába. Másrészt várható, hogy a választások után a két nagy tömörülés, a DS és az SNS létrehozza a Szerbia EU-csatlakozása szempontjából elengedhetetlen stabil, nagy parlamenti többséggel rendelkező szerb kormányt. Ez, egyelőre csak utalásszerűen, követelményként jelenik meg az EU-s tárgyalók megnyilatkozásaiban is.

Ha a koalíciós kormányra vonatkozó tendencia érvényesül, a szerb politikai színtéren minden más politikai alakzat ellenzékbe szorul. Szerbia európai jövője szempontjából kétségtelenül ez lenne a legelőnyösebb politikai elrendeződés.

Ha most eltekintünk a szerb politikai erők egymás közötti küzdelmétől, melyben bizonyára lesznek még meglepő fordulatok, nekünk kisebbségieknek érdemes elgondolkozni arról, mi a teendőnk, ha kollektív jogaink érvényesítéséről van szó. 

 

A kemény albán dió

A 2008-as választások után kialakult politikai erőviszonyokat vizsgálva, magától adódik a megállapítás: a mindenkori szerb hatalom számára a dél-szerbiai albánok továbbra is feltörhetetlenül kemény dió maradtak. Az egyik dél-szerbiai albán vezető nem régen Albániában járva Nagy-Albániáról beszélt, amelyben, bizonyos nemzetközi körülmények bekövetkezte esetén, helyet kaphatnának a szerbiai albánok is. Nem lehet véletlen, hogy a szerb-albán dialógusra várva szerb részről is új ötletekről lehet hallani. Egy kosovói szerb politikus a „működőképesség” megteremtése érdekében a „lehető legnagyobb fokú” autonómiát tart szükségesnek a Kosovska Mitrovica körüli egyelőre bizonytalan jogállású szerb többségű területeknek, s egyben erősítené a Kosovo belsejében élő szerbek pozícióit. 

Ami a másik két számottevő kisebbség tényleges szerepét és súlyát illeti, a bosnyákokat durvább, a magyarokat, pontosabban a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) puhább módszerekkel, sikerült „szerb” belátásra bírni. Látszólag tehát a kisebbségekkel nincs gond. De csak látszólag. A nemzeti tanácsok megválasztásával kapcsolatban mindkét kisebbségi közösségben fennakadásoknak lehetünk tanúi.

A Bosnyák Nemzeti Tanács (BNT) megalakulása előtt kellemetlen politikai gubanc keletkezett. Az utolsó pillanatban ugyanis megtörtént a bosnyák nemzeti összefogás, s ennek eredményeként egy Belgrádnak elfogadhatatlan BNT elnök megválasztására nyílt lehetőség. Csakhogy ez nem történt meg. Mert magát a választást, pontosabban a testület megalakulását a szerb kisebbségügyi minisztérium hatalmi eszközökkel megakadályozta.  A politikai zsákutcából az érdekeltek ez év júniusa óta nem találnak közös kiutat.

A lényegében VMSZ-párti Magyar Nemzeti Tanáccsal (MNT) elvileg nincs baj, hiszen az a szerb hatalom igényeinek a messzemenő figyelembevételével jött létre. Megválasztásában, a DS igényeinek megfelelően, a szórványmagyarság legnagyobb része nem vett részt. Kimaradtak, s nem vettek részt a választásokon mindazok, akik nem kerültek fel a szerb ombudszman által is vitatott magyar választói névjegyzékre.

Másrészt, az MNT kebelében – szintén a szerb hatalom akaratának megtestesüléseként – ott virít a három DS-es civilszervezetbe bújtatott (magyar nemzetiségű) DS-es tisztségviselő. Szerb oldalról nekik szánták azt a szerepet, hogy ellensúlyozzák a VMSZ-es többségű MNT elnökének, Korhecz Tamásnak az esetleges „magyarpárti” kirohanásait. Így van ez annak ellenére, hogy az óvatosság indokolatlannak látszik. Az MNT elnöke egyelőre szorosan együttműködik a szerb minisztériumokkal. De, sose lehet tudni.  

 

Manipulálható kisebbségi pártok

Mindent összevetve – részben a Magyar Koalícióban (MK) megválasztott VMSZ-es képviselők engedékenysége következtében – a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvény elérte a célját. A vélt, vagy valós szerb nemzeti érdekeknek megfelelően, nem jöttek létre olyan legitim és legális nemzeti tanácsok, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy feltárják, kifejezzék, és autentikusan képviseljék is az adott kisebbség identitása megőrzésével összefüggő alapérdekeit.

Mi ebben a szerb érdek?

Hát az, hogy a „csonka legitimitású” nemzeti tanácsok, ahogy az egyik politikai megfigyelő ezt megfogalmazta, nem alkalmasak arra, hogy afféle többpárti, kisebbségi parlamentekként működjenek. Következésképp, s ez csak súlyosbítja a vajdasági magyar pártok helyzetét, a magyar pártok, első sorban a VMSZ amolyan manipulálható politizáló alakzatokként, a nemzeti közösség viszonylatában immár bizonytalan szerepben, továbbra is ott bóklásznak a szerb politikai színtéren. Látszik ez abból is, hogy a VMSZ, meg a többiek, a szerb politikum részéről a magyarságnak adott kisszámú talmi engedményt a maguk fényezésére igyekeznek felhasználni. Miközben a baklövéseket igyekeznek rátáblázni az MNT-re.

Figyelemre méltó az is, hogy jóllehet eddig a politikai ellentétek csupán a magyar pártok közötti vitákban öltöttek testet, a szerb érdek nemzeti tanácsokban történő érvényesítése következtében a feszültségek immár a VMSZ-en belül is megjelennek. Az „oszd meg és uralkodj” elvére épülő szerb érdekérvényesítés megnehezíti a vajdasági magyar érdek mind általános, mind konkrét esetekre vonatkozó meghatározását. S csökkenti a VMSZ regionális pártként történő megjelenésének esélyét is. Ami a szerb oldal részére már újabb járulékos haszon.

 

A VMSZ kitáncolt

Emlékezetes, hogy a 2008-as választásokra három magyar párt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) nemzeti alapú, választás előtti koalíciót hozott létre. Ahogy az a magyar pártok esetében illik, a közös választási program gerince az időközben a negyedik magyar párt által is elfogadott közös autonómiakoncepció volt.

Szomorú tény, hogy a vajdasági magyarok – az MK tagjainak lagymatag, az osztogatásra, ígéretekre alapuló, az autonómia ügyében viszont széthúzó választási kampánya miatt – csak részben fogadták el a magyar pártok választás előtti koalícióját. A következmény: a magyar szavazatok több mint felét a szerb pártok, elsősorban a DS kapta meg. Ezek a tények.

A kiábrándító választási eredmények nyomán féloldalas képviselet alakult ki. A VMSZ miután a szerb parlamentben elfoglalhatta az MK által megszerzett négy helyet – a szavazatszám és a koalíciós szerződés alapján a másik két pártnak már nem jutott képviselői mandátum – megszűnt a koalíciós érdekeket képviselni. Pásztor István elnök bejelentette, hogy a pártja a továbbiakban regionális pártként kíván tovább működni. Tadic DS-elnökkel aláírta az együttműködési szerződést, amely formálisan is megszűntette a Magyar Koalíciót (MK).

Ennek a lépésnek kettős következménye lett. A VMSZ lényegében alárendelt szerepet kapott a DS-el épülő kapcsolataiban. Másrészt az MK másik két tagja felszabadult a VMSZ által vállalt kötelezettségek vállalásának terhétől. A VMSZ baklövéseit, s a nemzeti érdek érvényesítéséért folytatott küzdelmünkben tett egyoldalú engedményeit ugyan bírálhatják, de a hibák kiküszöbölésére hatékony politikai tevékenységre a tartományi és a köztársasági hatalomban nincs lehetőségük.

Hogy csak a legnagyobb hibákat említsük: a nemzeti szempontból rossz nemzeti tanácsokról szóló törvény vállalása és elfogadása, s a DS dominanciájának árnyékában működő MNT létrehozatala minden vajdasági magyar számára hátrányokkal járnak. Mert elfedik a nemzetrész legnagyobb bajait. E hibák következtében nincs teljes értékű politikai gazdája a magyar szórványok katasztrofális bomlásának. Nincs továbbá politikai felelőse a magyar szavazatok elszívásának és az egyre gyorsuló asszimilációs folyamatoknak. Mindezzel összefüggésben, elfogadhatatlan, hogy a vajdasági magyarságnak már megint nincs közös autonómiakoncepciója. Olyan közösen támogatott autonómiamodellje, amelynek képviseleti testülete megvalósítása esetén lehetővé tenné a legitim döntéshozatalt. Azt, hogy a képviseleti testület feltárja, kifejezze, és legitim módon képviselje is a vajdasági magyarság identitásával és megmaradásával összefüggő nemzeti érdekeinket. 

Sajnos, a VMSZ a mai napig nem foglalta dokumentumba, hogy az általános kijelentéseken túlmenően, hogyan képzeli el a nemzeti együttműködés rendszerében való együttműködését.

A VMDP a Magyar Koalíció megszűnte után, a konstruktív ellenzék szerepében viszonyul a VMSZ tevékenységéhez. Elismeréssel csak a tényleges pozitív változásokat tudjuk nyugtázni. A beváltatlan ígéreteket, különösen az évek óta halasztgatott szerb engedményeket nem ismerhetjük el.

A községekben ahol a Magyar Koalíció együtt van benn a hatalomban, viszonylag jó az együttműködés, néhol csak a mellőzést róhatjuk fel. Ez azonban a VMDP káderek hibája is. Minek hagyják magukat. Más a helyzet Szabadkán és újabban Temerinben is. A kívülállónak néha az a benyomása, hogy a VMSZ és a DS esetenként szinte összehangoltan fordul a VMDP ellen.

 

A magyar összefogásnak nincs alternatívája

Csakúgy, mint a többi határon túli nemzetrész, a vajdasági magyarság is sok belső, évek hosszú során át felhalmozódott belső nehézséggel küzd. A Kárpát-medencében működő magyar közösségek viszonyrendszerében korszakváltás zajlik. Nem elég, hogy az egypártok részérdekeken alapuló együttműködést tartsanak fenn a helyi többségi elitekkel. Most, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség beváltotta ígéretét és megszületett a kettős állampolgárságról szóló törvény, új közjogi kapcsolat épülhet ki a nemzet tagjai között. Körvonalazódnak a nemzeti együttműködés rendszerének főbb intézményei. A második Orbán-kormány jóvoltából újra kiteljesednek a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának folyamatai.

Nekünk a Vajdaságban sok a tennivalónk. Olyan reális autonómiamodellt kell kidolgoznunk, amely a nemzeti integráció tartópilléreként alkalmas lesz nemzetrészünk politikai egybefogására, s hozzájárulhat a nemzet demokratikus egységesüléséhez. S ami nem mellékes, a szerb hatalommal való egyenrangú együttműködéshez is.

Nincs más hátra, újra kell gombolni a mellényt. A magyar összefogásnak a Vajdaságban sincs alternatívája. Meg kell vizsgálnunk a Magyar Koalíció újraépítésének lehetőségét. Ki kell azt bővítenünk, úgy, hogy azok a pártok, amelyek szélsőségek nélkül képesek a közös jövőnk építésére, értelmét lássák az összefogásnak, és megtalálják a helyüket egy új magyar koalícióban. Minden nézeteltérés ellenére, meg fel kell kutatnunk az együttműködés lehetséges eszközeit az MNT-vel. A meddő viták helyett a közösen megfogalmazott célokhoz való viszonyulás kell legyen a további politikai tevékenység értékmérője.

A VMDP-ben szükségesnek tartjuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének kiépítésében a legszorosabb együttműködést építsük ki a magyar kormány illetékes szerveivel. A hasznos együttműködés érdekében, a közös politikai fellépés alapjainak kiépítése nem lehet öncélú botladozás. Tudnunk kell: a szórványosodás és az asszimiláció folyamatainak fékezése nem követel teljes nézetazonosságot, de elképzelhetetlen nemzeti összefogás, célratörő, közös politikai küzdelem nélkül.

 

Dokumentum:

 

Magyar állami kitüntetéssel értékelték Berszán Lajos atya munkáját

 

Gyimesfelsőlokon az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum szombaton tartotta a Szent Erzsébet napi ünnepséget. Kiemelkedő nap volt az iskola életében, hiszen a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki az iskolaalapító Berszán Lajos atyát a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium megalapításáért, a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudat fejlesztéséért. A kitüntetést Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete adta át. Laudációt Balog László történész mondott.

Berszán Lajos atya a szónak szellemi és fizikai értelmében is igazi „iskolaépítő". A „Pap Bácsi", ahogyan Gyimesfelsőlokon hívják, akart és tudott élni a romániai diktatúra összeomlása után megnyílt lehetőségekkel. 1994-ben egy gyönyörű, archaikus tájon, a Gyimes völgyében létrehozta az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot. Hátrányos helyzetű vidék sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei jutottak így helyben tanulási lehetőséghez – egy átlagos, falusi épületben. Mire az első évfolyam elért az érettségi vizsgákig, már igazi, gimnáziumnak készült épületre volt szükség.

Berszán atya nem ismert lehetetlent: az inkább cseppenő, mint csurranó támogatásokból mindig annyit épített, amennyit éppen lehetett. A rendkívül fáradtságos, elhúzódó építkezés eredményeként ma ott áll a szép bentlakásos iskola, amelyben nem csak a gyimesi csángók és a székelyek, de egy ideje a moldvai csángók gyermekei is megkapják a továbblépés esélyét. Berszán Lajos atya nem csak iskolát, hanem szellemi és fizikai otthont teremt sok nehéz sorsú tehetséges fiatal számára.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.