Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Magyar - amerikai kapcsolatok és ami mögötte van

| 2010-12-13 | admin |

 

A felszínen minden nagyon szép és minden nagyon jó. A diplomaták barátságosan kezet fognak és mosolyognak a fényképezőgépekbe. A váltakozó elnökök baráti látogatásra jönnek és mennek. Megcsodálják itt a Parlamentet, ott a Fehér Házat. Szövetségesek vagyunk a NATO-ban és barátok az Európai Unió révén. Hadseregünk élcsapatai Afganisztánban vannak kiküldetésben szolidaritásból, segítve az ottan hosszú évek óta operáló szövetséges és baráti hadsereg győzelmét.

   Ebbe az idillikus képbe vágott sokkolóan bele a minap a Wikileaksnek az USA titkos diplomáciai levelezésének számottevő részét nyilvánosság elé táró jelentése. Ezek között olvasható egy Magyarországgal kapcsolatos 13 oldal hosszú részletes utasítás a budapesti követéségnek arról, hogy milyen információk megszerzése és továbbítása  szükségeltetik, mely levelet 2009 nyarán Clintonné külügyminiszter jegyzett.

   A hazánkról titkon beszerzendő adatok mindenre kiterjednek, semmit nem hagynak ki és pontos rendszerbe vannak szedve, csoportosítva, részletesítve és összefüggésbe hozva. Ezeket olvasva az első benyomás az, hogy  ennek a hosszú listának a mintája talán egy, a világháború után  a legyőzött diktatúrák titkosszolgálati irattárából zsákmányolt lista lehet, amit továbbfejlesztettek, s modernizáltak, mert csak azoknak volt ilyen alapossággal összeállított listája - egy amerikai demokratának nem.  A második egy felvetődő kérdés: hogyan küldhetett ki egy ilyen borzasztó utasítástömeget egy magát demokratának vallott adminisztráció egy kicsi, küszködő de baráti demokrácia követségére? Milyen lett volna várható egy republikánustól? Aztán, vajon egy kis létszámú követség mint amilyen a budapes ti, vajon tényleg teljesíteni tudná-e mindazt ami kívántatik? Ráadásul nagykövetük egy görög származású amerikai üzletasszony, aki Clintonné elnökségi kampányát hathatósan segítette, s bizonyára hálából kapta meg e posztot. Még szerencse, hogy nem egy amerikai magyart küldtek Pestre, amiről akkortájt járt a fáma - ugyanis most igencsak részvéttel lehetnénk felé.

    Végülis vajon miért került ennyire pont kishazánk e nagyhatalom érdeklődési terébe?  Ez teljesen új vonás. Eddig ilyet nemigen lehetett tapasztalni az elmúlt 90 esztendőben. Az első világháborút azét fejeztük be fegyverszünettel mert bíztunk egy igazságos békében amit W. Wilson elnök 14 pontos béketervében megígért, melyben vitatott területen népszavazás lesz - semmi sem lett belőle. Kaptuk Trianont: 3.5 millió magyar és az ország 2/3 részének elszakítását. Mit tett az USA, aki 1917-es belépésével eldöntötte a háborút, s békepontjaival csapdába jutatta országunkat? - hazavitte csapatait, s utólag szó nélkül aláírta a trianoni szerződést! Kissé máshogyan de ugyanezt tette a második világháború után. Kaptuk Párizst ahol a békeszerződés visszavette tőlünk a Bécsi nemzetközi Szerződésekben visszakapott döntően magya rlakta területeinket, mindezt még országunk hadba lépése előtt. Arra hivatkozással, hogy ezt Hitler és Mussolini csinálta! Az nem számított, hogy igazságosan etnikai határokon húzódott az új magyar határ. De szó nélkül elfogadták, hogy Sztálin Teheránban ragaszkodott az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum alapján messze Lengyelországba tolt Szovjet határok megtartása mellett! Neki lehetett! Az 1956-os Forradalmunk kirobbanásáért rádióikon keresztül felelősek voltak. Aztán nemhogy segítettek volna, legalább néhány kemény szóval, hanem siettek kijelenteni, hogy mindebben semmi érdekük nincs. Értettek ebből Moszkvában s ismét hidegvérrel eltiportak, s kegyetlen bosszút álltak. 1990 körül a nagy politikai átalakulásban tucatszámra alakultak új államok. Mi nem tehettünk semmit elszakadt millióinkért, mert üres ígértekkel nyugtatgattak, hogy t.i. az Európai Unóban minden megfog oldódni - semmi sem oldódott meg. Amit kaptunk az bankjaik, szövetségük és virtuális barátságuk. Ám az elm últ 20 évben háborítatlanul folyhatott az elszakított magyarság megcsúfolása, üldözése, verése és beolvasztása. Még a jogos területi autonómia vagy nyelvhasználati törvényeket sem segítik elő.

    Talán mégiscsak igaz lenne reánk vonatkoztatva az a régen kimondott igazság: "Akinek ilyen barátja van, annak nincs szüksége ellenségre!"

    Edmonton, 2010 évvége.                                                              Dr. Pungur József

 

 

MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET
Visit our Website:
www.magtudin.org