Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Merre visz...

| 2010-12-22 | admin |

 

A kérdéseket feltevő és a válaszadó (utóbbi hozzájárult e levél továbbításához.) nevét kihagytam. Úgy érzem, nagyon érdemes elolvasni az alábbi eszmefuttatást, amely nemcsak a jelenlegi magyarországi helyzet több szegmenséről ad  világos képet, hanem rövid történelmi visszatekintést is  nyújt.
Aki a válaszokat adja, kiváló közgazdász, és az egyik legjobb szakember az infláció-előrejelzés, -kezelés területén.

Nádor István

 

 



Egy külföldön tanuló magyar diák arra kért, hogy az alábbi kérdésére válaszoljak. A válaszomat megosztom Veletek

Subject: Kérdések Hazánkról s a nagyvilágról

- Lenne egy-két kérdésem kis hazánkról, s a nagy világról, ha van időd, lehetőséged, kedved válaszolni, szívesen veszem. Mi a véleményed a kormány  intézkedéseiről az Alkotmánytól, a
Nyugdíjpénztárig. Szerinted mennyire maradtak hűek ahhoz, amiért megválasztottuk őket, és merre viszik az intézkedései az országot. Valamint, ezekkel összefüggésben ezek valóban arra vezetnek, amerre mondjak, vagy hatalomvágy, és a hatalomtól elvesztett fej?
xx

Az eseményeket -- koromnál fogva -- nem a napi aktualitások alapján, hanem egy kicsit történelmi távlatból visszatekintve vizsgálom.
  A második világháború után a nyugat bennünket (a többi közép-európai országgal együtt) odaítélt a Szovjetuniónak. Mi voltunk a rab nemzetek, ők pedig a szabad világ. A rab nemzetek hiába keltek fel a vörös fasizmus ellen (előbb volt, mint a barna), 1956-ban,
1968-ban, 1980-ban az un. szabad világ simán cserbenhagyott minket. Amikor pedig a Szovjetunió összeomlott, s a rab nemzetek felszabadultak, semmit sem segítettek (l. Marshall-segély) a romokban heverő országok talpra állításában. Amikor az Antall-kormány diplomáciai úton felvetette az adósság elengedésének kérdését, azt mondták, miért fektessünk be ezekbe az országokba, ha ingyen is az ölünkbe hullnak?  Mivel a volt kommunisták (Isten nélkül élő emberek) készen álltak a "kizsákmányoló imperialistákat" korlátlanul kiszolgálni, ezért az általuk elkövetett bűnök miatt a hajuk szála sem görbülhetett meg (kivéve Ceausescut) Ez volt az üzlet lényege. Nyugat tehát felvásárolhatta a piacot, s célja pedig nem ezen országok felvirágoztatása, hanem a nemzetközi (globális) nagytőkének minél nagyobb mértékű alárendelése. A közreműködő volt kommunistákat pedig megjutalmazták.
  Ma úgy látom, hogy az emberiség a hatalom gyakorlása szempontjából két véglet, a diktatúra és demokrácia között vergődik. Amikor a diktatúrák "világégéshez" vezetnek, akkor az "uralkodó osztály" rendszerint enged. A második világháború után nyugaton így jöttek létre a szociális piacgazdaságok. Amikor pedig a veszélyérzetük elmúlik, "elszemtelenednek", és a totális kötöttségeket, a "mindent tilost" felváltja a "mindent szabad" világa. Ezt hívjuk
neoliberalizmusnak. Ez egy másik véglet. Látjuk, hogy országokat tudnak a "menybe emelni", és órák alatt a "pokolba" taszítani (l. Írország). Ezért bizonyos vagyok benne, hogy rövidesen elérkezik az újraelosztás ideje. Nagy felfordulással (forradalommal) fog járni. És megkezdődik a visszarendeződés. (Nem tartanám lehetetlennek, hogy visszanyúlnak a szocializmus gondolatához, vagy legalábbis annak egy módosított formájához.)
  A rendszerváltást követően a volt kommunisták, (a megegyezésnek megfelelően) személyes anyagi meggazdagodás érdekében, szabályosan és megalázó feltételekkel kiárusították a stratégiailag fontos energetikai cégeket, az infrastrukturális szolgáltatásokat, a bankokat, akik aztán rendesen kifosztották a magyar államot. Az elmúlt nyolc év alatt kétszer annyi adósságot halmoztak fel, mint Kádár 30 év alatt. A világ legeladósodottabb (kiszolgáltatottabb) országává tettek bennünket. Miközben gátlástalanul talicskával hordták ki a pénz az állami vállalatokból (korrupció). Nem beszélve, hogy erkölcsileg teljesen szétverték az oktatási rendszert, gyalázatos módon viselkedtek a határon túli magyarsággal (2004. dec.5.), az egyházakkal és padlóra küldték az egészségügyet.
Az elmúlt két év alatt a magyar népnek négy alkalma volt véleményt nyilvánítani erről az egészről. (Szociális népszavazás, EU és, magyar parlamenti, valamint önkormányzati választások.) minden alkalommal, elsöprő többséggel fejezték ki véleményüket a volt kommunisták (új nevükön liberális demokraták) tevékenységével szemben. Teljesen nyilvánvaló, hogy az új kormánynak gyökeresen eltérő, nemzeti jelleget kellett felmutatnia. Egyik oldalon az adósságcsapdában vergődő, s a lakosságot újabb és újabb megszorító intézkedésekkel irányító, a másik oldalon egy az adósságcsapdából kivezető, a gazdaság
növekedését, a foglalkoztatás bővülését és népesség gyarapodását elősegítő intézkedéseket foganatosító kormány. Ahhoz, hogy ezt a célt (4-6 év alatt) el lehessen érni, a kormánynak mozgástérre volt szüksége. Ehhez azonban az EU és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem
voltak partnerek. Így nem maradt más, mint megadóztatni azokat a multinacionális cégeket, akik az elmúlt 8 év alatt a világtörténelem legnagyobb profitját vitték ki az országból, oly módon, ahogyan azt sehol a világban nem engedték volna meg nekik. Ezért imádták Medgyessy Pétert, Gy.F-et, Bajnait.
  Az un. magánnyugdíj pénztár rendszerét, a nemzetközi nagytőke szakszervezeti funkcióját betöltő IMF-nek, és a Világbanknak, csak ezekre a "fűevő" kelet-európai országokra sikerült rákényszeríteni. Ragyogó buli volt. Te is szívesen fektetnél be egy olyan vállalkozásba, ahova az ügyfeleket az állam bekényszeríti az "utcádba", a szokásosnál sokkal nagyobb 4,5 %-os költségekkel dolgozhatsz (ragyogó fizetések, székház stb.), és ha bármit elrontasz, helyetted az állam vállal kezességet. 13 év alatt 900 milliárd forintos lyukat ütöttek a költségvetésen. Hát ezért ordítanak annyira, és mennek fűhöz-fához.
 Amikor az új kormány belefogott, azt mondta, hogy M.o. csak úgy mászhat ki a világ legjobban eladósított státusából, ha megrendítő erejű csapásokat mérnek az előző kurzus bástyáira. Ha ehhez az alkotmányt, amely magán viseli a Rákosi diktatúra nyomait (1949-es
évszámot), amelyet egy olyan párt alkudott ki 1989-ben a Kerekasztal-tárgyalásokon, amelynek semmiféle felhatalmazása a magyar néptől nem volt (MSZMP), meg kell változtatni, akkor nem szabad habozni és nem szabad megremegni a kéznek. Bátran egy év alatt meg kell teremteni az élet minden területén a rendszerváltás végrehajtásának feltételeit. Különben Magyarország végérvényesen egy dél-amerikai banánköztársasággá süllyed.
  Szó nincs hatalmi tébolyról. Orbán Viktor tudja, hogy szabályos szabadságharcot folytat, és azt is, hogy ennek vannak komoly kockázatai, az országra és saját magára nézve is. Ő a gyökeres fordulatra kapott felhatalmazást, és nem fog habozni egy percig sem. Minden közvélemény-kutatás szerint a kormányzó párotok változatlanul torony magasan vezetnek, tehát a választók elégedettek, azzal, ami történik az országban.