Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

VMDP Hírlevél IX. évf. 53. szám

| 2011-03-07 | admin |

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

HÍRLEVÉL IX. évf. 53. szám

2011. március 5.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­delkező magyar (perszonális) autonómia, s a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében létrejött a VMDP doktrínájának első pillére. A magyarok, akik ezt kérik, megkaphatják a kettős állampolgárságot. Megnyílt az út a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja előtt. A feladatunk az, hogy éljünk e lehetőséggel, s tovább küzdjünk a tényleges magyar autonómia megvalósításáért.

A VMDP Hírlevél elérhető a www.vmdp.org.rs és az ausztráliai magyarok www.hufo.info című honlapján.

Ágoston András

 

Az egyszerűsített honosítási eljárás honlapja:

http://www.allampolgarsag.gov.hu/

 

Orbán: Nagy harc lesz, de készen állunk rá

 

Orbán Viktor szerint Magyarország legnagyobb problémája az adósság; ez igaz az államra, a vállalatokra és a családokra is. A miniszterelnökkel készített interjút szombati számában közölte Veszprém megye napilapja, a Napló.

A kormányfő szerint ha összeadjuk az állam, a vállalatok és a családok adósságát, akkor egy egész éves nemzeti össztermékünk 130 százalékát kapjuk, s ez – fogalmazott – olyan, mintha valaki tartósan kétszáz fölötti vérnyomáson élne. A miniszterelnök hangsúlyozta: a kormány úgy döntött, hogy az államadósság elleni harcot állítja a középpontba, ennek érdekében fogadott el egy ambiciózus tervet. A Széll Kálmán-tervvel csökkenteni akarják az állam, a vállalkozások és a családok adósságát.

Orbán Viktor döntőnek tartja, hogy mindenkinek munkalehetőséget kínáljanak, mert – mutatott rá – „ha többen dolgozunk, kevesebb embernek kell fizetnünk munkanélküli segélyt, és miután többen dolgozunk, több érték is jön létre”. A kormányfő beszélt arról is, hogy olyan arányos adórendszert hoztak létre, amely kifejezetten ösztönzi a munkát, s különösen támogatják azokat, akik munka mellett gyereket is nevelnek. A vállalkozások adósságának csökkentése érdekében szeretnének olyan pénzügyi környezetet kialakítani, hogy a vállalkozók olcsóbban tudjanak hiteleket felvenni. (MNO)

 

Szabó Palócz Attila:

Három falu magyarjainak tragédiája

 

Ma már Szerbia is hivatalosan elismeri, hogy 1944-ben és 1945-ben a jugoszláv partizánok népirtást követtek el a Délvidéken

Életkorra és nemre való tekintet nélkül nyilvánította háborús bűnössé 1945-ben a délvidéki Csúrog falu teljes magyar és német nemzetiségű lakosságát a jugoszláv katonai közigazgatás. A három évvel korábbi eseményekre hivatkozva meghozott döntés nyomán a férfiak többségét megölték, a nőket és a gyermekeket pedig még két falu magyarjaival együtt a járeki haláltáborba hurcolták.

„Csatolva megküldjük Önnek határozatunkat, amelyben háborús bűnösnek nyilvánítjuk a vajdasági zsablyai körzetben Csúrog teljes magyar és német nemzetiségű lakosságát.

Határozatunkat a csúrogi lakosság követelésére hoztuk meg, amit a Bánát, Bácska és Baranya katonai igazgatásához nyújtottak be, és amelyben kérelmezték a település teljes magyar és német lakosságának eltüntetését és kitelepítését, mert lehetetlenné vált velük a további békés és zavartalan együttélés azok után a bűncselekmények után, amelyeket a megszállás és különösképp a razzia idején elkövettek.

A határozatból kiderül, hogy ez a követelés teljesen indokolt volt, ezért a Bizottság az eddig összegyűjtött adatok alapján meghozta, és meg is kellett hoznia határozatát.

 

HALÁL A FASIZMUSRA – SZABADSÁGOT A NÉPNEK!”

 

A második világháború idején – beleértve a rövid ideig tartó visszacsatolás időszakát is – elkövetett háborús bűntettek kivizsgálására létrehozott, újvidéki központtal működő vajdasági tartományi bizottság küldte meg 1945. január 29-én fenti határozatát a jugoszláv állami, szövetségi bizottságnak.

Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár munkatársa mutatta be ezt a dokumentumot a Délvidéken, 1944-45-ben a bevonuló jugoszláv partizánok által a helyi őslakos magyarság ellen elkövetett mészárlások kivizsgálására tavaly alakult szerb–magyar vegyes bizottság magyar tagozatának tanácskozásán. Az 1945-ben kelt határozat úgy fogalmaz: „Bácskában és Baranyában mondhatni nincs olyan falu, sem város, amelynek szláv és különösképp szerb lakossága nem szenvedett, amelyik nem veszített száz és ezer életet, ártatlan áldozatot a magyar megszállók és segítőik véres terrorjában: az itteni magyar lakosság többsége, akárcsak a németek, az elkövetett szörnyűségek aktív segítője volt.”

Bizottság a megszállók és segítőik által elkövetett bűntettek feltárására – ez volt a testület teljes, hivatalos neve. (Eredetiben: Komisija za utvrdjivanje zlocina okupatora i njihovih pomagaca.)

Éles szemű fordító azonnal észrevehette a fenti idézetekben, hogy a szöveg magyarításában igyekeztem – lehetőség szerint – minél jobban megtartani, minél teljesebb mértékben megőrizni az eredeti dokumentumnak a kor szelleméhez illő, nyakatekert, hivataloskodó nyelvezetét, illetve a megfogalmazások hangnemét; még akkor is, ha a végeredmény ily módon – az általános fordítói szokásoktól kis mértékben ugyan, mégis eltérően – helyenként enyhén, de érezhetően magyartalanná vált.

A bizottság a háború végén, a Josip Broz Tito kommunista pártvezér által elrendelt katonai közigazgatás idején, az akkor még csak újraformálódó szövetségi Jugoszlávia minden szintjén megalakult. A fent idézett határozatot tehát a vajdasági testület hozta meg, és küldte tovább a szövetségi, belgrádi központtal működő központi bizottságnak.

A kézzel írt, olvashatatlan elnöki aláírással zárt hétoldalas dokumentum arra hivatkozik, hogy Csúrog teljes szerb (vagy inkább úgy kellene mondanunk: szláv…) lakossága követelte a hatóságoktól, hogy telepítsék ki, távolítsák el a faluból a magyarokat és a németeket, mert ők – a vádak szerint – mindannyian aktív résztvevői voltak az 1942-es razziának, illetve együttműködtek a „megszálló” fasiszta hatóságokkal. A dokumentum úgy fogalmaz: „A magyar honvédség egységeinek behatolása a nem sokkal korábban aláírt, Magyarország és Jugoszlávia közötti »örökbarátsági« megállapodás ellenére is a helyi szerb lakosság elleni véres, semmivel sem előidézett támadás jegyében zajlott. Az ártatlanok ezrei adták életüket népükért. A megszállók az első pillanattól kezdve ellenségesen viszonyultak a lakossághoz. Céljuk volt: megsemmisíteni a szerbséget biológiailag, megsemmisíteni anyagilag, hogy ezeken a tájainkon minél kevesebb maradjon belőle.”

Az idézett dokumentum tehát Csúrog teljes magyar és német lakosságát azzal vádolta, hogy részt vett, közreműködött az 1942-es razziában – illetve segítette azt –, és ezzel indokolta a döntést, hogy a kollektív bűnösség elvét alkalmazta velük szemben. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy ami a zsablyai körzethez – járáshoz – tartozó három faluban, Csúrogon, Mozsoron és Zsablyán történt, nem illik bele a képbe, vagyis az itt lejátszódott események különböznek attól, ahogyan az 1944-45-ös, magyarellenes atrocitások idején a Délvidékre bevonuló délszláv partizánok viselkedtek az őslakos magyarsággal szemben. „Ezt a három falut teljesen megtisztították a magyar lakosságtól, mintha a pólyásoktól az aggastyánokig mindenki bűnös lett volna” – írta kötetében a helyi születésű Teleki Júlia (Visszatekintés a múltba, Napló, Újvidék, 1996.), a jeles kutató. Az erőszakhullám a mai Vajdaság egész területén végigsöpört, máshol is követtek el értelmetlen gyilkosságokat és kivégzéseket, arra azonban nem volt példa, hogy ilyen szisztematikusan „tisztították” volna meg a településeket, falvakat, városokat a magyar lakosságtól, és ilyen tervezetten/szervezetten hurcolták volna haláltáborokba az embereket.

Teleki Júlia akár rekordernek is tekinthető olyan értelemben, hogy alig egyéves korábban nyilvánították háborús bűnössé – ezt ilyen fiatalon kevesen mondhatják el magukról. Sőt később, a járeki haláltáborban, ahová édesanyjával és idősebb lánytestvéreivel deportálták, még az utolsó kenetet is feladták a csöppnyi gyermeknek, aki azonban mégis túlélte a háború utolsó telének vészterhes napjait.

Azt pedig már a Csorba Béla temerini költő, a mészárlások jeles kutatója által feltárt adatokból tudjuk, hogy a járeki partizán-haláltáborban 188 ártatlan magyar ember vesztette életét – 109 felnőtt és 79 gyermek. A korábbi kutatások még abból a hipotézisből indultak ki, hogy „magyar áldozatokat csak a csúrogi, a zsablyai és a mozsori internáltak között lehet és kell keresni, holott, mint – ma már biztosan tudjuk – magyar származású személyek más településekről is táborba kerülhettek, különösen, ha egyik szülőjük vagy házastársuk német volt” – írta dolgozatában Csorba Béla.

 

Délvidéki tragédia

„Magyar voltál, ezért!” – ez a Márai Sándortól vett idézet a mottója a Terror Háza Múzeumban február 22-én megnyílt kiállításnak, amely a partizánok által elkövetett mészárlásokról ad áttekintést Délvidéki tragédia 1944-1945 címmel. „Talán az utolsó elbeszéletlen története Közép-Európának, ami hat évtizede történt” – mondta megnyitó beszédében Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy „Közép-Európában mindannyian az első világháború áldozatai vagyunk”, mert utána kaptak lábra olyan totalitárius mozgalmak, amelyek eszméi alapján az ember „tudott állat is lenni”. A politikus különösen fájónak nevezte, hogy magyarok ezreit gyilkolták le a jugoszláv kommunisták, és – mint elmondta – ez a szerb történelemnek is az egyik fájó pontja. „Nekünk, a mai korosztálynak kötelességünk, hogy megőrizzük emlékezetünkben az események áldozatainak – és hangsúlyozni szeretném: ártatlan áldozatainak! – emlékét” – mondta el a megnyitón Dejan Sahovic, Szerbia budapesti nagykövete. Szavai azért is fontosak, mert most először fogalmazódott meg nyilvánosan a szerb kormány részéről a negyvenes években történt népirtás elismerése.

 

Számháború itt és most

A hivatalosnak tekinthető, történetileg igazolt adatok szerint 1942 januárjában Újvidéken és a környező falvakban – így Csúrogon, Zsablyán és Mozsoron is – magyar csendőrök és katonák három nap alatt 3340 ártatlan embert – főként zsidókat és szerbeket – gyilkoltak meg a „hideg napok” néven ismert razziában. A szerb források ennél valamivel többet, mintegy 3800 áldozatot említenek. A történészek egybehangzó véleménye szerint a két adat közötti különbség – négyszázhatvan fő – a hibahatáron belül van, tehát alapvetően mindkét adat hitelesnek tekinthető. Mint megírtuk, a meggyilkolt áldozatok emlékéhez nem méltó számháború kezdődött januárban, miután megalakult a partizánok által elkövetett vérengzéseket kivizsgáló szerb–magyar akadémiai vegyes bizottság. A szerbiai országos napilapok többsége fenntartások nélkül vette át az egyre nagyobb adatokat a razzia áldozatairól, számukat lassan már a tízezerhez közelítve. A történészek feltáró munkájának nem lehet célja a számháború, nem versenghetünk abban, hogy kinek volt több áldozata. Sem az 1942-ben meggyilkolt szerb és zsidó, sem az 1944-45-ben likvidált magyar és német emberek emlékéhez nem méltó ez a magatartás. (MH)

 

Dokumentumok:

 

Modellként szolgáló beruházás Vajdaságban

 

Magyar cég építheti a vajdasági Óbecsén a gyógyfürdőt és egy szállodát – erről írtak alá szándéknyilatkozatot pénteken.

A vajdasági beruházás értéke közép-európai viszonylatban is jelentős, 30 millió euró - nyilatkozta az aláírást követően Becsey Zsolt külgazdaságért felelős államtitkár.

„Az remélhető, hogy egy ilyen magyar cég abszolút közép-európai helyi finanszírozásokkal létre tud hozni egy olyan grandiózus projektet, ami révén a magyar vállalkozók tőkeexportját, tehát határon átnyúló tevékenységét tudjuk modellezni. Ezáltal - nyilvánvalóan nem csak nekik - megrendelést és jövedelmet tudunk létrehozni, hanem kárpát-medencei szinten is a munkahelyteremtést modellezni tudjuk, és azt, hogy hogyan tudjuk finanaszírozni ezeket a tőkekihelyezési tevékenységeket” - mondta a nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.

Knézi Péter óbecsei polgármester szerint a fürdőturizmus fejlesztése jelent egyedüli kitörési lehetőséget a városnak. A beruházás körülbelül kétszáz új munkahelyet fog teremteni, de a városvezető számításai szerint közvetve biztos, hogy még ezer embert tudnak alkalmazni. Két éven belül várható a fürdő első fázisának a kiépítése.

Becsey Zsolt szerint más területeken is együttműködhetnének magyar cégek vajdasági önkormányzatokkal. (MR)

 

15 százalékos küszöb - néhány KDH-st kell meggyőzni

 

A szlovák államigazgatás nincs felkészülve arra, hogy a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt húszról 15%-ra csökkentsék, állítja Pavol Abrhan, a KDH alelnöke. „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy például a 15%-nyi roma kisebbséggel rendelkező településeken képesek lennének biztosítani az állami szervek a cigány nyelven történő kommunikációt“ - magyarázta lapunk megkeresésére Abrhan.

 

Hozzátette, a kisebbségi nyelvhasználati törvény kormány által jóváhagyott változatát még nem tanulmányozták át. „A napokban ezt is elemezni fogjuk. A nyelvhasználati küszöb 15%-ra való csökkentését azonban szintén nem tartjuk elfogadhatónak“ figyelmeztet Abrhan. A KDH aggályai megalapozatlanok, állítja Solymos László. „Nem arról van szó, hogy mondjuk a Szepességben egy roma faluba kiküldenek két rendőrt, és az egyiknek kötelezően kell beszélnie cigányul. A törvény azt teszi lehetővé, hogy ha a rendőr beszél egy kisebbségi nyelvet, akkor azt szolgálatban is nyugodtan használhassa. Ez eddig nem volt egyértelmű, és sokan a magyar anyanyelvű rendőrök közül ezt nem tették meg. A törvény értelmében majd nyugodtan megtehetik“ - magyarázta a Híd frakcióvezetője. Elmondta azt is, hogy nem az egész KDH-frakciónak, csak néhány képviselőnek vannak fenntartásai a törvénnyel szemben. Velük külön fognak tárgyalni, amikor a törvényt a parlament elé terjesztik. „Amint teljesen biztos lesz, hogy személy szerint kik ezek az emberek, külön leülünk velük tárgyalni. Törvényről törvényre, egyenként mindenkivel meg kell egyezni“ mondta Solymos. Bízik benne, hogy a törvényt ellenző kereszténydemokraták számát csökkenteni tudják, hogy meglegyen a76 támogató szavazat. (Új Szó)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.