Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

VMDP Hírlevél IX. évf. 62. szám

| 2011-03-18 | admin |

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

HÍRLEVÉL IX. évf. 62. szám

2011. március 17.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­delkező magyar (perszonális) autonómia, s a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében létrejött a VMDP doktrínájának első pillére. A magyarok, akik ezt kérik, megkaphatják a kettős állampolgárságot. Megnyílt az út a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja előtt. A feladatunk az, hogy éljünk e lehetőséggel, s tovább küzdjünk a tényleges magyar autonómia megvalósításáért.

A VMDP Hírlevél elérhető a www.vmdp.org.rs és az ausztráliai magyarok www.hufo.info című honlapján.

Ágoston András

 

Az egyszerűsített honosítási eljárás honlapja:

http://www.allampolgarsag.gov.hu/

 

Semjén: az igazi garancia a határon túli magyaroknak a választójog lesz

 

A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint a határon túli magyarok számára az állampolgárság mellett a valódi garanciát a szavazati jog jelenti; Semjén Zsolt a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában szerdán azt mondta, akik most állampolgársági esküt tettek, őket ugyanúgy megilleti az alkotmány védelme minden téren. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: az új alkotmány kimondja egyrészt, hogy egységes magyar nemzet van, illetve a korábbi alkotmány azon nagyon gyenge passzusát, hogy Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarokért, úgy változtatják meg, hogy felelősséget visel a határon túli magyarságért.

Ugyanakkor a határon túli magyarság számára az igazi garanciát az állampolgárság mellett a szavazati jog jelenti. Ettől kezdve bármilyen színezetű kormány van, gesztusokat kell tennie a határon túli magyarok számára, hiszen a szavazataival számolni kell - hangsúlyozta Semjén Zsolt.

Kiemelte: ez a március 15-e úgy fog bevonulni a magyar történelembe, mint annak a kezdete, amikor nemzettársaink polgártársaink is lesznek. Hozzátette: az állampolgársági eskü a nemzet közjogi egyesítését jelenti. A kora ősszel megalkotandó választójogi szabályozás után következő lépésként az útlevelek kiadását említette, illetve az "egyetemes magyar életbe való" integrálást. Ezért indul el a tervek szerint szintén kora ősszel az összmagyar regiszter, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyar rendszeres kapcsolatot tartson Magyarországgal.

Kitért arra is, hogy az új alkotmányban Magyarország nem definiálja önmagát nemzetállamként, de "feketén-fehéren benne van", hogy a kisebbségek államalkotók. Ezáltal minden szempontból a nemzet meghatározó részeként deklarálják a kisebbségeket. Bár ilyen lenne a román alkotmányban - jegyezte meg.

Arra a felvetésre, hogy az unió az újfajta öntudatos magyar politikát elfogadja-e, azt válaszolta: "persze, ez a legtermészetesebb". Bár olyan keményen érvényesítenénk nemzeti érdekeinket, mint a körülöttünk lévő országok. Uniópártiak vagyunk, de azért, mert úgy gondoljuk, ez a magyar nemzet megmaradását, fejlődését jelenti. A magyar történelemnek azonban nem az a végcélja, hogy az unió veregesse a vállunkat, mi a magyar nemzetnek tartozunk felelősséggel - fogalmazott Semjén Zsolt.

Helyén kell kezelni a dolgokat, "bizonytalan státuszú figuráknak" nem áll jogában gyalázni Magyarországot - jegyezte meg a kormányfő helyettese, hozzátéve: annak vége van, hogy merjünk kicsik lenni, és szó nélkül hagyjuk, hogy gyalázzanak bennünket. (MTI)

 

Az összetartozás tudata megmentheti nemzetünket

Vastapssal fogadták a Fidesz alelnökét

 

Több százan gyűltek össze tegnap kora délután Nagyváradon Szacsvay Imre szobránál, ahol az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Biharmegyei szervezete tartott megemlékező ünnepséget. Az egybegyűlteket Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte, majd Ady Endre A tűz márciusa című versét mondta el. A koszorúzás díszvendégét, Pelczné Gáll Ildikót, a Fidesz alelnökét, EP-képviselőt vastapssal és „Éljen a Fidesz!”, illetve „Hajrá, Magyarország!”bekiabálásokkal üdvözölték a jelenlévők. Tették ezt részben azért is, mert nemrég a váradi RMDSZ-kogresszus küldötteinek egy csoportja méltatlanul viselkedett az üdvözlőbeszédet mondó Fidesz-alelnökkel.

A magyarországi vendég tegnapi beszéde nagy tetszést aratott, Pelczné Gáll Ildikó találó, az emberek lelkét megérintő párhuzamot vont az egykori szabadságharcosok és azok között, akik a mai, nehéz, gyakran nemzetellenes világban mindent megtesznek népükért, hazájukért

Az 1848-as események mindmáig nemzetünk legfontosabb erőforrásának számítanak – mutatott rá a politikus, aki szólt a nemzet egységének fontosságáról, arról az összmagyarságot megmentő összetartozásról, amely az Európa Unióban létrehozhatja jövőnk zálogát: a magyar uniót. Az eseményen a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kórusa, illetve a Váradi Dalnokok adtak elő Kossuth-nótákat és népdalokat. Az ünneplés ideje alatt érkezett meg a szervezőkhöz Orbán Viktor miniszterelnök váradiakat üdvözlő levele, amelyet a Fidesz-alelnök olvasott fel; az elhangzottakra percekig tartó tapssal válaszolt a hallgatóság.

Török Sándor is tartott egy rövid beszédet, amelyben azokra az erdélyi, partiumi magyarokat érintő politikai eseményekre mutatott rá, amelyek tükrében világosan látszik, a romániai magyarság eddigi hivatalos képviselete az elmúlt húsz esztendő alatt nem teljesítette vállalt feladatát. Nem lesz könnyű ilyen körülmények között megteremteni az erdélyi magyarság valós érdekeit felkaroló képviseletet, de ezen a napon merjük kijelenteni mi is, hogy jövőnk, gyermekeink és egész nemzetünk jövőjének érdekében mi sem engedünk a negyvennyolcból – sommázott Török.

A rendezvény végén koszorúzásra került sor. S bár nem olvasták fel nevesítve a koszorúzókat, mégis szépen, rendben, méltóságteljesen zajlott le a megemlékezés ezen része, miközben a több száz torokból felcsendülő Kossuth-nótákba mintegy fenyegető zörejként dübörögtek bele a Körös partján működő munkagépek. A magyar himnuszt azonban nem tudták túldübörögni. (Reggeli Újság)

 

Ágoston András:

Vita a NER körül

 

A kettős állampolgársággal szoros összefüggésben a Vajdságban is a politikai érdeklődés középpontjába került a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER). Ez érthető, hiszen a korszakváltás, melynek egyik fontos eszköze a NER fenekestől felfordította a húsz év alatt – Magyarország hibájából is – bebetonozott két vegyértékű kisebbségi pártok langymeleg világát. A magyar illetékesek kitűnő ötlete, hogy a kettős állampolgárság felvétele legyen a lakmusz, amely a gyakorlatban is megmutatja, vállalják-e a határon túli magyar pártok vezetői az aktív részvételt Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának folyamatában, vagy sem, meghozza első gyümölcseit.

Ahogy az már a nagy fordulatok esetében lenni szokott, az első lépcső a felismerés, hogy immár semmi sem maradhat úgy, mint eddig volt. Megszűnik nemcsak az ütköző zóna eddig olyan sok személyes haszonnal járó funkciója, hanem az a bensőséges kapcsolat is, amely eddig a „legbefolyásosabb”, „legnagyobb” stb. kisebbségi magyar pártok és a helyi többségi elit által felállított bizalmi minimumon nyugodott.

Ezt a felismerést követi a lázas kiútkeresés szindrómája. E második lépcsőnek az első szakasza a helyzet „megideologizálása”. Nem, halljuk innen is, onnan is, a kettős állampolgárság eszméje nem új dolog, s mi ezt a követelést vissza tudjuk vezetni az egyes liberális tollforgatók húszas évek elején megjelent alkalmi írásaira. Csakhogy azok eo ipso nem vonatkozhattak a kettős állampolgárságra, hiszen akkor a Nem! Nem! Soha! illetve, a „mindent vissza” típusú követelések domináltak, még liberáliséknál is. Idézgetésük persze nem baj, csak ténybeli tévedés. Mások azt emlegetik, hogy az egyik magyar író egy 1995-beli kellemes macedóniai írótalálkozó szünetében kelt szösszenetében már a kettős állampolgárság mellett szállt síkra. Csakhogy e kijelentés nyomán nem született, mert nem születhetett politikai mozgalom. Az ideológiai kacskaringók célja világos: nem kell összefüggésbe hozni a kettős állampolgárság szárba szökkent gyakorlatát, s a tényleges autonómiáért folytatott küzdelmet.

S ami talán még fontosabb, az óvatos duhaj módjára folytatott vitákban meg kell találni azokat az ideológiai fogózókat úgy, hogy abból nagyobb baj ne legyen. Ilyenek például a közös célhoz vezető különböző utak, vagy az illető nemzeti közösségért viselt kizárólagos felelősség alapján megkövetelt, a korábbinak teljes egészében megfelelő partneri viszony.

Nos, e próbálkozásokon nem kell fennakadni. Mi sem természetesebb, minthogy azok, akiknek ez kedvez, meg akarják tartani a korábbi pozícióikat. Még azon az áron is, hogy felveszik a magyar állampolgárságot.

Csakhogy az állampolgári eskü kötelez. Legalább annyira, hogy ha a kisebbségi közösségben való politizálásról van szó, NER-ben megszabott nemzeti érdek az, ami irányadó. S ezt nem lehet elrejteni, semlegesíteni, vagy éppen semmissé tenni azzal, ha valaki a szerb lapokban az államhoz való lojalitását bizonygatja.

Mert nem erről van szó! A Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) már 2003-ban tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Ha egy kisebbségi kettős állampolgárságú magyar politikus a nemzeti közösségének érdekében kíván közéleti szerepet vállalni, annak nyilvánossá kell tenni, hogy a tényleges autonómiát elébe helyezi a helyi többségi elit által felállított bizalmi minimumnak. Ettől még a kisebbségi politikus is lehet a Szerbia Köztársaság törvénytisztelő, tehát lojális állampolgára.

Mint ahogy az sem ördögtől való, ha a szintén törvénytisztelő, tehát lojális magyar nemzetiségű szerbiai állampolgár saját egyéni boldogulását szem előtt tartva, egy magát demokratikusnak tartó szerb párt kötelékeiben igyekszik céljait megvalósítani. Csakhogy annak, ha komolyan veszi saját magát, el kell fogadnia a szerb párt a programját, amelyhez csatlakozott. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a két élethelyzet bizony általában nem kompatibilis. Ez az oka annak, hogy a politizálni szándékozó magyaroknak dönteniük kell: vállalják a kettős állampolgársággal járó, s a nemzeti integráció folyamatából eredő kötelezettségeket, vagy saját egyéni, elsősorban anyagi érdekeiket helyezve előtérbe, a másik, szintén lehetséges és követhető utat választják. Választását senki sem vetheti senki szemére.

Látnunk kell, hogy a nemzeti integráció Budapest által elindított programja a magyar nemzet egészének demokratikus érdekeit tartja szem előtt. A NER-hez magyar politikusként lehet csatlakozni, de ez nem kötelező. Csak egy valamit nem lehet: megtartani, a mindkét oldalra mosolygó két vegyértékű kisebbségi magyar politikus státusát.

A Budapesti kezdeményezéssel a Kárpát-medencében elindult politikai eseménysorozathoz, amelynek a kettős állampolgárság csak egyik elengedhetetlen eleme, s ehhez lehet csatlakozni. De, kísérletet tehet valaki arra is, hogy olyan politikai opciót vállal, amelyet leginkább Bugár Béla felvidéki politikus neve fémjelez. Lehetnek neki akár személyes sikerei is, csak nem a NER keretein belül. Mert ott az ilyen próbálkozásoknak nincs jövője.

 

Gusztony András:

Tisztelt emlékezők!

 

Évszázadok tapasztalata tanít bennünket, és magunk is már számtalanszor tapasztaltuk, és tapasztaljuk ma is: a magyarság egész történelme egy sajátságos szabadságharc, a maga dicső diadalaival és csúfos bukásaival. Egy évvel ezelőtt nagy reményekkel vártuk az anyaországi választásokat és reményeink akkor megvalósultak, nyolc év után újra nemzeti kormány került Magyarország élére és tüneményes gyorsasággal lemosta december 5-e gyalázatát, és mára már világszerte félszázezren kérték a kedvezményes honosítást. Ugyanilyen gyorsan született döntés a nemzeti egység napjának meghatározásáról is. Nem szégyen kimondani, mindannyiunknak nagyon fontosak a nemzet oszthatatlanságát célzó döntések. Mint ahogyan roppant fontos nekünk, kisebbségi sorsban élőknek, hogy egy erős Magyarországot tudjunk magunk mögött. Amely a nemzeti és nem a multiérdekek mentén halad.

Tudjuk hogy Szerbia, még ha nem is fénysebességgel, de az Európai Unió felé halad. És jó, nekünk is jó, hogy ebben Magyarország támogatja. De ez a támogatás nem lehet feltételek nélküli, határozattan ki kell tartani azon elhatározás mellett, hogy épp most értek meg a feltételek az 1944-es 45-ös magyarirtás összes körülményének feltárására és az akkor elhantoltak emberhez méltó örök nyugvóhelyeinek megteremtésére. Tudjuk, hogy Budapestnek egyformán figyelnie kell a Délvidékre, Erdélyre, Felvidékre és Várpalotára, de annak ellenére, hogy a kisebbségi önkormányzatiság itt nálunk már kézzelfoghatóbb, mint a többi kisebbségi sorsban élő nemzettársainknál, azért még nem kell ódákat zengedezni róla. Egyszerűen azért, mert nincs miért, mind addig, amíg egy magyar többségű képviselő testület semmibe veheti az MNT határozatát. Nemcsak Brüsszelben, hanem itthon is férfiasan be kell vallanunk, a tavalyelőtt meghozott kisebbségi törvény nem álmaink netovábbja. Márpedig ha így van, tegyünk azért, hogy közelítsünk álmainkhoz. A mostaninál megfelelőbb anyaországi hátteret még elképzelni is nehéz. A háttér azonban nem elegendő, nem helyettesítheti az itteni összefogást. Legtöbb egy évünk van a következő választásig, talán elegendő idő, hogy felálljon egy teljes Magyar Koalíció, ha egyáltalán emlékszik még valaki erre a választási koalícióra. Ez lehet az egyetlen garancia arra, hogy ne ismétlődjön meg velünk Szabadka és Zenta, és a következő választások után több Kanizsánk legyen. És hogy érdemében beleszólhassunk a sorsunk alakításába Vajdaság és Szerbia szintjén is. Időnk még van, bízom abban, hogy elszántságunk is. Dicső őseink emléke kötelez bennünket erre. Ehhez kívánok jó egészségek mindannyiunknak.  

(Felszólalás Magyarittabén, a 2011. március 15-én Kossuth-szobor előtt)

 

Esterházy János-emléktáblát avattak Nyitraújlakon

 

Esterházy János emléktáblát avattak vasárnap a felvidéki Nyitraújlakon, a szlovákiai magyarság egykori politikai vezetőjének szülőfalujában.

A háromnyelvű - szlovák, magyar és lengyel nyelvű - emléktáblát a helyi katolikus templomban helyezték el.

"Az újlaki gróf Esterházy család emlékére, mely segítője és támogatója volt a község lakosainak. Készült e föld szülöttje - a kommunista rendszer áldozata - Esterházy János képviselő születésének 110. évfordulóján" - áll magyarul a vörös márvány emléktáblán, amelyet a felvidéki Esterházy János Polgári Társulás és a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetsége állított fel.
Az emléktábla leleplezése előtt Nyitraújlakon, a ma már tisztán szlovák falu központjában megkoszorúzták Esterházy János jelképes síremlékét, majd a katolikus templomban magyar nyelvű misére tartottak, amelyen Nyitraújlak szlovák lakosai közöl is több tucatnyian vettek részt.
"Nyitraújlakon a II. világháború óta most volt első ízben magyar nyelvű mise" - mondta az MTI tudósítójának Ladányi Lajos, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) volt parlamenti képviselője, a zoboralji magyarság egyik vezetője.

A mise és az emléktábla felavatása után a mintegy 600-700 résztvevő közösen elénekelte a magyar himnuszt.

A nyitraújlaki Esterházy-napot a pozsonyi magyar nagykövetség, az Esterházy János Polgári Társulás, a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa, valamint a Zoboralji Kulturális és Információs Központ szervezte.

A megemlékezésen megjelentek az Esterházy család leszármazottai, Csáky Pál, az MKP volt elnöke, Heizer Antal, pozsonyi magyar nagykövet, valamint a zoboralji falvak magyarságának képviselői. A szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulói ünnepi műsort adtak a résztvevők számára. A nyitraújlaki Esterházy ünnepség előtt Nyitrán a régi városi temetőben megkoszorúzták Erdősi Imre honvédpap sírját.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.