Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusának felhívása

| 2011-05-31 | admin |

 

A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusának felhívása

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

A Görögországi Orthodox Egyház főpapsága, amely október 5-8-án

összeült soros ülésére, kötelességének tartja, hogy a nyájhoz, Isten

népéhez, valamint minden nem közömbös emberhez forduljon az igazság és

a szeretet nyelvén.

 

Veletek élünk e súlyos és drámai időben. Mint ország, rendkívül súlyos

gazdasági krízissel kerültünk szembe, amely az emberek többségét a

bizonytalanság és a félelem érzésével tölti el. Nem tudjuk, hogy mit

hoz számunkra a holnapi nap. Nyilvánvaló, hogy Hazánk már nem szabad,

hanem ténylegesen a hitelezői irányítják (1). Tudjuk, hogy sokan

közületek azt várják, hogy az Egyház megszólaljon és állást foglaljon

azon eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek mindannyian szemtanúi

vagyunk.

 

Az, amit ma Hazánk megél, precedens nélküli és megrendíti a

képzeletet. A szellemi, társadalmi és gazdasági krízissel lépésben

halad előre minden alapunk lerombolása. Hagyományunk eltörlésének és

megsemmisítésének kísérlete történik, annak, amit mindig Hazánk élete

alapjának tartottak. A társadalmi szférában berendezkedésünk és

jogaink megszüntetése folyik. Méghozzá mindezt a kormányzat soha nem

látott indokkal teszi: „E lépésekre hitelezőink kényszerítenek

bennünket". Tehát, mi, mint ország, gyakorlatilag beismerjük, hogy

megszálltak vagyunk és új (külföldi) kormányzóink akaratát

teljesítjük. Ezzel kapcsolatban felmerül a következő kérdés:

beavatkozási igényeik csupán a pénzügyi és szociális szférára

vonatkoznak-e, vagy kiterjednek Hazánk spirituális és kulturális

identitására és önállóságára is?

 

A kialakult helyzettel szemben minden értelmes emberben felmerül a

kérdés: korábban miért nem hoztuk meg azokat a kemény intézkedéseket,

amelyeket ma régóta szükségesnek neveznek? Társadalmi életünk mindezen

patológiái, amelyeket most oly nagy erőfeszítéssel igyekszünk

leküzdeni, miért nem orvosoltattak időben? Miért volt szükség arra

várni, míg eljutunk a mai kritikus állapotba? Hiszen államunkat már

több évtizede ugyanazok az emberek irányítják. Milyen politikai

célszerűségből indultak ki ők, tudván, hogy az országot a

katasztrófába vezetik, ma pedig biztonságban érzik magukat, mivel

csupán idegen akarat teljesítőinek vallják magukat? Ma olyan radikális

reformok zajlanak, amelyek a korábbi években felháborították volna

egész Görögországot, ma azonban alig találnak ellenállásra.

 

Gazdasági krízisünk a termelés és a fogyasztás közötti

egyensúlytalansággal kapcsolatos. Az általunk elérhető termelés lassú

tempója és azon magas életszínvonal között, amelyet megszoktunk.

Amikor a fogyasztás jelentősen meghaladja a termelést, a gazdasági

egyensúly elkerülhetetlenül a kiadások oldalára csúszik el. Hogy ezt

rendbe tegye, országunk kénytelen külső kölcsönökhöz folyamodni.

Amikor a hitelezők elkezdik visszakövetelni az adósságot, eljön a

krízis, azt pedig a csőd követi. De a gazdasági krízis, amely ma

Hazánkat sújtja és nyomorítja - csupán a jéghegy csúcsa. Ez egy másik,

spirituális krízis következménye és gyümölcse.

 

A fogyasztás és a termelés közötti aránytalanság nem csak gazdasági

kategória, hanem, mindenek előtt, a spirituális törés mutatója. Az

erkölcsi krízis jele, amely mind a hatalmat, mind pedig a népet

elérte. Azé a hatalomé, amely nem volt képes felelősen viselkedni a

nép előtt, nem tudott vagy nem akart az igazság nyelvén beszélni,

hamis ideálokat propagált, elősegítette a korrupciót, és egyetlen

célja magának a hatalomnak a megtartása volt. A hatalom gyakorlatilag

a nép és Országunk valóságos érdekeivel szemben cselekedett.

 

Másrészről mi, a nép, szintén felelőtlenül cselekedtünk. Istenítjük a

gazdagságot, jóllakott és nyugodt életet keresünk, és nem vetjük meg a

csalást és a könnyű jövedelemszerzést. Minket már nem izgatott, hogy

mi folyik a világban és országunkkal. A szakszervezetek és a

társadalmi csoportok önkényes követelései jogaik betartására teljes

közömbösséggel párosult aziránt, hogy mindez milyen hatást fejt ki

társadalmunkra összességében, és ezek jelentős mértékben hozzájárultak

ahhoz, hogy a mai helyzetbe jutottunk.

 

A spirituális krízis lényege az élet értelmének hiányában és az

embernek az egydimenziós jelenben való leragadásában, egocentrikus

önimádó ösztöneinek fogságában található. Ez jövő, eszmék és víziók

nélküli jövő. Unalomra és monotonitásra ítélt jelen. Az életnek a

születés és a halál két eseménye közötti ideiglenes időszakba való

átfordulását jelenti, amelynek egy ismeretlen tényezője van: mennyi

idő telik el közöttük.. Ilyen perspektívában a céltalan mindig verseng

az értelmetlennel, és ezek következtében mindig a tragikus győz. És

akkor a kérdés: „Fiam, miért fogyasztasz kábítószert?" kérdésre azt a

választ hallod: „Mondjátok meg, miért ne fogyasszak? Nem reménykedem

semmiben, nem várok már semmit. Egyetlen örömöm ez a kábítószer". Mi

pedig ahelyett, hogy megtalálnánk az élet értelmét, a gazdagságra,

komfortra, jólétre törekszünk. De amikor a fogyasztáson kívül nem

létezik semmilyen más életcél, amikor az anyagi jólét és annak a

környezet felé való demonstrálása az egyetlen módjává válik a

társadalmi elismertség elnyerésének, akkor a romlottság (2) az

egyetlen lehetséges életmóddá válik, ellenkező esetben, ha nem romlasz

meg, akkor butának tűnsz fel. Így gondolkodtak és tettek sokan, mi

pedig eljutottunk odáig, hogy nem csak a hatalom emberei romlottak

meg, hanem a nép többsége is. Az örök kérdést, Dosztojevszkij

dilemmáját: „Szabadság vagy boldogság" annak teljes tragikusságában

éljük meg. A látszólagos jólétet választottuk, de elveszítettük a

szabadságot, mégpedig nem csak személyes szabadságunkat, hanem Hazánk

szabadságát is. Ma az ember (lehetséges, jogosan) remeg jövedelme

csökkenésének még a gondolatától is, de alig nyugtalanítja, hogy az

állam nem fordít megfelelő pénzt az oktatásra. Nem aggódik gyermekei

miatt, akik különféle függőségekben hunynak ki, nem aggódik az emberi

személyiség és élet elértéktelenedése miatt. Ez a mai krízis valódi

értelme és a gazdasági nehézségek forrása, amelyeket oly kegyetlenül

kihasználnak a „világ irányítói".

 

A Szent Szinódus ülésén mi, a ti lelki atyáitok, kritikusan

viszonyultunk saját tetteink iránt és szeretnénk magunkra vállalni a

felelősséget és megtalálni a mostani krízisben saját hibánk mértékét.

Tudjuk, hogy elkeserítettünk benneteket, lehetséges, hogy kísértésbe

is vittünk titeket. Nem reagáltunk azonnal és hatékonyan a klérus

magatartására, amely megsebesített benneteket. Azok, akik szeretnék

megszakítani a nép és az Anyaszentegyház kapcsolatát, kihasználták a

valódi és kitalált botrányokat, igyekeztek lerombolni az Egyház iránti

bizalmatokat.

 

Szeretnénk nektek elmondani, hogy az Egyház rendelkezik a fogyasztás

kultuszának ellenmérgével - ez az aszkézis. Míg a fogyasztás -

zsákutca (hiszen az életnek nincs benne értelme), addig az aszkézis -

út (hiszen a valódi élethez vezet). Az aszkézis célja - nem az

élvezetről való lemondás, hanem az élet mélységgel és tartalommal való

megtöltése. Hasonlít a sportoló edzéséhez, amely elvezeti őt az érem

megszerzéséhez, ez az érem pedig semmi más, mint a halált legyőző

élet, a szeretettel gazdagított élet. Az aszkézis a felesleg

rabságából a szabadságba vezető út. Azon rabságból, amely nevetség

tárgyává tett ma bennünket.

 

Nyugtalanít bennünket oktatásunk állapota, mivel a mai oktatási

rendszer a tanulóra nem személyiségként, hanem számítógépként tekint.

Egyetlen funkciója - az információ „feltöltése". A tanuló

személyiségét egyáltalán nem veszi figyelembe. Gyermekeink joggal

vetik el az ilyen oktatást. Ezért nyugtalanít minket a készülő újabb

középiskolai reform. Elismerjük, hogy a tankönyvek összeállítása - az

állam felelősségi szférájába tartozik, de tartalmuk érint minden

állampolgárt, akik közül sokan várják az Egyháztól, hogy felemelje

alázatos hangját ebben a kérdésben.

 

Azt szeretnénk, hogy minden templomunk nyitva álljon a fiatalság

előtt. Azokat az egyházközségeket, amelyek ezt megtették, számtalan

értelmet és reménységet kereső fiatal keresi fel.

 

Tudjuk, hogy tőlünk, lelkipásztoraitoktól hősies Egyházat vártok, élő

és prófétikus szót, a fiatalságnak aktuális igehirdetést, amely

ugyanakkor nem elvilágiasodott, kompromisszum nélküli, szabad és erős.

Olyan Egyházat, amely nem fél ellenállni e világ bűnös rendszereinek,

még akkor sem, ha ez üldöztetéshez és vértanúsághoz vezet.

 

Az Egyház az egyetlen olyan intézmény, amely képes az ember mellé

állni és támogatni őt. De az Egyház - mi vagyunk mind, és ebben van az

Ő és a mi erőnk is. A lelkipásztorok és a nyáj egységét mindenek előtt

a „világ kormányzói" kívánják lerombolni. Tudják, hogy ha legyőzik a

pásztort, könnyen szétszórják és rabságba hajtják a nyájat.

Emlékezzetek a történelemre: mindenhol, ahol Istennel harcoltak, a

csapás végső célja az ember volt, és annak teljes leállatiasítása.

Ellenkezőleg, Isten emberré válása az ember legnagyobb

felmagasztalása. Az Egyház nem az állam ellen lép fel, hanem azok

ellen, akik mögötte állnak, megpróbálván megfosztani bennünket

reményünktől és eszményeinktől. Emlékezzetek, hogy számos közgazdász

értékelése szerint ezt a krízist művi úton váltották ki, azért, hogy

eszközzé váljon azon erők világuralmának elérésére, amelyeket nehéz

emberszeretettel gyanúsítani.

 

Krisztus Egyházának van álláspontja a mai kritikus helyzettel

kapcsolatban, mivel nem szűnt meg a történelem és az emberiség

részének lenni. Az Egyház nem hunyhat szemet semmilyen igazságtalanság

felett, hanem késznek kell lennie a tanúságtételre és a vértanúságra.

Tudjuk, hogy az emberek körülöttünk éheznek és szükséget szenvednek,

lelküket pedig gyakran eltölti a kétségbeesés. Tudjuk, mivel az első

hely, amelyet a remény és az értelem keresése során felkeresnek, az a

templom. Célunk és feladatunk, hogy az egyházközségek olyan központtá

váljanak, amelyeken keresztül a lelkipásztori gondoskodás eléri és

átfogja az egész társadalmat.

 

Úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a társadalmi problémák elemzésének

központját, hogy ne csak szemléljük, hanem sikeresen küzdhessünk azon

nehézségekkel szemben, amelyeket a jelenlegi krízis váltott ki.

Feladatunk - hogy oly módon fejlesszük ki minden egyházközség

jótékonysági tevékenységét, hogy ne maradjon egyetlen ember sem, aki

ne kaphatna egy tányér ételt. Tudjátok, hogy az Egyház e tekintetben

hatalmas munkát folytat. Tudjátok, mivel sokan közületek munkátokkal

vagy anyagi segítségetekkel támogatjátok egyházközségeink

erőfeszítéseit. Arra kérünk titeket, hogy álljatok közelebb

egyházközségetekhez, hogy együtt képesek legyetek támogatni egymást e

nehéz időkben.

Népünk korábban is találkozott a szegénységgel és az éhínséggel, de

kibírta és győzedelmeskedett, mivel rendelkezett eszményekkel és

értékekkel. Mind együtt képesek vagyunk segíteni az egyénnek, az egy

pedig mindenkit támogathat. Isten nem gyáváknak teremtett bennünket,

hanem megadta nekünk az erő és a szeretet szellemiségét. E szellemmel

eltelve, hibáinkat tudatosítván, egységesüljünk nagy családunk,

Egyházunk mellett az élet értelme és a szeretet keresésében, és akkor

túl fogunk jutni e nehéz megpróbáltatásokon.

 

A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusa

 

 

A görög eredeti szövege:

http://www.ecclesia.gr/greek/holysynod/ ...