Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Ennyire rohadt az államgépben valami?

| 2011-05-31 | admin |

 

 

 

Ennyire rohadt az államgépben valami?
A Gyurcsány korszaktól örökölt elvtársi hálózatok szétszaggatása
nagyobb feladat lesz még az egészségügy és az oktatási rendszer
megreformálásánál is.


Hová jutott az állam, kérdezhetnénk hüledezve, ha a Honvédelmi Minisztérium legnagyobb kiszolgáló vállalatát a budapesti katonai
ügyészség alezredesi rangú szóvivője „gengszter szervezetnek” nevezheti?
Pedig ma már ezen is túl vagyunk, és az bontakozik ki, hogy a
minisztérium egész vezetése működött maffiaszerű bűnszervezetként, jól
olajozott pénzszivattyúként a balliberális kormányzat nyolcévi országrontása alatt.

A vádalku nem éppen díszvirága a jogállamnak, de a jelek szerint
pompásan meg tudja oldani némely magas rangú vádlottak nyelvét.
E vallomásokból kiderült, hogy a katonai megrendelésekre ráépült
bűnszervezet nemcsak a minisztérium polgári és katonai vezetőinek
csorgatta vissza a korrupciós sápot sok tízmilliós nagyságban, hanem minden
megrendelésből eleve járt nettó három százalék a kormányzó MSZP-nek,
méghozzá a párt pénztárnokával személyesen egyeztetve.
A tárca egymást követő miniszterei pedig nyolc éven át rendíthetetlen
magabiztossággal trónoltak az állam csúcsaiig érő korrupciós
trágyadombon.
A csepeli szakiskolai igazgató tavalyi meggyilkolásának ügye
nagyságrendileg különböző, de jellegére nézve nagyon is hasonló
politikai korrupciótól bűzlik
– s ez ráadásul két emberéletet is követelt.
A két bűnügy között az a közös vonás, amit a csepeli ügy másodrendű
vádlottja, a helyi szocialista pártszervezet gátlástalan törtetője
szinte kérkedve vallott a tárgyaláson, hogy az iskola gazdálkodása az MSZP pártfinanszírozását szolgálta és a bűnszervezetben benne volt az egész csepeli városvezető pártgarnitúra.
Ugyan honnan vette ez a felfuvalkodott helyi kiskirály azt a pofátlan
gőgöt, ami egyszer azt mondatta vele egy tanú szerint,
hogy ha megpróbálnák gátolni ambíciói elérésében „bárkin bármit képes
megtorolni”.
Az államszervezet korrupcióba süllyedésének nyolc évig tartó
folyamatát segíthet megérteni egy kiábrándító analógia.

Olaszország déli fertályán a maffia a mi szocialistáinkhoz hasonló
technikákat bevetve sarcolja a vállalkozásokat, megkaparint fontos
közszolgáltatásokat, Nápolyban például a szemétszállítást.
Üzelmeinek zavartalansága érdekében Amerikában az olasz maffiózó
alvilág a háború előtt beszivárgott a nagy szakszervezetekbe,
nyomozókat fizetett le.
Frank Sinatra, a könnyűzene világsztárja a suttogó propaganda szerint
a maffia kirakatembere volt.
Alighanem az sem véletlen, hogy a másodgenerációs bevándorló olasz
Mario Cuomo, New York állam három cikluson át újraválasztott népszerű
kormányzója, akinek e 12 év után csak ki kellett volna nyújtania a karját a
demokrata párti elnökjelöltségért, mégsem tette meg, hátha a
kampányban kiderülne róla egy s más.
Olaszországban is szívósan korrumpálja vagy gyilkolja a maffia a
nyomozókat, ügyészeket, bírákat az zökkenőmentes üzletmenet végett.
De az még a szicíliai Cosa Nostrának, a nápolyi camorrának vagy a
calabriai n’dranghetának sem sikerült, ami nálunk,
hogy politikai pártként fellépve bekebelezzék az államhatalom minden szintjét!
A nyolcszor is miniszterelnökké választott Giulio Andreottiról ugyan
kitartóan suttogták a bennfentesek, hogy titokban kézcsókra járt hozzá
a keresztapák fejedelme
– de akár igaz akár nem, hol marad ez a helyzet attól, ahogy nálunk
nyolc éven át az államélet minden szintjét uraló MSZP zavartalanul
fosztogatta az országot?

Az olasz szervezett alvilág nem is álmodozhat olyan viszonyokról,
amilyenben a mi szocialistáink lubickoltak nyolc évig.
No és a „független” igazságszolgáltatás?

Attól sincs mit tartania a pártnak a gátlástalan eldorádó nyolc éve után.

A csepeli gyilkossági ügy elsőrendű vádlottja eddig annyit vallott,
hogy egy volt szocialista miniszter, több politikus és főrendőr is
érintett az ügyben, a másodrendű vádlott pedig még jóval előbb azzal fenyegetőzött, hogy
ha nem kapja vissza az iskolában az állását, kirobbantja a második
Zuschlag ügyet.

Csakhogy, mint tudjuk, Zuschlag János végül is nem vallott rá az
általa lenyúlt minisztériumi pénzek két főfelelősére,
Gyurcsány Ferencre és Mesterházy Attilára, s csak találgathatjuk, hány
tízmilliócskával vették meg hallgatását a maradék pártjuk vezetéséért
viaskodó főelvtársak.
Végül ide kívánkozik egy régi felderítetlen bűnügy új fordulata is.

Kiderült, hogy egy másik bűncselekmény kapcsán két éve Magyarországnak
kiadott cseh bűnöző, Josef Rohác DNS mintája egyezik az 1998-as
Fenyő-gyilkosság tettesének eldobott ruhadarabján talált és kimutatott
DNS-mintával.

Más szóval Rohácot már két éve felelősségre vonhatták volna a magyar
nagyvállalkozó meggyilkolásával kapcsolatban is
 – ha a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben, amely a
rendőrkapitányság felügyelete alatt áll, nem „akadtak volna el” az
erre vonatkozó dokumentumok.

Csakhogy két éve még a balliberális hatalomnak nyilván nem állt
érdekében, hogy fény derüljön a Fenyő gyilkosság felbujtóira.
Ha ilyesmi előfordulhat, mi várható a magyar igazságszolgáltatástól?

Nyilván az, hogy életfogytiglanra ítélje a móri véres bankrablásért
Kaiser Edét és Hajdu Lászlót, akikről pár év múltán kiderült,
hogy ott sem voltak a nyolc ember megölésénél.

Az ügy első fokon eljáró bíráját jutalmul feljebb küldték a Legfelsőbb
Bíróságra, biztosan azért is, mert addigra már a Kulcsár ügy
tárgyalását is teljesen elrontotta.

A kormánytöbbség nagyon jól tette, hogy nyugdíjba küldi a 62 évet
betöltött bírákat és ügyészeket.

Az emiatt hangosan méltatlankodó bírákkal pedig nyilvánosan közölhette
volna, hogy a móri vérengzés meg a Kulcsár ügy elbaltázása után,
ami után még ki is emelték a bírót, az egész hivatásrend jól tenné, ha
néhány évig szilenciumot róna ki tagjai nyilvános megszólalásaira.
Ne legyenek kétségeink: a Gyurcsány korszaktól örökölt elvtársi
hálózatok szétszaggatása, az államszervezet tisztességes működésének
helyreállítása nagyobb feladat lesz még az egészségügy és az oktatási rendszer
megreformálásánál is.
Egyáltalán nem biztos, hogy elég lesz hozzá egy kormányzati ciklus.
De elemi érdekünk, hogy sikerüljön.
- labal -