Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Bíró Zoltán írása

| 2012-01-13 | admin |

 

"Amerika minden áron érvényesíteni akarja az érdekeit Európában, érdeke pedig az, hogy itt liberális államok legyenek, amerikai igények szerint" (Bíró Zoltán)

A  DEMOKRÁCIA  LEPLE  
 

Van egy szennyes lepel Európára borítva, a fölénk hazudott demokrácia , mely ideig-óráig talán még képes eltakarni a népek elől a visszataszító valóságot. Azt ugyanis, hogy a nyugati civilizáció egy illúzió rabja már régen. A világon csupán egy furfangosan fényesre és simára csiszolt erőpolitika érvényesül egyre brutálisabban Európában a demokrácia leple alatt. Ezáltal a szovjet láger egykori országai, népei és nemzetei különösen nagyot veszítettek, hiszen a nyílt diktatúrából vágyakoztak a nyugati demokráciák, jóléti társadalmak, szabadságjogok közelébe s mire felocsúdtak a nagy rendszerváltó álomból, egy másik rabság sűrűjében találták magukat. A demokrácia leple alatt belopakodott életükbe egy új, addig nem tapasztalt zsarnokság és ha eddig nem vették volna észre, most napról-napra válik világossá, hogy itt a demokrácia csak illúzió, játék az országos homokozókban, hogy lefoglalja valami a népeket, s ha érzik is, legalább ne lássák, hogy mi történik velük. Mert lehet-e valóságos demokráciáról beszélni az országokon belül, ha közben az országok gyarmatosítása folyik? Mert mi másnak nevezhetjük azt, amikor idegen erők fokról-fokra birtokba veszik mások létfenntartásának, erőforrásainak a javát, eladósítják az országokat, az országlakók nagyobb részét nyomorba taszítják és jogot formálnak arra, hogy belső ügyeikben is ők diktáljanak.
Magyarországnak akkor kell ezt a keserű leckét megtanulni, amikor éppen rendbe akarja tenni magát, amikor kormányzata megpróbál nemzeti kormányként viselkedni és évtizedek szennyeséből kisegíteni és lélegzethez juttatni a rábízott társadalmat. Ekkor kell megértetni a magyarokkal, hogy nem lehet, hogy nincs saját út, mert más érdekek mást követelnek és hogy a nemzeti önállóság fertője nem terjedhet tovább Európában. Magyarországon a rendszerváltásnak nevezett történet az első pillanatoktól fogva az ország kiárusításának és kifosztásának a története. Már az első szabad választások nyomán létrejött kormányzat szabad utat engedett egy olyan privatizációnak, amely részben a multik piacszerző törekvéseinek szolgált a nemzeti vagyon kiárusításával, részben az egykori kommunista politikai vezetőréteget hozta helyzetbe ismét. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy annak a privatizációnak a haszonélvezője a volt szocialisták, illetve a neoliberalizmus hazai képviselői lesznek, kárvallottja pedig a magyar nép döntő hányada.
 Mark Palmer, a rendszerváltás előkészítő szakaszában hazánkban akkreditált amerikai nagykövet most interjút adott a Népszabadságnak/az egykori állampárt szócsövének/ kétséget nem hagyva afelől, hogy Amerika minden áron érvényesíteni akarja az érdekeit Európában, érdeke pedig az, hogy itt liberális államok legyenek, amerikai igények szerint. Az USA ereje egyelőre még megvan ahhoz, hogy akaratának érvényt is szerezzen. Ez világos beszéd. Csak semmi köze a demokráciához és a szabadsághoz, a népek egyenlőségéhez, a nemzetek szuverenitásának a tiszteletben tartásához. Nyilvánvaló cél az, hogy Magyarország példáján tanulja csak meg mindenki, hogy nincs „szabadságharc” és nem lesz nemzeti függetlenség. Garancia erre az Amerikai Egyesült Államok politikája, továbbá az általa irányított szervezetek, az IMF, az Európai Unió, a liberális és szocialista pártok, s a NATO éppúgy, mint a nemzeti ellenőrzés alól kivont szervezetek az egyes országokon belül, és a hódoltatás számos más eszköze.
Mindez persze nem Mark Palmer szándékaitól függ. Ő csak egy jelképes figurája nálunk a belügyekbe való gátlástalan beavatkozásnak, akárcsak a mostani amerikai nagykövet Szlovéniában, akit éppen most utasítottak rendre a szlovén hatóságok. Amikor Mark Palmer nálunk nagykövet volt, az SzDSz neoliberális vezetőinek nyílt kijárójaként akarta osztogatni a lapokat s akkor Magyarországon megtanulhattuk azt hogy milyen stílus és magatartás az egy nagykövet részéről, ami nem európai. Igaz, Palmer maga sem európai, de ettől még alkalmazkodhatott volna az egykori európai diplomáciai kultúrához. Nem alkalmazkodott, mert nem is tudott, és szüksége sem volt rá. A rendszerváltást kellett liberális világuralmi érdekek szerint sínre tennie. Megtörtént, hazai segédlettel. Most „szelleme” visszatért egy interjú erejéig a Népszabadságban. Jelzés ez is. Súlyosabb jelzés, hogy ma már miniszterek is felszólalnak Magyarország ellen. A francia külügyminiszternek „problémás” Magyarország. És Franciaország nem problémás? Clinton asszonynak Amerikában fáj a magyar alkotmány, a médiatörvény és még a Klubrádió/egy periférikus, liberális-bolsevista rádió/ is, legalább annyira, mint a Hormuzi szoros. Az Európai Parlamentben Cohn Bendit-féle zöldek, liberálisok és szocialisták összefogva igyekeznek kiutálni Magyarországot az Unióból.
 Lassan kiteljesedik a kórus, mely jogszabályaink bírálatába burkolva és a hitelek megvonásával zsarolva kész a sárba döngölni a nemzetek önrendelkezésének még a látszatát is. Attól a magyar önállósági törekvések leverése még fontosabb, hogy a népek világszerte – még Amerikában is – kezdik megelégelni azt a világuralmi kört, amely önmagának a profitot halmozza, a népeknek viszont a nyomorúságot. Magyarország most az elmúlt húsz év politikájának a következményeképpen rászorul a Nemzetközi Valutaalap újabb kölcsönére, mert miközben a nemzeti vagyont elprivatizálták, az ország eladósítása tovább folyt, különösen drasztikus arányokban a Gyurcsány Ferenc vezette balliberális kormánykoalíció, illetve az elmúlt években általuk eluralkodó felelőtlen garázdálkodás és korrupció miatt. Miután az országot elsősorban éppen ők juttatták ebbe a helyzetbe, nyugati elvtársaik és intézményeik őket támogatják egy olyan kormányzattal szemben, amely rendet, tiszta helyzetet akar végre teremteni az országban és a nemzeti érdekek szolgálatát tartja természetesnek. Teszik ezt a demokráciára, a jogállamiságra, a szabadságjogokra hivatkozva, a belügyekbe való beavatkozás eszközeivel. Magyarországon a legutóbbi országgyűlési választások kétharmados parlamenti többséget hoztak egy keresztény-nemzeti pártszövetségnek. Ez fáj most különösen a nemzetek felett korlátlanul uralkodni kívánó tőkéscsoportoknak és politikai, sajtóbeli kiszolgálóiknak.
 Ha az áldemokratikus lepel lehull mindenütt, ha a népek számára láthatóvá lesz e globális zsarnokság természete és vele szertefoszlik a szabadság illúziója még a nyugati „szabad világban” is, akkor mi lesz? A Hormuzi szorosba, a lázongó Közel-keletre még oda lehet vezényelni az Amerikai haderőt, az európaival együtt. Európában még alkalmazni lehet a hitelrabszolgaság, a bankuzsora és a leminősítések intézményét. De meddig? És milyen árat fizet majd a világ mindezért, „ha egyszer lángot vet a szalma”? Most minket leckéztet a pénzbirodalom felettébb lelkes kitartott cselédsége, sajtója, politikus bürokrata hada. Kedvükre és szolgálatukra való kormányt akarnak itt, hogy példája legyen legalábbis e térség államainak: hogyan rendeljék alá magukat egy távoli, láthatatlan „királyság” akaratának. Az nem számít, hogy mit kockáztatnak ezzel. A 20. században két világháború bizonyítja, hogy milliók élete ennek a kivételes királyságnak soha sem számított. Ha Európa népei és államai összefogva nem lesznek képesek megállítani ezt a neoliberális hadjáratot a nemzeti szuverenitás ellen, akkor az Európai Unió ebben a formájában életképtelenségre van ítélve és közel kerül hamarosan a széteséshez.

2012.01.12.                        Bíró Zoltán