Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Új Trianon a láthatáron ?

| 2009-12-10 | admin |

 

Új Trianon a láthatáron?

Ausztriában hétszázezer hektár magyar földről tudják, hogy osztrák "tulajdonba" került, sőt más államok polgárai (angolok, skótok, írek, németek, hollandok, olaszok, franciák, arabok, izraeliek stb.) is "szereztek" a földjeinkből, legalább egymillió hektárnyi – hárommegyényi – termőföld felett elveszítette az irányítást a magyarság. A szerzés spekulációs célokkal zajlott, hiszen a befektetés 10-15 év alatt megszázszorozódott, és várhatóan az előttünk álló évtizedben még háromszorosára-tízszeresére is növekedhet a föld ára Magyarországon. Az érdeklődés a kilencvenes évek elején-közepén, a kárpótlás időszakában ébredt fel, akkor egy hektár osztrák föld áráért száz hektárt is lehetett "szerezni" Magyarországon. A helybeli parasztok elől a meghatalmazásokkal felruházott ügyvédek és egyéb kétes elemek felvásárolták a földeket. Hiába tiltakoztunk ellene.

A kiskapukat kereső hazai ügyvédek és a működésüket eltűrő hatóságok akkor megkezdték Magyarország kiárusítását, amely még most is zavartalanul tart. A földtörvény mindeddig kizárta a külföldieket és a jogi személyeket a tulajdonszerzésből. Aktív szervezetek és a magyar nép földszeretete miatt kialakult közszellem lehetetlenné tette e korlátozás feloldását, veszélyérzetünk ezen a területen tizenkét éve még hibátlanul működött. Az akkori agrárminiszter között és közöttem kirobbant vitához a Kisalföld című újságba tömegével érkeztek hozzászólások a korlátozások fenntartása mellett, és egyetlen sem ellene.

Ballib kormányok többször próbálták feloldani a társaságok tulajdonszerzési korlátozását, ez a külföldiek előtt a nagykaput nyitotta volna meg, mert hiszen a társaságokat a tulajdonos alapján tilos megkülönböztetni. Ebben a helyzetben Franz Schmidt uniós polgár nem, de az egyszemélyes tulajdonában álló Franz Schmidt Kft. (székhely: valahol Magyarország) már vásárolhatott volna földet nálunk. A nagy értéket nagyon kell védeni, mert sokan el akarják orozni. Ez a helyzet a magyar földdel is! Kollaboráns ügyvédek legalább tizennégy "zsebszerződéstípust" és egyéb technikákat ötlöttek ki az illegális "tulajdonlás" legalizálására. Még fiktív szerződéssel a zsebben tartott nepperek és haldoklókkal jutalékért aláíratott öröklési szerződések is részei ezeknek a technikáknak. Méltányos lenne szégyenlistára tenni a "hazát áruló" ügyvédeket, irodákat, neppereket, hivatali ügyintézőket, helytartókat. Az illegális "tulajdonlást" legtöbbször legális földhasználat fedi, vagyis a "zsebszerződéssel" megvett földet külföldiek társaságai bérlik vissza. Ezen a csatornán keresztül szépen csorognak feléjük a Magyarországot megillető támogatásokból – egymillió hektárral számolva ez nagyon sok pénz.

Sokan azt gondolják, hogy a kialakult termőföld-tulajdonlási szerkezet nem változhat – nekem az a meggyőződésem, hogy így nem maradhat! Egyetlen illegális "tulajdont" megszerzett ügyeskedő sem lehet nyugodt afelől, hogy a tranzakció biztosan sikeres és visszavonhatatlanul végleges. Sőt, még semmi nem veszett el. Az egyes "tulajdonszerzési" technikákra kamaránk kidolgozta a törvényes állapot helyreállítására alkalmas, a jogállami normákat tisztelő eljárásokat. Ezek eredményességét új jogszabályok, nem kótyavetyére szervezett földalap és más szervezetek segíthetik, de a legfontosabb az állam valódi szándéka. A "visszaszerzett" földet nemzeti közmegegyezéssel született birtokpolitika szerint kell hasznosítani. Az idő sürget: 2011-ben az aláírt csatlakozási szerződés értelmében el kell(ene) törölni a külföldiek földszerzési korlátozásait. Hogy legyen elég időnk a rendezésre, a kormánynak kezdeményezni kellene a 2011-es határidő kitolását három évvel, amire a csatlakozási szerződés értelmében van is lehetőségünk. Indokaink ugyanazok, mint voltak, sőt: gazdáink még inkább kiszolgáltatottak a tőkeerős külföldiekkel szemben, nem utolsósorban a gazdasági válság következtében.

Az "úgy sem mennek bele" vélekedés kishitűségre vall. A sikeres fellépésre példa a génmódosított kukorica kitiltása hazánkból, amivel a (fertőző) áru szabad mozgását gátolhatjuk.

Második lépésként kezdeményezni kellene a diszkriminatív csatlakozási szerződés módosítását. A velünk együtt csatlakozott Máltának például engedélyezték a termőföld szerzésének korlátozását az idők végezetéig, nekünk viszont nem, mert esetünkben a termőföldet a tőke szabad áramlása feltételeinek megfelelően kezelték.

Ha nem megy a megegyezés, akkor Magyarország szálljon perbe érdekeiért, még az elmarasztalást is megkockáztatva! Mert "a haza nem eladó." Földünk hatalmas érték, mindent megad, amit a jövő igényel. A klímaváltozással – bár a földspekulációt szolgálva az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni bennünket – földünk még fel is fog értékelődni, hiszen a biológiai létezés stratégiai elemeit nyújtja: élelmiszert, megújuló energiát és sok ivóvizet.

Rendezési igényünk nem nacionalizmus, de ez a föld a magyaroké. A gazda és a föld nélkül nem épülhet fel a vidék Magyarországa!



Eddig megjelent írások:

Stefka István, A magyar szép, MH, 2009. május 16., Olvasóink reflexiói, május 22., Gereben Ágnes, Több mint veszélyes, május 23., Vámos György, A múlt jelene, május 25., Fricz Tamás, A teljes újjáépítés, május 29., Pősze Lajos, A legszebb a magyar!, május 30., Bíró Zoltán, Közízlés és megmaradás, június 2., Alexa Károly, 1956, újrajátszva, június 6., Jobbágyi Gábor, Keresztény rabszolgák, június 10., Pákh Imre, Demokrácia – rabokrácia, június 13., Boros Imre, Nyomorunk gazdaságtana, június 15., Csóti György, Hídépítés, virtualizálás, június 22., Csendes Csaba, Ugyan mit akarhatunk?, június 23., Kiss Gy. Csaba, Romlandó cserép, június 27., Csókay András, Közös igazságok kellenek!, június 29., Raduly József, A kitiltott cigányzene, július 1., Czakó Gábor, Válság a válságban, július 4., Szentmihályi Szabó Péter, Titkos alkuk nélkül!, július 6., Makkai Béla, Léha pásztor – tikkadt nyáj, július 11., Tanka Endre, Föld nélkül nem megy, július 13., Tamáska Péter, Miért szép Trianon magyarja?, július 20., Mészáros László, A magyar név szép lesz…, július 22., Lőkös István, Nyolc évszázad, július 25., Lentner Csaba, A közmegegyezés gyökerei, július 27.

Eredeti forrás: Roszík Péter, c. egyetemi docens, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke

http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/roszik_peteruj_trianon_a_lathataron.html