Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Dr. Bokor Imre: Nem ártana, hogy a Putyint egyre hangosabban éltetők, egy csipetnyivel többet foglalkoznának az orosz (szovjet) történelemmel ......

| 2014-04-06 | admin |

 

 MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

TETSZIK VAGY NEM TETSZIK, EZEK  MEGCÁFOLHATATLAN  TÉNYEK!(AMIT A KRÍMRŐL TUDNI KELLENE)
 
A Krím félsziget történelme kb. Kr. e. VI. századtól ismert: Taunké Kherszonészosz ógörög  névvel  görög terület volt  Kr. u. 375-ig, akkor  a Római Birodalom része lett.  Rövid ideig  a gótok is  uralták,  majd hunok, magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került 1237-ig, amikor a tatárok birtoka lett. 1475-ben  - Krími Tatár Kánság néven -, Mehmed szultán vette török fennhatóság alá a félszigetet, amely 1774-ben - az orosz-török háború során -  független tatár területté vált.  1783-tól  az oroszok a tatároktól "lízingelték"  fizetett évdíjért a félszigetet, majd   az 1854 - 55-ös krími háborút követően, lemondták a lízinget és  bekebelezték az Orosz Birodalomba. Ekkor ukránok sokasága települt át a Krímbe, az ott lévő tatár, görög, örmény és bolgár nemzetiségűek szomszédságába.
 
Miután az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett bolsevik puccs után,  Lenin szabad  választási lehetőséget ígért a cári elnyomás alatt élő  népeknek, ezért Ukrajna is (a finnekh! ez hason lóan)  a szabadságot választotta. Kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot, amelynek része volt a Krím félsziget.  Lenin viszont nyilatkozatával ellentétben, fegyveres erővel  kényszerítette az ukránokat függetlenségük  feladására. 1921-ben birtokba vették a Krím félszigetet, 1922-ben pedig  beolvasztották az Ukrán Köztársaságot a Szovjetunióba,  Ukrán SZSZR (Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság) néven.
 
Nem ez volt az első és az utolsó  területrablási tettük a szovjeteknek.  Az egykori Orosz Birodalom  beteges terjeszkedési politikáját folytatva, célpontjuknak minősült: Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Ukrajna, Románia, Mongólia, Kína, Csecsenföld, Ingusföld, Kazahsztán, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Japán, akik megtapasztalhatták az orosz "medve" területéhségét. Többségükben többszöri népirtást végeztek, ártatlan emberek tíz és százezreit hurcolták el, éheztették és/vagy dolgoztatták halálra.
 
Sztalin semmibe vette a világ közvéleményét, a  nemzetközi jogot és az igazságot! A  kis Finnországtól például Leningrád veszélyeztetése címén kb. 130 ezer négyzetkilométernyi területet harácsoltak el. De nem kímélték a környezetében lévő többi országokat sem. Ún. "ősi orosz" területnek nyilvánították például  Lengyelország egy részét, Besszarábiát, Bukovinát,  a Balti államokat,  a Krím félszigetet,  a Kárpátalját (színtiszta magyar vagy magyar-szlovák  lakosú városokat  és községeket),  és ami  már a  tragikomédia kategóriájába tartozik, a japán Szahalin szigetek egy részét is.
 
A Szahalin sziget őslakói  a nyivhek és az ainuk voltak, a XIX. századtól kezdve megjelentek a japánok, majd kisebb számban a kínaiak és az oroszok is. Az orosz cár főként a száműzötteket deportáltatta a Szahalin! ra és o tt börtönöket is létesített.  Szahalin a  második világháború befejezéséig a  japánok birtokában  volt, akkor a szovjetek szállták meg és a félmilliós  japán lakosságot  kitelepítették Japánba, de szép számmal jutott belőlük(az ainuk és nyivhek őslakosokkal együtt) szibériai  munkatáborokba is. Azóta  a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció részének tartják Szahalint, ennek következtében a  mai napig nem  lett megkötve a békeszerződés  a japánok és az oroszok között!
 
Mindezek  párosultak azzal, hogy a "testvéri közösségükbe" beolvasztott nemzeteket vagy nemzetiségeket szép számmal likvidálták vagy  deportálták a Távol-Keletre, és helyükbe oroszokat telepítettek.  Sztalinnak ez az ördögi tette oda vezetett, hogy  ma már nehéz elkülöníteni az őslakosságot a 70-80 évvel ezelőtt (erőszakkal) betelepített oroszajkúaktól, hiszen azóta már 2-3 generáció is a szülőföldjének tartja azt a helyet, ahová nagyszüleit vagy szüleit kitelepítették.
 
Mivel az ukránok részéről nagy volt (és fokozódott) az ellenállás a szovjetek (oroszok) ellen, ezért  Sztalin a GPU/ OGPU terrorszervezetével és  az ukránok kiéheztetésével  akarta megtörni az ellenállásukat.  1933-35 között, a mezőgazdasági termékek  könyörtelen  kisajátításával és elszállításával  olyan éhínséget hoztak  létre Ukrajnában,  hogy mintegy 7-8 millió(!) ember halt éhen,  az átlagos életkor alacsony volt, az sem volt ritkaság, hogy egyesek emberhúst ettek!
 
A második világháborúban  (1941-ben) a németek elfoglalták a Krím félszigetet,  1942-ben  a szovjetek visszafoglalták, majd  Sztalin parancsára vagonokba rakták az ukránok, a tatárok, az örmények többségét és a Távol-Keletre deportálták őket, azzal a megbocsájthatatlan bűnnel vádol! va, hogy kollaboráltak a németekkel. Helyükre oroszokat (szovjeteket) telepítettek be, jelentősen megváltoztatván a Krímben élő nemzetiségek arányát az oroszok (szovjetek) javára.
 
Sztalin  azt akarta, hogy minden ukránt deportáljanak keletre, de terve nem lett végrehajtva, mivel a vasúti illetékesek  nem tudtak biztosítani annyi vagont, amennyi  Ukrajna akkori  lakosságát (kb. 35 millió főt)  képes lett volna  elszállítani.
 
A Krím félszigettel könnyebb volt a helyzet, mert 1942-ben a  lakosainak száma kb. másfél millió volt, a deportáltak száma pedig  500 - 600 ezer fő lehetett. Jelenleg a Krímre vonatkozó területi és lakossági adatok a következők: a félsziget területe 26 100 km2, lakossága pedig kb.  2 millió,  a lakosság összetétele jelenleg:58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,6% tatár,  1,4% fehérorosz, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldovai, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz,  mári, karaim, krimcsák.
 
Sztalin halála  után (1953. 03. 05) a deportált ukránok - életben maradt részének - többsége  visszatért a Krímbe, és Hruscsov visszaadta az Ukrán SZSZ Köztárságnak  a  Sztalin  által annektált  Krím félszigetet.
 
1991. augusztus 24-én ismét kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot, amelyhez  az autonóm Krím köztársaság is csatlakozott  és  a december 1-jén  megtartott választások is megerősítették ezeket a döntéseket.
 
Ami Putyint és a Krímmel kapcsolatos eljárását illeti, gyakorlatilag a sztalini módszerek egyik változatának lekopírozását jelenti. TÖRVÉNYES ÉS IGAZSÁGOS NÉPSZAVAZÁS  NEM  LEHET ÉRVÉNYES, HA AZ ADOTT HELYEN(KÖZTÁRSASÁGBAN) IDEGEN  ! KATONÁK  GYAKOROLJÁK A HATALMAT!  Ez akkor is igaz, ha a lakosság  zászlókat lengetve,  kacagva és örömkönnyeket hullajtva  követeli a terület státuszkvójának a megváltoztatását.
 
Talán még sokan emlékeznek arra, hogy a magyarországi forradalom és szabadságharc leverését, valamint a megtorlás során végrehajtott akasztások tömegét,  a nyugatra menekülők százezreit, a munkatáborokba és a börtönökbe hurcoltak tízezreit  követően,-  1957. május elsején,   nálunk is százezrek ünnepelték  Kádárt és  söpredékét, riadókészültségben voltak a pufajkások és a megszálló szovjet alakulatok. Ne ítélkezzünk tehát  a propaganda gépezettel végzett agymosás hatására azok felett, akik változást akartak és akarnak, akik  között jól felkészített provokátorok is működtek, és  akiket olyan talpig  kipróbált  egykori KGB-s személy irányit, mint Putyin, aki nemrégiben is kijelentette, hogyha az egykori szovjet érdekszférába tartozó államokban  nemkívánatos  belső zűrzavar  keletkezik, akkor  az Orosz Föderáció kötelességének tartja és  jogot formál arra, hogy beavatkozzon  az események kimenetelének  irányítására.
 
Putyin intézkedett, hogy a fehér-kék-piros  orosz zászló helyett, a hadsereg továbbra is a vörös lobogót használja.  Gorbacsov és Putyin jóváhagyásával  maradt meg az  egykori szovjet himnusz  szövegére komponált zene az új szövegre.
 
Gorbacsov fenyegette meg a Balti államokat, amikor a függetlenségüket választották és kommandósai legéppisztolyoztak mintegy húsz fegyvertelen litván vámőrt, akik a határállomásnál teljesítettek szolgálatot.
 
Putyin  az észteket fenyegette meg, mert eltávolították a számára oly emlékezetes szovjet emlékművet Tallinnból.
 
Putyin (hallgatólagos) tudtával élesztgetik! Sztalin "dicső" tetteinek emlegetését és szobrainak újbóli felállítását.  Putyin  fenyegeti Ukrajnát a gázár  emelésével.  Putyin volt a  legaktívabb  a Krím félsziget bekebelezésénél. Példátlanul gyorsan, rugalmasan és  a szocializmusban szokásos,  90% feletti eredményt biztosítva szervezték meg a népszavazást, valamint  a kulcsfontosságú  katonai és polgári objektumok birtokbavételét, akárcsak Sztalin idejében a balti államok csatlakoztatását, vagy a magyar forradalom és szabadságharc leverését.
 
Összegezve a krími kérdést: szó sincsen a nyugatiak mentegetésétől, vagy hibáik takargatásáról, de látni kell, hogy most az egykori, tradicionális cári-szovjet-orosz gyakorlat alkalmazása zajlott putyini változatban! Megismétlődött 1942, 1956 vagy 1968,- a nemzetközi jog  megtiprása,  az események ködösítése, a fegyveres erők bevetése. Szinte az egész világot "szembe köpték" azzal a "kisóvodás" (primitív) nyilatkozataikkal, hogy fogalmuk sincsen a krími területre behatoló, ismeretlen egyenruhás katonák kilétéről és hovatartozásukról. Akárcsak Sztalin vagy Hruscsov is  mondhatta  volna!  A szöveg semmiben sem különbözött Andropovétól, aki Nagy Imrét azzal "nyugtatta", hogy a beözönlő szovjet csapatok,  csupán az eltávozó egységek biztosítási feladatát látják el.
 
Putyin  is, mint elődei, minden talpalatnyi (meghódított,  bekebelezett) földet,  ősi orosz tulajdonnak minősít, japántól kezdve, Csecsen Földön és a Krímen  át Lembergig bezárólag. Putyin sem adta vissza (elődeihez hasonlóan), a második világháborúban elrabolt  műkincseinket és gyáraink gépállományát,  Putyin sem akar hallani az  '56-os agressziójukért  járó  kárpótlásunkról, Putyin sem kért elnézést a málenkij robotra elhurcolt több százezer nyoma vesz! ett &nbs p;magyar  sorsáért. Putyin  jól érzékeli, hogy a gazdaságuk talpra állt,  a haderejük sokat fejlődött, érdemes kockáztatnia, hiszen  a nyugatiak aligha  vállalnak fel egy fegyveres konfliktust  a Krím félszigetért. Bár az is borítékolható, hogy a Krím bekebelezése  nem  elégítette ki az  orosz felső vezetés terjeszkedési igényeit.
 
Nem ártana,  hogy a Putyint egyre hangosabban éltetők, egy csipetnyivel többet foglalkoznának az orosz (szovjet) történelemmel (valamint saját történelmünkkel is),  nehogy a  pillanatnyi lelkesedésüknek  hideg zuhany vessen véget.  Más  szavakkal: "nyugtával dicsérjék a napot"!
 
                                                       Lejegyezte:
 
                                                                          (Prof. 
Dr. Bokor Imre)
 
                                                                                   MJB elnök