Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

The situation in domestic politics in Hungary/Belpolitikai helyzet]

| 2009-12-11 | admin |

 

A Konrád Adenauer Alapítvány anyaga:

 

 



No. 235, December 8, 2009
_____________________

Contents/Tartalom

1 English version
The situation in domestic politics

2 Magyar változat
Belpolitikai helyzet

_____________________

1
Country: Hungary
Subject: The situation in domestic politics

 

Introduction:
The polls conducted in November 2009 do not reveal any changes in trends in Hungarian domestic politics with half a year to go before parliamentary elections. Among those with ”a certain intention to vote and party orientation” the centre-right opposition Fidesz-Christian Democrat People’s Party alliance (Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt) holds a 40-50% lead over the governing Hungarian Socialist Party (Magyar Szocialista Párt). The greatest novelty in Hungarian party structure is that the far-right Jobbik has stabilized around 10% since the European Parliamentary elections, while the Hungarian Democratic Forum (Magyar Demokrata Fórum) and the liberal Alliance of Free Democrats (Szabad Demokraták Szövetsége) continue to score under the 5% threshold necessary to win seats in Parliament.

Analysis:
Many believed that the election of Gordon Bajnai as prime minister will change the image of the Hungarian Socialist Party (MSZP). It is no doubt true that the new Hungarian prime minister ”irritates” the population less than his exceedingly unpopular predecessor, Ferenc Gyurcsány. What also meets the eye is that unlike its forerunner, the Bajnai government was able to push some legislation through Parliament (Ferenc Gyurcsány announced 17 (!) programmes, none of which was carried out), and according to the statistics it managed to cut the budget deficit. Since current polls show a camp of one and a half to two million undecided voters who used to support the leftist-liberal parties, the trend was to presume that MSZP would start to climb back. However, this had not materialized until November, meaning that the government’s relative stability had no impact on the Socialists’ image in the public eye. This is a result in part of Hungarian society simply growing increasingly ”tired” of the elite in power for nearly eight years, but new corruption cases tied to the Socialist Party and its clientele being aired in the Hungarian press on a weekly basis does not help either. Meanwhile, the government’s economic programme is coming under increasing professional criticism. Most analysts acknowledge the results in bringing the deficit under control, but at the same time point out that parallel steps taken by the government snuff out the potential for growth, leading to an increasing deficit down the road. At the end of November, MSZP deployed one of its last weapons for ”mobilisation” by naming the party’s candidate for prime minister in the person of the head of its parliamentary group, Attila Mesterházy. However, Attila Mesterházy starts out at a serious disadvantage: according to some polls, even among the remaining Socialist voters, more than half of them sees someone else as a more qualified candidate. The biggest headache for the young politician is that Hungarian society regards the outcome of the 2010 election as a foregone conclusion, and the Socialist base is no exception. By selecting Attila Mesterházy, and this is by no means secondary, the Socialist elite would like to keep holding on to its position, and, for the time being, avoid being held accountable for the past years’ governmental performance and the great loss in popularity of the party. Despite his age, Mesterházy is no more likely to be able to reach out to the young either, as the party can hardly compete with Jobbik in this respect.

The great winner of the parliemantary elections is most likely to be the centre-right Fidesz. However, the party will have to face a number of challenges in the coming period. These are the following:
- Since the core constituency on the right also sees the outcome of the 2010 elections as certain, Fidesz can face similar mobilisation problems.
- Among the one and a half-two million former Socialist-Liberal voters Fidesz could only reach out to few according to the polls, thus leaving in principle greater reserves for the other side.
- As Fidesz takes more determined stands on protecting Hungarian national interests, it will likely be the target of much foreign criticism, leading to an increasing number of anti-Fidesz diplomatic statements and articles appearing abroad, which will find their way into the Hungarian campaign.
- There will be increasing pressure on the part of Hungarian society to learn about Fidesz’s programme.
- Any gain in strength by the extreme right can take voters away from Fidesz.

In the present situation, Fidesz tries to react by leaking more and more elements of its economic plans while maintaining a dialogue with the representatives of IMF. Viktor Orbán, the president of Fidesz embarked on a diplomatic offensive: in part to demonstrate governing ability he met Russian prime minister Vladimir Putin and visited China with a delegation of businessmen. Finally, it must be mentioned that the president of Fidesz unequivocally ruled out forming a coalition with far right forces, which can prove an important step as one of the last campaign moves of the left is raising the specter of the far right. For the time being, these steps have proven adequate for Fidesz to keep MSZP from gaining strength over the fall.      

It is exceedingly difficult to predict the election results of the extreme right Jobbik, as a significant part of the party’s voters is ”hiding”. This is mainly true in case of the third of the party’s constituency who are former Socialist voters. In any case, the present situation is ideal for the Hungarian far right. The scene is set with an unpopular leftist government, a bad social situation, and an increasing number of ethnic incidents among Hungarians and Roma. There are still more factors deserving mention. A part of voters have turned their back on politics, and it is open to question whether Jobbik can win their votes with a campaign of radical tone. The prevailing pan-European anti-elite attutide can favour the radical party, since it is in part this public sentiment that contributed to the success of radical parties all over Europe. In Hungary the crisis is even deeper than in most member states of the EU, and many feel – especially among the young – that the whole elite that presided over the transition is discredited. For a great number of young people, the Jobbik today is the guardian of ”rebellion” and ”renewal”. (It is entirely certain that not only the MSZP but Fidesz as well has to rethink their policies on youth and recruitment.) However, for Jobbik it may prove a problem that the party can not effectively articulate any message beyond implicit anti-Semitism and open anti-Roma sentiments. In other words, the question becomes one of whether potential Jobbik voters would not melt away at a vote of high stakes and with an increasing rate of participation based on a logic of ”useful” vote.

The liberal Alliance of Free Democrats (SZDSZ) could not recover from the shock of not even reaching 3% at the EP elections. The party has fallen apart, its leading figures have abandoned it, the party’s presidency and parliamentary group make contradictory statements on fundamental issues. Things are more complicated with the Hungarian Democratic Forum (MDF). The party does not get 5% but this has been the case since 2002. However, MDF in the end always reached the parliamentary threshold. Its current unpopularity is due in part to its image as a force ”in government”, and thanks also to the strange scandal that the chairwoman of MDF, Ibolya Dávid has gotten herself into. According to news reports, she may have used the assistance of Hungarian secret services to defeat her rivals within the party. At the same time, one has to take into account that MDF can count on the support of a religious community called Congregation of Faith (Hit Gyülekezet) possessing significant mobilising potential, and by naming Lajos Bokros ex-finance minister as candidate for prime minister the MDF can make a serious bid for the vote of disillusioned Socialist and SZDSZ voters, thereby paradoxically becoming the greatest rival of the Socialists.

Conclusions:
Based on present trends the most likely winner of next year’s elections is the centre-right Fidesz. In Hungarian domestic politics there is a chance for surprise however. On the one hand, one does not know what ”scandals” can yet surface, on the other, shifts in the vote of the ”disillusioned leftist” base are unpredictable. The real strength of the extreme right is also unpredictable. Finally, Fidesz’s ability to convince those whose vote it couldn’t win in 2002 and 2006 about its capacity to govern is open to question as well. These factors can influence the order among the parties, and the extent of majority that Fidesz, as the likely winner, is to hold in the next parliament.   

 

_____________________

2

Ország: Magyarország
Tárgy: Belpolitikai helyzet

 

Bevezetés:
A 2009. novemberi közvélemény-kutatások arról árulkodnak, hogy fél évvel a parlamenti választások előtt a magyar belpolitikában a trendek nem változtak. Ezek szerint a „biztos szavazó biztos pártválasztók” között az ellenzéki és jobbközép Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt szövetség 40-50%-os előnnyel bír a kormányzó Magyar Szocialista Párttal szemben. A magyar pártstruktúrában a legnagyobb újdonság, hogy a szélsőjobboldali Jobbik az európai parlamenti választások óta 10%-on stabilizálta magát, míg a Magyar Demokrata Fórum és a liberális Szabad Demokraták Szövetsége tartósan a bejutási küszöböt jelentő 5% alatt van.

Elemzés:
Sokan feltételezték, hogy Bajnai Gordon miniszterelnökké választásával változni fog a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megítélése. Kétségtelen tény, hogy az új magyar miniszterelnök kevésbé „irritálja” a lakosságot, mint a rendkívül népszerűtlenné vált elődje, Gyurcsány Ferenc. Az is feltűnő, hogy hivatali elődjéhez képest a Bajnai-kormány képes volt néhány törvényt átvinni a parlamenten (Gyurcsány Ferenc korábban 17(!) programot hirdetett meg, amiből egy sem valósult meg), illetve a statisztikai adatok szerint csökkentették a költségvetési deficitet. Mivel a jelenlegi közvélemény-kutatások tanulságai alapján másfél-kétmillió olyan szavazó létezik, aki korábban a baloldali-liberális pártokra szavazott, de jelenleg nincs pártja, sokan feltételezték, hogy az MSZP elindul felfelé. Ám mindez november végéig nem történt meg, vagyis a kormány viszonylagos stabilitása nem hatott a szocialisták megítélésére. Ez részben annak köszönhető, hogy a magyar társadalom egyszerűen „belefáradt” a közel nyolc éve kormányzó elitbe, és az sem mellékes, hogy a magyar sajtó immár hetente más és más, a szocialista pártot és klientúráját érintő korrupciós ügyet taglal.

A kormány gazdasági lépéseit pedig egyre több szakmai kritika éri. A legtöbb elemző elismeri ugyan a deficit visszaszorítását, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a kormány lépései - ezzel párhuzamosan - megfojtják a gazdasági növekedés lehetőségeit, így a deficit a későbbiekben újra nőni fog. November végén az MSZP bevetette egyik utolsó „mobilizációs” fegyverét, megnevezte miniszterelnök-jelöltjét Mesterházy Attila frakcióvezető személyében. Mesterházy Attila azonban komoly hátránnyal indul: egyes felmérések szerint még a megmaradt szocialista szavazók fele is mást tartana alkalmas miniszterelnöknek. A fiatal politikusnak azonban az a legnagyobb gondja, hogy a magyar társadalom eleve lefutottnak tartja a 2010-es választásokat, és ez alól nem kivétel a baloldali szavazóbázis sem. Mesterházy Attila kiválasztásával – nem mellékesen - a szocialista párt elitje azt szeretné elérni, hogy továbbra is megőrizhesse pozícióját, és egyelőre ne kelljen elszámolnia az elmúlt évek kormányzati teljesítményével, valamint a párt óriási népszerűségvesztével.  Mesterházy - életkora ellenére - a fiatalok megszólítására sem alkalmas, a párt ebben a tekintetben aligha versenyezhet a Jobbikkal.

Az országgyűlési választások nagy esélyese a jobbközép Fidesz. A pártnak azonban az elkövetkező időszakban több kihívással is szembe kell néznie. Ezek a következők:
- Amiatt, hogy a jobboldali szavazóbázis is lefutottnak tartja a 2010-es választást, a Fidesz is mobilizálási gondokkal szembesülhet.
- A már említett másfél-kétmillió volt szocialista-liberális szavazó közül a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz keveset tudott megszólítani, vagyis elvileg a másik oldalnak nagyobbak a tartalékai.
- Mivel a Fidesz karakteresebben kiáll a magyar nemzeti érdekek mellett, várhatóan sok külföldi kritikát fog kapni, egyre több Fidesz-ellenes diplomáciai megnyilvánulás és újságcikk jelenik meg külföldön, amelyek be fognak épülni a magyar kampányba.
- Egyre nagyobb lesz a nyomás a magyar társadalom részéről a Fidesz programjának megismerésére.
- A szélsőjobboldal megerősödése a Fidesztől vonhat el szavazókat.

A jelenlegi helyzetben a Fidesz úgy próbál reagálni, hogy egyre több elemet szivárogtat ki gazdasági elképzeléseiről, miközben párbeszédet tart fenn az IMF képviselőivel. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke diplomáciai offenzívát folytat: a kormányzóképesség demonstrálása végett is találkozott Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel, és üzletemberek társaságában Kínába látogatott. Végezetül pedig említeni kell, hogy a Fidesz elnöke egyértelműen kizárta a koalíció lehetőségét a szélsőjobboldali erőkkel, ami azért lehet lényeges, mert a szélsőjobboldallal való riogatás a baloldal egyik utolsó kampányeleme. Egyelőre ezek a lépések elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy a Fidesz az ősz folyamán meggátolja az MSZP megerősödését.

Rendkívül nehéz megjósolni a szélsőjobboldali Jobbik várható választási eredményét, aminek leginkább az az oka, hogy a párt szavazóinak egy jelentős része „rejtőzködik”. Ez főleg a párt szavazóbázisának arra az egyharmadára igaz, mely korábban szocialista szavazó volt. Mindenestre a jelenlegi helyzet „ideális” a magyar szélsőjobb számára. Adott egy népszerűtlen baloldali kormány, egy rossz szociális helyzet, és egyre több etnikai villongás van a magyarok és a romák között. S még néhány további tényező is említést érdemel. A szavazók egy része hátat fordított a politikának, s kérdés, hogy egy radikális hangvételű kampánnyal a Jobbiknak sikerül-e ezeket a szavazókat megnyernie. Az összeurópai elitellenesség azonban a radikális pártnak kedvezhet, hiszen részben ez a közhangulat segítette egész Európában a radikális pártok sikerét. Magyarországon pedig mélyebb a válság, mint az Unió többi tagállamában, és sokan érzik úgy  - különösen a fiatalok közül -, hogy a teljes rendszerváltó elit „leszerepelt”.   Igen sok fiatal számára a Jobbik ma a  "lázadás", a "megújulás" letéteményese. (Egészen bizonyos, hogy nemcsak az MSZP-nek, hanem a Fidesznek is újra kell gondolnia az ifjúsággal, az utánpótlással kapcsolatos politikáját.) A Jobbik számára azonban gondot jelenthet, hogy a párt burkolt antiszemita és nyílt cigányellenes üzeneteken kívül semmilyen más üzenetet nem képes hatásosan megfogalmazni. Vagyis felmerül a kérdés, hogy egy nagyobb téttel bíró szavazáson és növekvő részvételi arány mellett nem fognak-e potenciális Jobbik szavazók lemorzsolódni a „hasznos” szavazás elve alapján.

A liberális Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nem tudta feldogozni azt a sokkot, hogy az EP-választásokon nem érte el a 3%-ot sem. A párt szétesett, meghatározó politikusai elhagyták, az elnökség és a parlamenti frakció alapvető kérdésekben egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz. Bonyolultabb a helyzet a Magyar Demokrata Fórummal (MDF). A párt a kutatások alapján nem éri el az 5%-ot, csakhogy ez így van 2002 óta. Ám az MDF végül is mindig átlépte a parlamenti küszöböt. Jelenlegi népszerűtlensége részben annak köszönhető, hogy a választók „kormánypárti” erőként tartják számon, részben pedig annak, hogy az MDF elnöke, Dávid Ibolya furcsa botrányba keveredett. A hírek szerint elképzelhető, hogy párton belüli riválisainak legyőzéséhez igénybe vette a magyar titkosszolgálatok segítségét is. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az MDF számíthat a komoly mozgósítási potenciállal rendelkező Hit Gyülekezet nevű vallási közösség támogatására, Bokros Lajos volt pénzügyminiszter miniszterelnök-jelöltként történő megnevezésével pedig az MDF érdemben pályázhat a kiábrándult szocialista és SZDSZ párti szavazókra, amivel - paradox módon - éppen a szocialisták legnagyobb riválisa lehet.

Következtetések:
A jelenlegi trendek alapján a jövő évi választások egyértelmű esélyese a jobbközép Fidesz. A magyar belpolitikában azonban benne van a meglepetés lehetősége. Egyrészt nem tudható, milyen „botrányok” kerülnek napvilágra, másrészt kiszámíthatatlan a nagyon nagynak tartott „kiábrándult baloldali” szavazóréteg mozgása. Szintén kiszámíthatatlan a szélsőjobb valódi ereje. Végezetül pedig kérdés, hogy a Fidesz az elkövetkező időszakban mennyire tudja kormányzóképességét elhitetni azokkal is, akik nem rá szavaztak 2002-ben és 2006-ban. Ezek a tényezők befolyásolhatják a pártok közötti sorrendet, illetve azt, hogy a legesélyesebb Fidesz milyen arányú többséget szerez a leendő parlamentben.