Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Mídász király füle

| 2020-02-21 | 'or 1=1 # |

 

Mondjuk nem értem, hogy Posta I. miért beszél még mindig Bush adminisztrációról – 2009. december 4.-én…

Valószínűleg nem szerzője, csak – esetleg – fordítója egy korábbi cikknek. Ami viszont eléggé kendőzetlenül tár fel egy bizonyos valóságot…

A.

 

Midász király füle

 

Új kísértet járja be Amerikát. Behatol a napilapok és a bankok jól őrzött tanácstermeibe, s megrendíti tornyaik mély alapjait. A glasznoszty kísértete ez: napfényre került a zsidó hatalom sötét titka. Nemrég még afféle,,harmadik sínszál" volt ez, meghalt, aki csak hozzáért, említeni is életveszélyes volt, de legalábbis a karrier megszakadásával járt. Nemrég még az átlagnéző, ha átkapcsolt az egyik tévécsatornáról a másikra, s itt egy izraeli állampolgárságú nagy embert látott, ott meg egy zsidó agytröszt egy tagját hallhatta, akkor ezt mormolta maga elé: biztos csak a véletlenek játéka, hogy országunkban oly sok fontos és nagyrészt meg nem választott ember tartozik ehhez a kicsiny kisebbségi csoporthoz. Biztos csak a véletlenek játéka, hogy különböző pártokhoz tartoznak, és mégis ugyanazokra a következtetésekre jutnak. Biztos csak a véletlenek játéka, hogy a külföldnek szánt amerikai segélyek kilencven százaléka az ő atyjukfiainak megy, a jómódban élő Tel Avivba. Biztos véletlen az is, hogy ők irányítják nálunk a sajtót, a televíziót, a mozit és az egyetemeket. És mégis, nekünk nem szabad észrevennünk ezt az elefántot a nappali szobánkban.

swiss replica watches  

Csak a mindenre elszánt emberek merik nagy ritkán szóba hozni a dolgot, ahogy azt például Edgar Steele tette a Rense.com-ban:

,,Amerikában egyszerűen fülsiketítő már az a hallgatás, ami a zsidókat körülveszi. A régi bölcs tanács szerint, ha egy idegen országban járva meg akarjuk tudni, hogy valójában kik irányítják a dolgokat, akkor csak azt kell kideríteni, hogy kik azok, akikről csak suttogva vagy még úgy sem mernek beszélni." Ennek alapján ítélve a zsidók kezében van a legfőbb hatalom. És valóban, amikor 2001 nyarán egy

UNESCO-konferencián említést tettem a ,,zsidó médialordokról", a hallgatóságnak elállt a szívverése.

 

A még meg nem vívott iraki háború megváltoztatta ezt a helyzetet. Az amerikai ultimátumban március 17-ére, a zsidó purim ünnepére van kitűzve a végső határidő. Az 1991-es purim idején éppen szétverték az iraki hadsereget és megöltek 200 000 irakit. Túl sok itt a véletlen egybeesés ahhoz, hogy egy tisztán amerikai háborúról beszéljünk. Az amerikaiak belepillantottak a harmadik világháború feneketlen örvényébe, és feléledtek százéves kábulatukból. így aztán az iraki háború első áldozata nem igazság, hanem a legszigorúbb tabutéma Nyugaton. Egy demokrata kongresszusi képviselő általában ez a legkönnyebben befolyásolható fajta, bizonyos Jamer Moran ezt merészelte mondani a szavazóinak: ,,Ha a zsidó közösség nem támogatná oly erőteljesen ezt az Irak elleni háborút, akkor mi nem mentünk volna bele."

 

Rögtön meg is kapta a magáét egy zsidó felvigyázótól: ,,Egyszerűen megdöbbentő ilyen vádakat hallani Moran képviselőtől" - jelentette ki Ira N. Forman, a Nemzeti Zsidó Demokratikus Tanács főigazgatója. Először is, a háborúellenes mozgalom mostani vezetőinek egy része zsidó, és a zsidó szervezetek nyilvánvalóan nem tartoztak azon csoportok élharcosai közé, amelyek aktívan és harsányan támogatták az iraki háborút. Forman nyilatkozott, s a média közölte és felerősítette a véleményét, Moran pedig annak rendje és módja szerint megszégyenülve visszakozni kényszerült. De nem ő az egyetlen.

 

A titokra fény derült, s ugyanúgy, mint Midász király hosszú füleiről, most erről beszélnek széltében-hosszában, a szervezett zsidó közösség minden kétségbeesett erőfeszítése ellenére, hogy ismét lezárja a forrongó üstöt. A CIA két volt szakértője, Kathleen és Bill Christison felfedte a kapcsolatot a jobboldali amerikai zsidók és a Bush-kormány között. Edward Said, a leghíresebb palesztin származású amerikai filozófus eképpen foglalta össze a lényeget: ,,Egy mérhetetlenül gazdag és erős köztársaságot hatalmába kerített egy maroknyi összeesküvő, akik közül senki sem választással került a hivatalába, s így nem is érintheti őket a nyilvánosság nyomása."

 

Csatlakozik ehhez a véleményhez a bátor Herman, Neumann és Blankfort is. Ezeknek a zsidó származású amerikaiaknak nem tetszik a nem választással pozícióba került, antidemokratikus zsidó hatalom, mint ahogy elleneznek bármiféle aránytalan kisebbségi hatalmat. Az ő fellépésük, és ahogy nem riadtak meg attól, hogy leantiszemitázzák őket, meg tudta fordítani az uralkodó széljárást, és megmentette a megfélemlített többséget attól, hogy belefojtsák a szót.

 

Edward Herman, aki Noam Chomsky mellett a Manufacturing Consent (A megegyezés előállítása) társszerzője, azt írja, hogy ,,az Egyesült

Államokban egy nagyhatalmú Izraelbarát lobbi működik, amely az amerikai segélyek és az Izraelnek nyújtott védelem kikényszerítésével

Izraelt tolja előre, s mostanában az Irak elleni háborút szorgalmazza, ami megint csak Izrael érdekeit szolgálja. Ez a lobbi nemcsak a média viták irányításában és a Kongresszus 'zsidó megszállás alatt álló területté' változtatásában jeleskedett, hanem arra is volt gondja, hogy nagyszámú 'kettős lojalitású' hivatalnok foglalja el a Bush kormány stratégiai jelentőségű döntéshozatali pozícióit..."

 

A kaliforniai Jeffrey Blankfort, aki a Rágalmazásellenes Ligát védte a bíróság előtt, és arra kényszerítette Foxmant, hogy egy rakás dollárt fizessen az aktivisták elleni kémkedés miatt, újabb fontos lépést tett, amikor elutasította Noam Chomsky, Joel Benjámin és Stephen Zunes nézeteit, mivel ezek a régi radikálisok alábecsülik a zsidó hatalom rendkívüli jelentőségét. Jeff Blankfort fölfedezte az amerikai Rapture Evangelicals tüneményes felfutásának gyökereit. Ez az obskurus szekta sohasem bújt volna elő a távoli Dixieben lévő odújából, ha erre rá nem veszik a zsidó médiamágnások. Jeff észrevette, hogy amikor a Black Entertainment Television (BET) a Viacom birtokába került, amelynek tulajdonosát, Sumner Redstonet (korábbi nevén Murray Rothsteint) a New York Times nemrégiben a világ legnagyobb médiatulajdonosaként jellemezte, Redstone megszüntette a BET hírműsorát, és protestáns keresztény reklámműsorokat kezdett futtatni Izrael számára. Blankfort ,,zsidók a médiában"- listája (6) lehetővé teszi a zsidó áfium titkának megértését, és hasonló ahhoz a listához, amelyet a Kaliforniai Állami Egyetem professzora, Kevin MacDonald állított össze.

 

Az iraki háború, s még inkább e háború szoros kapcsolata Palesztinával, a zsidó hatalomról árulkodó lakmuszpapírrá változott. A szervezett zsidóság sürgette a háborút, s közben tagadta, hogy bármi köze is lenne az egészhez. így például New Yorkban a városi tanács nem volt hajlandó elfogadni egy háborúellenes határozatot, amelyet az 51 tag közül csak 12 támogatott. Ezen semmi csodálkoznivaló nincs az erősen elzsidósodott New Yorkban. Robert Jackson demokrata párti képviselő minden kertelés nélkül kimondta a lényeget: ,,New York ad otthont az otthonuktól távol élő zsidók többségének; és a zsidó közösség sok tagja gondolja úgy, hogy a háború szolgálja a leginkább Izrael állam érdekeit." Jackson szerint jó néhány tanácsbeli kollégáját megfélemlítette és hallgatásra kényszerítette az izraelbarát tömeg: ,,Az emberek erről nem beszélnek."

 

Jacksonnak biztosan igaza volt, de egy zsidó újság (akár meglepő, akár nem, de New York körzetében minden újság zsidó kézben van) elítélte őt... rasszizmusért: ,,[Azt állította, hogy] a zsidók nemcsak irányítják New Yorkot, hanem még hallgatásra is kényszerítik az ellenlábasaikat. Jackson ezzel az erővel Biboldiának is nevezhetné New Yorkot."

 

Ez a válasz a tipikus zsidó logika miatt figyelemre méltó. Először is kiforgatják és eltorzítják az ellenfél racionális érveit, azután jön a szidalmazás; az utolsó fázisban pedig az ellenlábas végérvényesen meg van semmisítve. Ez a zsidó hatalom egyik titka: a zsidók nekivadulva, nagy vehemenciával, vagyis egyáltalán nem szókratészi stílusban vetik bele magukat a vitába. Míg a józan észjárású emberek megelégszenek azzal, hogy idézik opponenseiket és azok érvei ellen harcolnak, addig az őrültek (a ,,nekivadult" az átmeneti elmezavarban szenvedők jelzője akart lenni) egyből a másik fél torkának esnek.

 

Az amerikai zsidó színműíró, Dávid Mamet jó példáját szolgáltatja ennek a vehemenciának, amikor arról beszél, hogy van „egy öreg Volvo, az én veleszületetten liberális hittestvéreim kocsija. Ki volt dekorálva mindenféle helyes felszólítással: Védd meg a James-öbölt!,

Tiszteld a másságot!, és így tovább. Az egyik legérdekesebb címke pedig ezt hirdette a lökhárítón: Izraelt ki a telepekről!..., amely szlogent a legjobban úgy lehetne lefordítani, hogy 'Horgas orrú zsidók, forduljatok föl!”

 

Csodálkozom, hogy Mamet megállt itt, hiszen azt a szlogent ugyanezzel az erővel úgy is lehetne fordítani, hogy Kínozz csecsemőket!,

Szidalmazd Amerikát, vagy Égesd oda az almás pitét! Kit érdekel a zsidók orrának a formája? Mel Brooks már régen észrevette, hogy a zsidó lányoknak van a legcsinosabb orruk...

 

A megszállt Palesztinában folytatott rasszista zsidó politika az, ami valójában nyugtalanítja a derék, ,,veleszületetten liberális" embereket. De ha Mamet őszinte volna, akkor nem is volna Mamet.

 

Aztán itt van Bili Keller, aki a New York Timesban jól kioktatja az amerikaiakat. Azt még nagy kegyesen elismeri, hogy „a nagy zsidó szervezetek többsége és sok adományozó is támogatja a háborút", de azt állítja, hogy ,,együgyű és sértő az az elképzelés, hogy Izrael érdekei mozgatják az amerikai külpolitika egyik legnagyobb fordulatát". Hát igen, Kellert bizonyára megfizeti egy zsidó médiamágnás a

meggyőződéséért, méghozzá az egyik legellenszenvesebb, Arthur Sulzberger Jr, a New York Times, a Boston Globe és egy sor egyéb kiadvány tulajdonosa. Ez aláássa Keller szavainak lehetséges igazságát. Próbálnának valami hasonlót írni egy tiszta nem zsidó újságban! De sajnos, nincs olyan jelentősebb médiafórum az USA-ban, amely ne lenne zsidó kézben vagy zsidó irányítás alatt...

 

Ez is a véletlenek játéka volna? Ne vegyenek rá mérget. Pár nappal ezelőtt a jeruzsálemi Héber Egyetemen összzsidó konferenciát rendeztek az antiszemitizmusról a Sasson Centre előzékeny védnöksége alatt. Simcha Epstein franciaországi zsidó történész előadása a háború előtti Franciaországgal foglalkozott, de ami elhangzott, az inkább Amerikára érvényes. Epstein ezt mondta:

 

,,A háború előtti antiszemiták azt mondták, hogy a franciaországi zsidók titkos sajtóügynökséget hoztak létre a sajtó tönkretételére és bomlasztására. És mit válaszoltak erre a zsidók? Azt mondták: 'Ez természetesen nem igaz! Ez hazugság, mert természetesen nem így van!

Mi nem veszünk részt összeesküvésekben!' És mit mondtak a későbbi történészek és zsidó történetírók? 'Ez természetesen nem igaz! Ez antiszemita badarság!' Csakhogy mi zsidó forrásokból tudjuk, hogy a franciaországi zsidók a II. világháború előtt titokban pénzelték a sajtót. A XIX. század végétől létezett egy anyagilag erős, titkos zsidó szervezet, amely újságokat vásárolt föl és tett tönkre. Néha meglévő lapokat vett át, amelyek aztán hirtelen Dreyfus-pártiakká váltak, mivel zsidó pénzeket kaptak. Új lapokat főként zsidók alapítottak. Szintén zsidók finanszírozták az akkori idők két nagyon fontos napilapját, a Les Droits de l'Hommeot (Emberi Jogok) és a francia szocialisták, majd kommunisták lapját, a L'Humanitét. Ezt természetesen megbízható zsidó forrásokra támaszkodva mondom. S ezzel elérkeztünk a történetírás drámai dilemmájához. Ezt mondani, azt mondani, amit én mondtam, néha szörnyű és elfogadhatatlan, mert ez azt jelenti, hogy a zsidók összeesküvést szerveztek, és titokban felvásárolták a médiát, vagy a média egy részét. Mert pontosan ezt mondták akkoriban az antiszemiták, és ezt mondják még ma is. És zsidó forrásokból tudjuk, hogy az állítások igazak voltak, hogy a zsidók titokban a sajtó tönkretételén munkálkodtak."

 

Egyesek hajlamosak őrült konspirációs teóriának minősíteni minden olyan felvetést, miszerint a zsidók képesek együttesen cselekedni. Hát akkor olvassák és olvassák el újra ezt a beszámolót, amelyet egy zsidó történész adott elő egy zsidó konferencián. Ha már most minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a franciaországi zsidók titokban felvásárolták és hosszú évekig bomlasztották a francia sajtót azzal a céllal, hogy eltorzítsák a nemzeti párbeszédet, és végül beletaszítsák a felkészületlen Franciaországot a szörnyűséges és felesleges második világháborúba, nos, akkor vajon továbbra is képtelen feltételezés az, hogy az amerikai zsidók titokban a kezükbe kaparintották az országos médiát, s most beletaszítják az USA-t egy szörnyűséges és felesleges harmadik világháborúba?

 

Valójában semmi szükség nincs már a titkolózásra. A cionizmus egyik legfőbb ideológusa, Zeev Hefetz (Begin miniszterelnök egykori szóvivője) ezt írta egy amerikai napilapban: ,,Irak lefegyverzése csak a kezdet a Közel-Keleten", minthogy ,,az arab és az iráni {sic!} kultúrák irracionálisak", és a háborún kívül már semmi más megoldás nincsen ,,az arab társadalmak kollektív mentális egészségének megjavítására". Ezt a masszív „lefegyverzést" persze amerikai katonák fogják végrehajtani, ám a parancsokat a Pentagonban fészkelő héjafiókák adják majd ki. Ami a háború okait illeti, azokat nagyon szépen megfogalmazta az antiszemitizmus-konferencia egyik fő szónoka, a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékintézet igazgatója, Jehuda Bauer: ,,A zsidók nem egy nemzet, nem is egy vallás. A zsidók egy civilizációt képviselnek, és megvan a civilizáló küldetésük. Nem tűrhetik el az iszlám konkurens civilizációját, ahogy nem tolerálhatják a kereszténységet vagy a kommunizmust sem. S ez az, ami miatt elkerülhetetlen az iszlám elleni háború."

 

De a háború elkerülhető. Még most, a huszonnegyedik órában is, a háború elkerülhető. És ha mégis muszáj bombázni, akkor bombázzák ki állásukból Bush elnök zsidó tanácsadóit. Ezt a purimot „Wolfowitz Cabalnak" a Pentagonból való nagy exodusa tegye nevezetessé. G. W.

Bushnak föl kellene fognia, hogy félrevezette őt ez a nagyhatalmú, sehol senki által meg nem választott kisebbség. Nem tudják megadni azt, amit ígérnek. Ráadásul meg vannak számlálva a napjaik a köztársaság kormányrúdjánál. Túlbecsülték képességeiket, és túl messzire mentek. Mint La Fontaine meséjében a varangy, könnyen szétpukkadhatnak. Bush még tehet egy 180 fokos fordulatot, s megmentheti magát és országát.

 

A mai Amerika bizonyos értelemben az 1986-os, vagyis a glasznoszty kezdetén álló Oroszországhoz hasonlít. Miután a szovjet polgárok lehetőséget kaptak annak megismerésére, hogy ki is kormányozza őket, a szovjet rezsim napjai meg voltak számlálva. A glasznoszty után jött a peresztrojka. Most, végre, sok-sok nemzedék után először az amerikaiak is megláthatják, hogy kik ülnek ott a hatalomban, s hogy miféle mérgező kombinációba álltak össze Liebermann jobboldali demokratái, a republikánus neoliberálisok, a neokonzervatívok és a mezei kongresszusi képviselők. Az iraki háború előtérbe és reflektorfénybe állította őket. Most eljött az idő, hogy felszámolják befolyásukat.

 

Ezt nem lehet halogatni, mivel G. W. Bush elnökségét az emberek a „fehér" angolszász protestáns kormányzás időszakának érzékelik, holott az elnöknek többségében zsidó tanácsadói vannak. A következő választások valamennyi jelöltje Lieberman, Kelly, de még Kucinich is nyíltan hangoztatják zsidó kapcsolataikat, és kinyilvánítják rendületlen lojalitásukat a zsidóság és Izrael állama iránt. A mai amerikai politikai felállásban nincs reális alternatívája a zsidó befolyásnak. Ha Bush megbukik, akkor azt a média a „fehér" angolszász protestánsok bukásának fogja beállítani. Ha viszont nyer, akkor azt a zsidó elnöki tanácsadók sikereként mutatja be.

 

Ezért nem szabad az amerikai hazafias erőknek megvárniuk a következő választást vagy a háború végét. Most kell cselekedniük, lefújniuk a háborút. Van nekik ellenségük, de az nem Irakban található. Aminek következnie kell, az egy új amerikai függetlenségi háború, s vele együtt egy New Deal és a rabszolgaság eltörlése, párhuzamosan a közbeszéd demonopolizálásával; s ez utóbbit a médiában és az egyetemeken kell kezdeni. A XX. század elején az amerikaiak megfosztották hatalmától a Standard Oil óriáscéget. Új monopóliumellenes törvényeket hoztak, és elhárították a demokráciára leselkedő veszélyeket. Ezt a haditettet kell megismételni most.

replica rolex watches www.ocntug.org

Posta Imre - 2009, december 04. péntek - 13:30'43"

 

,,Minden magyar felelős minden magyarért!"


(Szabó Dezső)