Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

A keresztény egyház igyekszik Jézust zsidónak beállítani

| 2009-12-16 | admin |

 

Jézus etnikailag sem lehetett zsidó

A keresztény egyház igyekszik Jézust zsidónak beállítani

 

A www.reformatus.hu  fóruma (már törölték a webhelyről: Ez a(z) http://www.reformatus.hu/forum/mutat.php?headid=3&oldalszam=2  Google által tárolt változata. Ez egy pillanatfelvétel, ahogyan az oldal megjelent a következő időpontban: 2009. nov. 16. 17:52:56 GMT. Az aktuális oldal azóta meg is változhatott) (Így van, már törölték a kényes ízlésű református egyházfők a lapot! – A.)

 

http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=video&v=1012  (itt a Shlomo Sand interjú)

Én azért nem merem a gyermekeimet a templomba, mert nem szeretném, ha a kreált soha nem élt zsidó hősök, és királyok, sokszor véres történetét tanulná meg. Sokan, legutóbb Dr. Shlomo Sand bizonyította be, hogy az Ószövetség, azaz a zsidók történelme nem hiteles. Ajánlom mindenkinek a „Hol és mikor találták fel a zsidó népet?” című sikerkönyvet a Tel-Aviv-i professzortól.

 

2009.02.13. 20:45 - új:

A keresztény egyház igyekszik Jézust zsidónak beállítani. Jézus azonban etnikailag sem lehetett zsidó.

 

1. A zsidók a leszármazást anyai ágon követik mondván, az anya biztos.

Tehát, ha valaki zsidóvá akar válni, nem az apának kell zsidónak lennie, hanem az anyának. Ez egy logikus szabály és biztosította is a zsidóság fennmaradását. Csakhogy: Mária nem volt zsidó. Galileai volt, ami annyit jelent: a gójok földje. Mondták is a zsidók, mikor Jézus prédikált nekik: jöhet-e valami jó Názáretből? (akkoriban ott is a gójok laktak.) A térség ugyanis egy nagy átjáróház volt akkoriban, messze nem a zsidó törzsek kizárólagos lakhelye

 

2. Apai ágról, miként a Biblia levezeti, Józsefet hozzák fel bizonyítéknak Jézus zsidó származására. Jézus édesapja azonban nem József volt - hanem az Élő Isten. Ha ezt kétségbe vonjuk, akkor eljutunk a zsidókig, akik a szeplőtelen fogantatást azóta is káromolva szidják, Máriát mindenféle cafkának nevezik „szent irataikban”. Jézus apja az Isten volt, s nem holmi földi ember. Tehát Jézus apai ágról sem volt zsidó.

 

Maguk a zsidók sem tartják zsidónak Jézust: A zsidó gyerekek kezdettől azt tanulják az iskolákban, és később, a rabbiképzőkben is, hogy Jézus nem volt zsidó! Minden vallásos zsidó tiltakozik kétezer éve, hogy Jézus nem zsidó, és nem messiás. Az ő Messiásuk a Dávid király, meg aki majd ezután jön.

 

Kr.u. 50 évvel Josephus Flavius zsidó történész és hadvezér a galileai népről azt írja, hogy „Mind egyéniségükben mind gondolkodásmódjukban teljesen különbözőek a zsidóktól, tehát kizárt dolog, hogy ugyanabból a fajból származnak. Ahogy a Talmud is írja, a vegyes házasságot tiltották. Egyszóval, Krisztus az Ember Fia galileai volt és a galileaiak nem voltak zsidók. Ez a történelem ítélete.”

 

Jézus születésekor Júdea és Galilea között két világbirodalom határa húzódott. A Pártus és a Római Birodalom határa. (Nem furcsa, hogy valamiért a Bibliában egyszer sincs leírva a „pártus” szó? Pál, vajon miért?! Mert a zsidó kanonizálók nem vették bele, vagy átírták a korabeli szövegeket!)

 

Krisztus születésekor Galilea (gójok földje) a Pártus Birodalom része volt. (Rá 30 évvel került római fennhatóság alá.) Jézus Betlehemben született. Azonban nem Júdeában. Nem abban a Betlehemben, amely Dávid király születésének helye. Akkor úgy nevezték: „Bit-Lamon”. Volt egy másik Betlehem nevű város. Galilea, pártus tartomány központja. Akkor úgy nevezték: „Bit-Lahmi”. Ebben a városban született Jézus. Betlehem (Bet-Lamen), az Judeaban van, egészen messze attól a Betlehemtől (Bit-Lahmi) Galileaban, ami valóban 6 km-re van Nazarettől. Az izraeli történészek szerint a galileai részen épült zsinagógák doyenje is 230 után épült, vagy később.

 

A Bibliában egyszer sincs leírva a pártus szó, pedig egy világbirodalom volt ebben az időben, erősebb is, magasabb tudományos szinten, mint a rómaiak. A modern tudomány még mindig el van képedve a csillagászatuktól, ami fennmaradt az agyagtáblákon. Jézus születésekor a két világbirodalom határa Judea és Galiea között húzódott, de 30 évvel később már Galilea (a gójok földje) is a római birodalomhoz került át, s Judeának lett közigazgatásilag alárendelve, ezért a galileai nemzsidó nép számára is kötelező lett a zsidó vallás. Ebből következően, ha Jézust nézzük, nem csak hogy ellenkezik keményen azóta is a zsidók hitével, hogy zsidó lett volna, de bizonyítékok is vannak Tel-Avivban, meg Jeruzsálemben, hogy Betlehemben született. Ami akkor Galilea (Adiabene) pártus tartomány központja volt. Akkor úgy nevezték, ahogy az Kr.e 14 sz-i Amarna szövegekből is fennmaradt a neve, hogy Bit-Lahmi. A csúsztatás ott leledzik, hogy van egy másik Betlehem is, Júdeában, ami valóban a Dávid király születési helye, ekkor úgy hívták, hogy Bit-Lamon. A III. századtól számít „a” Betlehemnek... Krisztus után 30-35-ben azonban még két Betlehem volt. A galileai Bit-Lahmi és a judeai Bit-Lamen, Dávid király születési helye. 300-ban, mikor már elérte a római államvallás rangját a kereszténység, a római caesar mamája lerobogott a „szent földre”, s ott kérdésére, hol van a Betlehem, az utóbbi címet kapta. Azóta az számit a szent helynek.

 

2009.02.13. 20:45 - új:

Tisztelt micsoda!

Ön is hívő, mint én, csupán más a felfogásunk bizonyos kérdésekről. Pontosan Ön mondta ki a varázsszót: „nacionalista zsidó isten”. Jézus nem volt sem nacionalista, sem zsidó, Jézus pártus volt.

 

A harcos, nacionalista zsidó Isten képét a cionista zsidók találták ki, és e célból szerkesztették azt az áltörténelmet, amelyet ma Ószövetség néven ismerünk, és amelyet több tudós után, legutóbb Dr. Shlomo Sand izraeli történész prof. is megcáfolt a „Hol és mikor találták fel a zsidó népet” című világsikert aratott művében. Sand másokhoz hasonlóan kutatni kezdte a bizonyítékokat a zsidók ókori történelmére: kivonulás, babiloni fogság stb, stb. És láss csodát:

Ugyanarra jutott, mint a többi nem cionista elődje: nincsenek bizonyítékok!

 

2009.02.12. 15:13 - micsoda:

Felebarátom, Újnak:

A Biblia valóban zsidó történelemkönyv annak (esetleg vallásos tudományossággal forgatja), de nem tapasztalta meg és nem hiszi és  vallja: Jézus KRISZTUS a (Názáreti, a világ megváltója) az én saját MEGVÁLTÓM, a „nacionalista zsidó isten” Ő általa az én saját ATYÁM és ISTENEM!

A többi csak emberi történelem, lehet ellene és mellette okos tudományos művekre támaszkodni, de hittel lapozva, imádkozva, olvasva bizonyságot szerzünk a Vele való valóságos kapcsolatra.

A gyermekeknek pedig a templomban (esetleg)lehetőségük lenne az IGAZSÁG és az ÉLET megismerésére, mert a HIT HALLÁSBÓL VAN!

 

2009.02.11. 09:45 - Álmos:

Kedves „új”!

Amit olyan hosszan írtál, nincs türelmem elolvasni. De:

A (zsidó) názáreti Jézus az Út, az Igazság és az Élet és senki sem mehet nélküle az egyetlen Létező, Teremtő Gondviselő Istenhez, Aki a Jézussal hozzá fordulókat gyermekeként szereti és magához veszi az időtlen anyagtalanságba. Aki Vele nincs, annak az élete(?) valóban véget ér az anyagi halállal.

 

2009.02.10. 14:36 - új:

Senki sem lepődött meg jobban, mint maga Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc hétig az izraeli sikerkönyvek listáján szerepelt, és a történelem professzor sikeres lehetett, annak ellenére, hogy könyve megkérdőjelezi Izrael legnagyobb nemzeti tilalmát.

 

Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma – amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó nemzetnek szüksége van egy biztonságos lakhelyre – nem más, mint egy valamivel több, mint száz évvel ezelőtt kitalált mítosz. Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának szükségességét, ez a mítosz támasztja alá. Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának szűkebb szakköre Európa történelme. Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a régészeti kutatások eredményeinek széleskörű alkalmazására épül. A könyv nem csak a zsidó nemzet fogalmának valószerűségét vonja kétségbe, hanem több – ugyanolyan ellentmondó állítást is tartalmaz. Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek.

 

Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek a palesztinokkal való jelenlegi viszályának kérdésében, az egyedüli politikai megoldás a zsidó állam megszüntetése. Úgy tűnik, hogy a „Hol, és mikor találták fel a zsidó nép létezését?” c. könyv izraeli sikerének története megismétlődik világszerte. A múlt hónapban megjelent francia fordítás rohamosan fogy, és máris három utánnyomást igényelt. A könyvnek, egy tucat másnyelvű fordítása is folyamatban van. A könyvnek az Amerikai Egyesült Államokban jövőre tervezett kiadással kapcsolatban, a Verso

Kiadó, az Izraeli Lobby részéről támasztott nehézségekre számít. A szerző szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik a könyv megjelenését, legalább érdeklődnek a könyv mondanivalója iránt. Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedő újságírója „lenyűgözőnek, és állásfoglalásra késztetőnek” nevezte a könyvet. Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. A fentiektől egyedül Israel Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, zsidó történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli napilapban nem tett különösebb erőfeszítést.

 

Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. Bartal e helyett a történelmi szakmát védelmezte, és azt igyekezett bizonyítani, hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben nem olyan tudatlanok, amint azt Dr. Sand állítja. A könyv ötlete régen megszületett, mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. „Nem állíthatom, hogy különösebben bátor lettem volna, a könyv megjelenését illetőleg. Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket terjeszt.” Dr. Sand fő érve szerint valamivel több, mint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A huszadik század elején a cionisták elvetették ezt a nézetet, és a nemzeti történelem megalkotásához láttak – amely arra az kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek.

 

Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási alapú meghatározása alapján, a judaizmus eszméjétől idegen volt az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. „A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók 2000. évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.

 

„A legnagyobb meglepetést a Biblia korabeli régészeti leletek tanulmányozása okozta. „Nem vagyok cionista, de ugyanúgy, mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, hogy a zsidók egy Júdeában élő nép volt, akiket a rómaiak onnan időszámításunk kezdete előtt 70-ben száműztek. „Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. „Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek.

 

Egyetlen egy sem létezik.” Ennek az az oka, hogy a rómaiak nem száműzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában hatalmas többségükben földművelők voltak, és minden bizonyíték arra utal, hogy azok földjüket soha sem hagyták el.” Dr. Sand szerint egy másik elmélet sokkal elfogadhatóbb: A száműzetés a keresztények által kitalált mítosz volt, amelynek az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék a keresztény vallásra. „A keresztényeknek az volt a célja, hogy a zsidókat meggyőzzék, arról, hogy elődeiket bűneik miatt száműzte az Isten.” Ha, tehát nem volt száműzetés, hogyan lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan a világszerte, mígnem a modern zsidó állam haza nem hívta őket?”

 

Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelőző, és az azt követő is, a zsidó vallás hittérítő vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. „Ez korabeli római forrásokkal bizonyítható.” A zsidók járták az akkori világot és térítettek, leginkább Jemenben, és észak Afrika berber törzsei között. Századok múltán, mai dél Oroszország területét magába foglaló egykori a kazár birodalom lakossága tömegesen áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a kelet európai Askhenazi zsidók. Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges tagadás állapotában vannak. A közelmúltban a sajtó részletesen beszámolt a Kaspi-tenger közelében lévő kazár birodalom fővárosának leleteiről. A legnépszerűbb izraeli újság, a Yedioth internetes honlapján vezércikk jelent meg a következő címen:

„Az orosz régészek megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost.”

 

Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi zsidó történelemfelfogást érintő jelentőségéről. Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, de a cionista vezetők többsége, beleértve s Izrael első miniszterelnökét, Davis Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, a helyben maradt eredeti zsidók leszármazottai, akik később áttértek a muzulmán vallásra.” Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli történészeknek, a saját könyvében feltárt adatokkal, és érveléssel való egyértelmű azonosulását, mert az egyetemeken tanított „Zsidó történelem” építménye olyan, mint egy kártyavár. Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem tanítás problémái abból adódnak, hogy az 1930-as években a történelmet két részre osztották: általános történelem, és zsidó történelem.

 

A zsidó történelemnek ezek szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó tapasztalat egyedülállónak minősül. Ezzel ellentétben, azonban nincs külön zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szociológiai katedra. Csak a történelmet tanítják a fenti módon, és ez lehetővé tette a zsidó történelemtudósoknak a saját világukba való elszigetelését, és nem kötelezte őket a korszerű kutatási módszerek alkalmazására. „Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az európai történelem szaktanáraként zsidó történelemmel foglalkozom. Egy ilyen könyv megírására, azonban azért is fontos, hogy a világszerte elfogadott modern kutatási módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk”- jelentette ki Dr. Sand.

 

Eredeti, angol nyelvű szöveg: http://www.zmag.org/znet/viewArticle/19090

Forrás: Nemenyi.Net

 

2009.02.10. 14:33 - új:

A Biblia igazságáról

 

Ezt a rövid írást azért készítettem, mert szeretném, ha mindenki megismerné a teljes igazságot a Biblia kialakulásáról. A hivatalos, egyházak által képviselt álláspont az, hogy az Ószövetség előállása Kr.e. 1300 körül kezdődött, Izrael népének a palesztinai hazájába való bevonulása idején. Az első írott emlékek mondák, énekek, mondások voltak, amelyek Izrael hőseiről, Ábrahámról, Izsákról, Jákobról, Dávidról, az egyiptomi-, és a babiloni fogságról szóltak. Valódi történetírás kb. 1000-ben kezdődött, Dávid és Salamon uralkodásától.

 

Az utolsó író-gyűjtő munka a VI-ik századtól kezdődött, és a Kr.e. 200-as évekből már olyan jegyzék is létezik, amelyben az általunk ismert teljes Ószövetséget tartalmazza, nem csak a Tóra öt könyvét. A végső rendezés a Kr. utáni 65-ben, a jeruzsálemi-, majd 90-ben, a jamniai zsinaton fejeződött be.

 

Ez a történelem azonban csak részigazságokat tartalmaz, és számos történelmi tényt szándékosan elhallgat. Tudnunk kell, hogy a Jeruzsálemben végzett régészeti ásátás során 1968-ban, kőbe vésett szkíta írásjelekre bukkantak az archeológusok. Írásjelekre, melyek a magyarok és a Közép-Ázsiai szkíta népek által használt rovásírásra kísértetiesen hasonlítottak. E felfedezést követően pánikszerűen visszahányták a földet a „veszélyes” nyomokra. De találtak kőbe vésett írást az 1950-es években, Mariban is, amelyen ez állt.” Az Isten elsőszülöttje, aki a 'Világ Világossága' – En-Lil – egy napon emberi testet ölt és leszáll a földre.”

 

Ez az ékirat több mint 3000 éves, tehát jócskán megelőzi az állítólagos, zsidó iratokat, és már előre jelzi az imádott Világ Világosságát, a sumér hitvilág En-Liljét, azaz Jézust.

 

Ezekről a leletekről nem akar tudni a zsidó és a keresztény tudomány.

Így működik manapság a történelem meghamisítása: Ami nem illik bele az uralkodó dogmába, az nem is létezik. A Szentföldi őslakosság létezését az ókori Közel-Keletet bemutató, ma is hozzáférhető térképeken látható város, Skythopolis neve (szkíta város) maga is bizonyítja.

 

A hébereket megelőző idők Palesztínájában uralkodó civilizáció a Mezopotámiát ősidők óta benépesítő, kultúrateremtő, urál-altáji agglutináló, tehát ragozó nyelvet beszélő, turáni népek, pld. a sumérok géniuszának kisugárzási övezetébe tartozott. Ebből a kultúrából ered az írás (ékírás) vívmánya, a kerék, az eke és a fazekaskorong föltalálása, a torony- és piramisépítés technológiájának megvalósítása, az öntözőrendszerrel ellátott mezőgazdaság, az istenkirályság intézménye, a városfalépítés (ld. a Gilgames-eposzt) szokása és az első általunk ismert törvényes rend által féken tartott, magasan szervezett és jól működő társadalom létrehozatala.

 

Mit tesz egy ókori, nomád törzs, a magas kultúrájú sumér, káld, pártus, szkíta ragozó népek tengerében, hogy nagy nemzetté váljon, és saját országa legyen? Szerkeszt egy hősies történelmet magának, és ráadásként még a világteremtő Istent is hivatkozási alapnak használja, a sorozatos területfoglaló háborúzásaihoz. Ebben az áltörténelemben szinte minden, és mindenki a zsidó népért van – a harcos, bosszúálló Jahve is – és ez kiváló hivatkozási alapként szolgált nem csak az ókori népirtásokra, hanem a mai, Gázai népirtásra is.

 

Dr. Robert Beckford teológus meglátogatta az izraeli egyházi és tudományos intézeteket válasz után kutatva, hogy kik írták a Bibliát.

A megkérdezettek, Israel Finkelstein archeológus, Israel Knohl rabbi, és Zakavitchs, bibliaszakértő. Kiderült, hogy a Tóra keletkezésének ideje a feltételezett Mózes halála után 5-600 évvel kezdődött, és négy szerzője van. Az összeállítói pedig ismeretlen rabbi társaság, akik számtalanszor átírták és szerkesztették a zsidók pillanatnyi cionista igényeinek megfelelően. A teológus ezekkel a szavakkal hagyta el Izraelt: „Sztálin Oroszországában éreztem magam”

 

Szintén ezt az áltörténelmet leplezte le idén, a Tel Aviv-i Egyetem történelem professzora, Dr. Shlomo Sand, a „Hol és mikor találták fel a zsidó nép létezését” című, világsikert aratott könyvében. Sand írja: „Amikor a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek.”

 

Az első keresztények még természetesnek tartották, hogy istentiszteleteiken a zsidó szent írásokat tartalmazó tekercsekből olvassanak fel, már csak azért is, mert nem volt még kezükben az Újszövetség. Az ó- és újszövetségi istenkép markáns eltéréseire először a kereszténység vitriolos tollú kritikusa, a 2. században élt görög filozófus, Kelszosz mutatott rá. Aléthész Logosz (Igaz beszéd) című pamfletjében felhozta, hogy „ha a zsidók Istene Mózes közvetítésével azt parancsolja a zsidóknak, hogy (...) ellenségeiket – gyermekeiket is beleértve – hányják kardélre (...), akkor lehetetlen megérteni, hogy az ő fia, ez a názáreti ember, a fentiekkel teljesen ellenkező törvényeket hozott, és kijelentette (...), ha valaki megüt, fogadjuk a következő ütést is. Hát ki hazudott? Mózes-e vagy Jézus?”

Egyes eretnekként megbélyegzett mozgalmak pedig akkoriban kifejezetten tagadták, hogy a zsidók istene ugyanaz, mint a keresztényeké.

 

A keresztény teológia hosszú évszázadokon át a később megállapított hittételek fényében magyarázta az Ószövetséget – vonja le a tanulságot a Magne Saebo norvég teológus. Ezért juthatott el oda a 13. században a skolasztikus teológia atyja, Aquinói Szent Tamás, hogy fő művében, a Summa theologiae-ben halálos bűnnek ítélte, ha valaki Krisztus után is megtartja az ószövetségi rituális törvényeket. De a Domonkos-rendi szerzetes kikelt azon nominalista teológusok ellen is, akik a következő okoskodással próbálták feloldani a Biblia ellentmondásait: – Isten van annyira szuverén, hogy meghatározza, mi bűn és mi erény, és jogában állhatott az Újszövetségben megváltoztatni az ószövetségi erkölcsi rendszert, s megparancsolni a szeretetet.

 

Tamás és teológustársai szerint ezzel szemben Isten, lényegéből fakadóan, képtelen gonoszat cselekedni, márpedig például a gyermekgyilkosságot vagy a genocídiumot semmilyen körülmények között nem lehet etikusnak mondani. Ami ezek után a mégiscsak létező Ószövetség megítélését illeti, Tamás visszatért annak Órigenész-féle allegorikus értelmezéséhez.

 

Az Ószövetséget az Újszövetségtől élesen elkülönítő dualista világnézet csak a második vatikáni zsinat idejére bukott meg végleg.

Akkorra ugyanis a második világháború után önvizsgálatot tartó katolikus és protestáns egyházak vezetői felismerték, hogy az Ótestamentum egyes – a zsidókat „egy gonosz Isten szolgáiként” aposztrofáló – korábbi értelmezései teológiailag megágyazhattak az antiszemitizmusnak és a holokausztnak.

 

Ezért ma már keresztény és zsidó kutatók egyaránt az Ószövetségben fellelhető szeretetparancsokat és a kegyelmes istenképet hangsúlyozzák. Ezt az 1965-ben lezárt vatikáni zsinat azzal fejelte meg, hogy kiemelte: Isten „a két Szövetség könyveinek sugalmazója és szerzője, bölcsen úgy rendezte, hogy az Újszövetség benne rejtőzzék az Ószövetségben, az Ószövetség viszont az Újban táruljon föl”, miáltal az „Ószövetségkönyvei (...) szerves részei az evangélium hirdetésének (...), az Újszövetséget megvilágítják és megmagyarázzák”.

 

Heinz Kruse német jezsuita szerzetes – a Vatikán által publikálni soha nem engedett – doktori disszertációjában magyarázattal szolgált a változó istenkép problémájára. Szerinte a zsidóság eleinte a környező törzsek istenéhez hasonló módon képzelhette el Istent, akiről azt tartotta, hogy némileg erősebb a többi nép istenénél, és együtt harcol vele például Kánaán elfoglalásánál. Ezért jóhiszeműen úgy gondolhatták, a leigázott népek kiirtása is Isten akarata. Mivel pedig – bármennyire is téves – lelkiismeretüket követték, a katolikus egyház tanítása szerint nem vétkeztek. Később a zsidóság „kinőtte” ezt az istenképet, és az Ószövetség némely passzusaiban – példáit Ézsaiásnál – már az ősellenség Egyiptomra és Asszíriára is kiterjesztette Isten törődését és gondoskodását. Nemeshegyi professzor is rámutatott, hogy a kiválasztottságát hirdető keresztény egyház is hasonlóképpen fejlődött „az erőszakos térítések, más vallások lenézése és ördöginek tekintése, illetve az imperialista uralmi igények” abból fakadtak, hogy a zsidók, majd a keresztények önző módon kisajátították maguknak Istent, aki pedig nem kizárólag a zsidóságé vagy a kereszténységé, hanem Istennek minden nép „választott nép”.

 

Az Ószövetség és az Újszövetség eltérő istenképe csak az emberek fejében létezik, mint ahogyan a zsidók Jézus nélküli istene is. A zsidók nacionalista, törzsi istene ugyanis nem létezik, mert Isten Szentháromság: Atya, Fiú, és Szentlélek egyben. Egy Isten van, és ő nem változik meg. Az eltérő istenkép oka az, hogy a zsidóság, saját történelem híján, nacionalista tervei érdekében alkotott egyet.

 

Ez a tény azért döntő fontosságú, mert az isteni kiválasztottság előjogként való értelmezése, Izrael háborúinak Isten általi, történelmi támogatása a Kánaáni, majd a honfoglalás utáni időkben is, szemenszedett hazugság, és egyértelmű sátán-imádat, melynek zsidó-keresztény kontinuitása logikusan vezet el a vallás-, és keresztes háborúkig, s az eretnek- és boszorkányégetésekig, majd a XXI. századi palesztin népirtásig. Jézus megtagadta az efféle kinyilatkoztatás legitimálását, többek közt ezért is feszítették keresztre a zsidók.

 

Az a felismerés, hogy az Ószövetség nem csak Isten igéje, hanem főként a zsidók által írt ál-történelem, bizonyított: a brit archeológus, Dr. John Rhomer a 'Land of the Bible' sorozatban bemutatta a Szentföldet és rámutatott arra, hogy a zsidó geneológia azért íródott, mert reméltek a visszatérést az ősi földjükre és ebben az esetben majd jó lesz tudni, hogy ki mit kaphat vissza jogos örökségéből. De még ez a zsidó őstörténelem is tudományosan megkérdőjelezett, például fő tézisét, az egyiptomi kivonulást Zeev Hercog professzor (Tel-Aviv University) tudományosan megalapozatlannak tartja. Ezután az Izraeli közoktatásügyi miniszter Yossi Sarid 1999-ben fontolóra vette, hogy iskolai tananyagot modernizálja ennek tükrében. A klérus, a mai Szanhedrin tiltakozása azonban visszalépésre kényszerítette.

 

Emlékezzünk: Jézus rostálta a zsidókat, azt mondta: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától!”

De ezt is mondta a zsidóknak: „A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságát akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél (János 8,44)

 

Ezt azért tette, mert már akkor is szándékosan, tévesen tanították, saját érdekeik szerint félremagyarázták a Tórát: ami egyezett az érdekeikkel magukévá tették; ami nem egyezett, elvetették.

 

Nem véletlen, hogy a sumér, káld, pártus, szkíta ragozó népek hiedelemvilágát, és azok régészeti leleteit évszázadok óta, szervezetten tünteti el a zsidóság, és hallgatja el az egyház: fáj az igazság! Miután az iraki sivatag homokjából kiásott sumér-mahgar és szemita városállamok ékírásos irodalmukkal, följegyzéseikkel együtt a XIX. sz. második felétől újra ismertté váltak, tudjuk, hogy az ószövetségi iratok szerkesztői saját vérgőzös és csalásokkal teli történelmük leírását kivéve, az ősmitológiai elbeszéléseket javarészt e kultúrkör hagyományvilágából kölcsönözték (teremtéstörténet, paradicsomi történet, az özönvíz leírása, a bábeli toronyépítés, a nyelvek összezavarásának mondája, a zsoltárköltés műfaja, bölcsességi irodalom, papi hierarchia, angelológia stb.), amidőn a zsidó nép a babiloni fogság állapotában volt. Ha volt egyáltalán fogság – amit Shlomo Sand professzor is megkérdőjelez – akkor a ma ismert zsidó vallás Babilonban született, azt ugyanis egy teológus sem tagadja, hogy az ún. ószövetségi könyvek szerkesztési munkája a fogságból való visszatérést követően fejeződött be. Több mint valószínű, hogy a Jézusra vonatkozó, a próféták szájába adott jövendölések is a sumér-babiloni hagyomány szövegeiből kerültek át szellemi eltulajdonítás útján a zsidó szövegekbe.

 

Tragikus, hogy a több mint egymillió eddig megtalált sumér és akkád agyagtáblácskáknak csupán egy töredékrészét fejtették meg ill. publikálták eddig. A zsidók cionista érdekcsoportja bújik meg e kultúrtörténeti botrány mögött. A zsidóság mibenléte, és a rasszista, csak zsidó Izrael államának létrejötte a száműzetés meséje nélkül nem magyarázható meg. Ugyanaz a hatalom akarta ezt így, amely a második iraki háború során lehetővé tette a sumér kultúra fölbecsülhetetlen kincseinek a bagdadi múzeum kifosztása során történt megsemmisítését és elrablását. Ez is bizonyítékul szolgál az általam leírtak igazságtartalmát illetően. A Qumránban, a Holt-tengernél lelt esszénus írástekercsek java része ugyanerre a szomorú sorsra kárhoztatott. Túl sok bennük is a történelemhamisítókra nézve kényelmetlen adat.

 

Egyet azonban a hiányos nyilvánosságra hozatal ellenére is biztosan megállapíthatunk: Évezredekkel az ún. ószövetségi iratok összeszerkesztése előtt léteztek már a sumér kultúrkörben a ma a Bibliából ismert történetek sok esetben tartalmilag ellenkező előjellel. Mindent megmagyaráz az a tény, hogy a két szövetség – az Ó és az Új – értelmezésének végleges egybegyúrása csak a második világháború után – szintén a zsidók érdekében (!) – történt meg, mert az egyházatyák felismerték, hogy az Ószövetség zsidókat segítő, harcos Isten-képe melegágya lehetett az antiszemitizmusnak, és a holokausztnak.

 

A fentiek tükrében az Ószövetséget felül kellene vizsgálni, de az egyházak köztudottan jó viszonyát a zsidósággal, erre bizonyára nem fog sor kerülni. Az ige azonban tanít: „Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen...” (Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írott levelének 5 fejezete, 10 - 12. versek)

 

2009.02.10. 14:30 - új:

Én azért nem merem a gyermekeimet a templomba vinni, mert nem szeretném, ha a kreált, soha nem élt zsidó hősök, és királyok, sokszor véres történetét tanulná meg. Sokan, legutóbb Dr. Shlomo Sand bizonyította be, hogy az Ószövetség, azaz a zsidók történelme nem hiteles. Ajánlom mindenkinek a „Hol és mikor találták fel a zsidó népet?” című sikerkönyvet a Tel-Aviv-i professzortól.