Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

Koszorús Ferenc

| 2014-10-07 | admin |

 

 

Koszorús Ferenc, az igazi magyar katona

Heti Válasz Online / 2013.07.10., szerda 11:11 /

Koszorús Ferenc, az igazi magyar katona

 

 

"Így lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskümhöz végsőkig ragaszkodva, a magyar törvényeknek érvényt szereztem a megszállt Magyarországon" - ifj. Koszorús Ferenc írása.

HIRDETÉS

 

 

Koszorús Ferenc

1944. július 6-ról 7-re virradóan Koszorús Ferenc ezredes katonai fellépésével számos budapesti zsidó deportálását akadályozta meg. Az egyedülálló katonai akció történetéttöbben megírták már (mások mellett a Heti Válasz is), emlékét márványtábla őrzi a főváros VII. kerületében. Az 1974. március 8-án, a virginiai Arlingtonban elhunyt katonatiszt hagyatékát fia, Ifj. Koszorús Ferenc gondozza; a Heti Válasz Online-nak az úgynevezett "Baky puccs" elhárításának évfordulójára küldött írását változtatás nélkül közöljük.

*

"Kezdettől fogva az volt a félreérthetetlen érzésem, hogy e rövidke történelmi szakasz leírásával és közreadásával tartozom a magyar jövőnek. Tartozom, mert igen jellemző arra a korszakra, s mindenekelőtt igen nagy bizonyító erővel bír azok ellen a rágalmak ellen, melyek alapján Magyarországot sírba fektették. De le kellett írnom azért is, mert a való tényállást a szélsőséges pártpolitikák a saját javukra elferdítették. Az elferdített történet pedig értéktelen a jövő számára, és így nem szolgálhatja a fenti célokat. E leírás kiadásával egyedüli célom a magyar közérdek szolgálata. Olvashatóvá kell azt tennem a nyilvánosságnak, mert a Nyugat közvéleménye még ma is teljesen félre van vezetve ebben a tekintetben."

Köztudomású, Baky László belügyi államtitkár figyelmen kívül hagyta Horthy kormányzó utasítását a deportálás felfüggesztésére, és a tervei végrehajtására felfegyverzett csendőrséget állított ki. Amikor Koszorús ezredes 1944. július 2-án Lázár Károly altábornagytól tudomást szerzett Baky aljas terveiről, az Első Páncélos Hadosztály parancsnokaként felajánlotta szolgálatait Baky megállítására. "Minden hosszabb gondolkodás és fontolgatás nélkül, válaszképpen arra kértem Lázár altábornagyot, hogy sürgősen jelentse meg a Kormányzó Úrnak, miszerint én erőszakkal is kikényszerítem a >csendőr< zászlóaljak eltávolítását, ha erre parancsot kapok" - írta emlékiratában.

Hogy miért jelentkezett önként? "Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy milyen konzekvenciákkal végződhet számomra ez az önként vállalt akció, amihez, mint a páncélos hadtest vezérkari főnöknek, tulajdonképpen semmi közöm nincs, mert karhatalmi ügyek a területi, I. hadtesti parancsnokság hatáskörébe tartoztak. Tudtam, hogy ha ez az elég reménytelennek látszó akció sikerül, a legfelsőbb német náci vezetés leghőbb vágyát húzom keresztül, amiért ők mindent el fognak követni, hogy eltetessenek láb alól. De azzal is számolnom kellett, hogy a megszálló németek ellen is nyílt harcra kényszerülök. Vállalnom kellett azonban ezt a nagy rizikót is, mert a belső énem, a becsület és kötelességérzésem félreértetetlenül ezt parancsolta. Vállalnom kellett ezt a nagyon hálátlan feladatot, mert tudtam, hogy azt rajtam kívül más aligha vállalja, részben az akkori helyzet (német megszállás, háborúvesztés előtti állapotok) miatt, legfőképpen pedig azért nem, mert aligha akad valaki, akit a csapatok (még ha lennének is) követnének ilyen vállalkozásban, az említett viszonyok közt. Lehetővé tette számomra e feladat vállalását az a fontos körülmény is, hogy voltak olyan csapataim, amelyek követni fognak a becsület útján."

Az Első Páncélos Hadosztálynak a doni arcvonal összeomlása után hazatért roncsait nem olvasztották be más alakulatba, hanem fokozatosan feltöltötték, de nem szerepeltették a bejelentett hadrendben. Így a németek nem tudtak a létezéséről. A tisztikarnak a következőket mondta Koszorús: "Lázár altábornagy helyzettájékoztatása alapján, hogy a legfelsőbb parancs megtagadóiból kikényszerítjük a parancs teljesítését... Figyelmeztettem őket arra, hogy a Honvéd Esküben Isten előtt vállaltak alól csak a halál vagy az mentheti fel a becsületes katonát, akire felesküdtünk; aki bármely más indoklással megtagadja a Honvéd Esküben vállalt kötelezettséget, az esküszegő, becstelen. Figyelmeztettem őket arra, hogy a Honvéd Esküben >feltétlen engedelmességet< fogadtunk, hogy Magyarország határait, függetlenségét és alkotmányát megvédjük minden ellenség ellen, >bárki legyen az[A csapataitól való elválasztás] volt az előfeltétele annak, hogy a Gestapo szabad prédájává váljak... El kellett hagynom Budapestet és nagybeteg anyámat. Ideiglenesen a Dunántúlon húzódtam meg, a volt alantos tisztjeim istápoltak. Ők közölték velem a Gestapo főnök parancsát is, mely szerint a város bejáratait figyelő járőröknek ki van adva a parancs letartóztatásomra. Így hiába próbálkozva a bejutással, még az édesanyám temetésére sem jutottam el. Ez volt az általam hozott áldozat legkeserűbb része. Így lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskümhöz végsőkig ragaszkodva, a magyar törvényeknek érvényt szereztem a megszállt Magyarországon."

A későbbi vádaskodóknak a következőket üzente: "Az akció végrehajtására a törvényes elöljárótól, törvényes módon, törvényes katonai parancsot kértem és kaptam; így a végrehajtó katona cselekményében semmiképpen nem lehet politikum. [...] Végül, de nem utolsósorban, engem ezen akció előkészítésére és végrehajtására senki, sem politikus, sem egyén fel nem kért. Részemre a sokkal valószínűbb sikertelenség a biztos halált jelentette, a sikerre való igen kicsiny kilátás pedig nem ígért semmit. Én a vállaltakért és végrehajtottakért hálát vagy jutalmat nem vártam, nem is kaptam; viszonzásul - amint az előrelátható volt - annál több oktalan gyanúsítást, védtelen es kiszolgáltatott helyzetemben komisz bánásmódot és megaláztatást. Befejezésül még azt kívánom megjegyezni, hogy utólag, a fentiekben elmondottak következményei ma már teljes pontossággal lemérhetők. E következmények egyénileg rám nézve jóformán csak súlyos megpróbáltatásokat jelentenek. Mégis, 17 év távlatából tárgyilagos higgadtsággal átgondolva az elmondottakat, most is csak azt mondhatom, hogy hasonló körülmények közt most is pontosan azt tenném, amit 17 évvel ezelőtt cselekedtem. Ez a tudat számomra mindennel többet jelent."

Koszorús ezredes és hű csapatai bátor akciójának volt köszönhető, hogy Budapest zsidósága megmenekült az azonnali deportálástól. Sokan közülük túlélték a holokausztot. Amikor 1944. október 15-én a németek hatalomba emelték a Nyilaskeresztes Pártot, már nem lehetett a katonai helyzet miatt ugyanúgy, olyan mértékben végrehajtani a deportálást, ahogy júliusban akarták.

Soha nem felejthetjük el a holokauszt bűnöseit, nemcsak az áldozatok miatt, de amiatt is, hogy ilyen barbárság soha ne következzen be. Ugyanilyen fontos, hogy emlékezetünkbe véssük a magyarok hősiességét, és példaként állítsuk őket a jelennek. Magyarország e tragikus korszakának történelme csak így lehet teljes.

Ifj. Koszorús Ferenc
Washington D.C.