Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

A rovásírás is szélsőséges a balliberális polgármester-jelöltnek

| 2018-02-12 | 'or 1=1 # |

 

 

A rovásírás is szélsőséges a balliberális polgármester-jelöltnek

Budapest Pride-on kell majd felvonulni történelemóra helyett?

Csepel.info iwc replica watches

Hgyk01

Horváth Gyula – a cowboy kalap szerencsére nem irredenta, nem náci és nem is nemzeti

Szélsőségesen radikálisnak, a nyilas eszmék hordozóinak tartja Horváth Gyula csepeli balliberális polgármester-jelölt azokat, akik tanítják vagy ismerik a székely-magyar rovásírást – derül ki a politikus egyik blogbejegyzéséből. Horváth attól borult ki teljesen, hogy a csepeli Weiss Manfréd Szakközépiskola egyik végzős osztálya idén rovásírásos tablóval búcsúzott. Az Index.hu szerint ez az év egyik legkülönlegesebb tablója volt, a Demokratikus Koalíció elnöke azonban bírálta a hagyományőrzést megengedő iskolát is: szerinte nem véletlenül hívják azt “nyilas iskolának”.

Nem a rovásírás az első, amely éles bírálatot kap Horváth Gyulától: történelmi jelképeink is rendszeresen megkapják a magukét, legyen szó az Árpád-házi királyok “szélsőséges” zászlóiról vagy a 64 vármegye “irredenta” címereiről. Míg szerinte a “nemzeti” és a “magyar” szavak sértően sokszor fordulnak elő, a homoszexuálisok meztelenkedéseivel már sokkal megengedőbb. A helyi balliberális képviselő-jelöltek közül többen is kimentek bulizni a Budapest Pride felvonulására: egyikük egy olyan kifestett férfival fényképezkedett, akin mindössze egy fehér alsónadrág volt. Nyilván úgy vélik, hogy Budapest utcáin elfogadhatók az alsógatyás homoszexuálisok, de a kőbe faragott régi, “irredenta” címerek már nem. 

Rovásírásos tablókép

Ez a tablókép borította ki a politikust…

Paál Gabriella pride

…de a kifestett, alsógatyás fickó a jobb oldali csepeli képviselő-jelölttel a budapesti utcán már rendben van

Radikális jelek

“Amikor egy kerületi iskola azzal kerül egy országos sajtótermék oldalára, hogy tablóján olyan jelek szerepelnek, amelyek erősen hajaznak a hazai jobboldali radikalizmus által igen gyakran, (és előszeretettel) használt jeleire, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy a nevelés, a vezetői környezet, ismeri-e a mai társadalmi viszonyokat és azok jelképrendszerét? Ahol ez a jelképrendszer a jobb, különösen a szélső jobb sajátja. Magyarországon már minden nemzeti: a dohánybolttól a minisztériumon át, a vágtáig. Ezek után csodálkozzunk-e azon, ha az érettségi tabló is jeleket mutat? Ezt az iskolát, bizonyos körökben már hosszú évek óta “nyilas iskolának” mondják. Hogy miért, azt csak sejteni lehet.”

A fenti, ízelítőnek szánt sorokat Horváth Gyula az után írta, hogy értesült a Weiss Manfréd Szakközépiskola rovásírással készített tablóképéről. A tablót készítő fiatalok azonban még két égbekiáltó és talán megbocsáthatatlan bűnt is elkövettek. Látható ugyanis rajta egy hátrafelé nyilazó magyar lovas – amely egyébként egyedülálló volt a hadtörténetben. Horváth Gyula azonban a nyilasból már a magyar nácikra, a nyilasokra gondolhatott, míg a ló a kerület új címerét juttathatta eszébe. (Árpád lovászát hívták Csepelnek, ezért látható egy ló a kerület új címerében.) Mivel a balliberális politikus szerint az elmúlt négy évben minden rombolás és pusztítás volt, ami az országban és Csepelen történt, a rovásírás mellett a kerület új címerét is szeretné mihamarabb elpusztítani.

Csepel.info

 

 Horváth Gyula teljes blogbejegyzése:

Rovásírás

A köztudat Winston Churcillnek tulajdonítja a bölcsességet: “amelyik ember húsz éves korában nem radikális, annak nincs szíve, aki viszont negyven éves kora után is az marad annak nincs esze”.

Az biztos, hogy a fiatalság kritikus, és lázadó! Ahogy a felnőttség küszöbére érnek, úgy érzik, hogy a körülöttük folyó élet kérdéseire határozott és egyértelmű választ tudnak adni. Nem tudják, – mert még nincs elég életélményük – hogy a tapasztalat sokat árnyal az első látásra egyértelműen megválaszolható kérdéseken.

Az ifjúság, hogy az elődeiktől eltérő megoldási elgondolásaikat demonstrálja, polgárpukkasztó megoldások alkalmazását választja. Ezzel is nyomatékot adnak jelenlétüknek és annak, hogy van véleményük a világról. Egyben bejelentsék jussukat, a folyamatok befolyásolása.

Ezt aztán, – hogy nyomatékos legyen a belépő – sokszor szélsőséges radikalizmussal teszik. Annak, hogy ez a radikalizmus mennyire hatalmasodik el, és hogyan épül be az egyéniségeikbe a környezetük, (haverok, szülők, tanárok) befolyásolják.

Vannak helyek, ahol a törvényszerűen az életkorhoz kötődő dolgokkal mélyrehatóan foglalkoznak és segítenek eligazodni a nyiladozó és talajt keresőnek a valóság talajára állni. És vannak, akik ráhagyják, vagy talán még erősítik is bizonytalanságuk, tapasztalatlanságuk, elhajló érzelmi kitöréseit. Ez pedig már nem diákcsíny, vagy polgárpukkasztás kérdése! Itt a felnőttek felelősségének kérdésével állunk szemben.

Amikor egy kerületi iskola azzal kerül egy országos sajtótermék oldalára, hogy tablóján olyan jelek szerepelnek, amelyek erősen hajaznak a hazai jobboldali radikalizmus által igen gyakran, (és előszeretettel) használt jeleire, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy a nevelés, a vezetői környezet, ismeri-e a mai társadalmi viszonyokat és azok jelképrendszerét?

Ahol ez a jelképrendszer a jobb, különösen a szélső jobb sajátja. Magyarországon már minden nemzeti: a dohánybolttól a minisztériumon át, a vágtáig. Ezek után csodálkozzunk-e azon, ha az érettségi tabló is jeleket mutat?

Csak, hát nem az első jel.

Ezt az iskolát, bizonyos körökben már hosszú évek óta “nyilas iskolának” mondják. Hogy miért, azt csak sejteni lehet.

Persze az ilyen kétértelmű jelek, mint az említett tabló, nem csökkentik a leegyszerűsítő stigmatizálás hatását! Ennek lehetséges következményeiről, várható hatásáról felvilágosítani, tájékoztatni kellett volna az érintetteket még az előtt mielőtt ország világ elé tárták produkciójukat. Sokaknak nem jött be az ötlet! Ha ezt csak jópofa kivagyiságnak gondolták a srácok.

De még rosszabb, ha ezt kifelé mutató demonstratív célként hagyták rájuk azok, akiknek óvniuk kellett volna tőle őket. Nem a (most a szélsőjobb által is dédelgetett radikális jelképeket használó) diákok hozták az eszmét az intézménybe. Nem a diákok élesztik és terjesztik elsősorban ezeket a hazánknak oly sok bajt, szenvedést, és máig tartó békétlenséget okozó gondolatokat.

Nem is a szülők!

Az utóbbi négy évben Csepelen felszabadulhattak a korábban is lappangó sötét érzelmek. Táptalajt, támogatást véltek felfedezni abban, hogy itt a revíziónak emlékműve lett.

A nyilas parlamentben tevékenykedő írónak irodalmi emlékversenyt szerveztek, és köztörvényes cselekedetek miatt elítélteknek emlékhelyet alakíthattak az aulákban. Ezek olyan motivációk, amik az ifjúi kitörési vágynak irányt szabhatnak. Sajnos nagyon rossz irányt!

A mostani, a tablón látható demonstráció is csupán jelzés lehet. Jelzése annak, hogy Csepelen előfordulhat olyan közösség is, ahol a történelem viharában besározódott jelképek érvényesülnek. Ez még lehet, hogy belefér a demokrácia türelmébe. A baj akkor van, ha a humánum, a megértés, az egymás iránti tolerancia devalválására mutat mindaz, ami a jelképek, gesztusok, hangsúlyok mögött van.

A radikalizmusnak midig vannak olyan elemei, melyek a tapasztalatlan szemlélő számára először igazságosnak tűnnek. Csak később, sokszor saját bőrén érzi meg a lázadó, hogy éppen az ellen hat, amit a legjobban szeretne.

A szabadságot, az egyén autonómiáját az emberei emancipációt korlátozza mindaz, ami határozottnak, egyszerűnek és ezért szimpatikusnak lát. Ide vezetnek azok a darabjaiban jelentéktelennek tűnő intézkedések, amelyek összegződése befolyással van az emberi cselekedetre, az emberi gondolkodásra.

A Horthy kultusz, a német megszállási emlékmű, az új és egyoldalú történelemkönyvek felelősséget elmismásoló értéktévesztése, az erő és az erőszak felmagasztalása. Nem csak a közéletet és a köztereket szennyezik, hanem az elméket mérgezik azok a negyven feletti radikálisok, akik ezt elhallgatják a rájuk bízott ifjak elől. Először csak jelképekkel, tablóra sugallt rovásírással, később meg mással operálnak. Sajnos már láttuk!

Forrás: Horváth Gyula blogja

http://csepel.info/?p=36357

http://alfahir.hu/a_rovasiras_is_szelsoseges_a_balliberalis_polgarmester_jeloltnek

http://rovas.info/index.php/hu/koezelet/2178-csepel-szelsseges-a-rovas