Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

anti$

| 2015-01-05 | admin |

 

 A világ ma már nem ugyanaz, mint tegnap volt - december 29., a jüan–rubel bankközi devizakereskedés első napja. Kína és Oroszország lépése az amerikai dollár szerepének csökkenését hozhatja már az előtt, hogy új nemzetközi pénzt hoznak létre.

penz_-_amerikai_dollar.jpg

 
Akkor most szeretném, ha minden olyan kommentelő önkritikát gyakorolna, aki néha minősíthetetlen szavakkal viszonyult a Bekiáltásblognak azokhoz a cikkeihez, amelyekben megpendítettem, hogy az USA manőverei mögött az amerikai dollár kiváltságos helyzetének megőrzése áll. Erre volt visszavezethető Irak lerohanása, vagy a Földközi-tenger menti arab rezsimek megdöntésének ma is zajló véres játszmája. Az USA hadseregének közreműködésével, a helyi lázadók felfegyverzésével – tízezrek halálával, milliók földönfutóvá tételével – eddig sikerült megakadályozni, hogy az olajban és földgázban gazdag országok az amerikai dollártól eltérő valutát használjanak mindenekelőtt az energiahordozó-kereskedelemben.

 

A demokrácia terjesztésének álcája mögött ez a szándék áll az ukrajnai beavatkozás hátterében is – állítottam nem egy 2014-es jegyzetemben. Ugyanis az orosz-ukrán konfliktus kirobbantásával sikerült éket verni az egyre biztatóbban együttműködő Európai Unió és Oroszország közé, s ezzel megakadályozni, hogy az egymás közti kereskedelemben tovább nőjön az euró szerepe. Ez természetesen nem lett volna az USA ínyére. Hiszen akár még az is bekövetkezhetett volna, hogy a dollár, mint világpénz, jelentős teret veszít, s ezzel az Amerikai Egyesült Államok nem élvezheti az eddig megszokott mértékben azt a hasznot, amelyhez a valutaműveletek lefölözésén keresztül, illetve annak révén nyer, hogy az övé a dollárkibocsátás joga.

Ugyan már, az euró! – legyintettek sokan. Na ne már, a rubel! – kacagtak még többen főleg az orosz gazdaság elleni szankcióknak, illetve a rubel elleni brutális támadásnak a médiumaink által közvetített hatását érzékelve. Pillanatokon belül összeomlik Putyin rendszere! – hirdették, s lekezelően viszonyultak azokhoz a hírekhez, amelyeket az orosz kormányhoz közeli médiumokból átvéve, illetve Kissinger volt amerikai külügyminisztert és más felelős nyugati személyiségeket, sőt egykori amerikai hírszerzőket idézve, magam is közzé tettem Oroszország és Kína, továbbá Oroszország és a feltörekvő nagy gazdaságok egyre szorosabb együttműködéséről, s arról hogy Oroszország Kelet felé fog fordulni, aminek az Európai Unió tagállamai látják majd a legnagyobb kárát.

Sokáig úgy látszott, hogy az éles fordulatot, nem csak a kommentelők, de maguk a nyugati államok sem nem veszik komolyan. Pedig a fordulat erőteljes voltát mutatta Oroszország és a BRICS-országok együttműködésének lendületbe hozása, a Kína irányába történő gázszállítások fokozása, az ehhez szükséges hatalmas vezetékrendszer építésének megkezdése, a dollár helyett rubel-jüan alapú elszámolás kilátásba helyezése, a szankciókat érvényesítő Visa és a Mastercardhelyett kínai hitelkártya-rendszerekhez való csatlakozás előkészítése, orosz ellenszankciók meghirdetése, a Déli Áramlat gázvezeték építésének felmondása és Oroszország katonai doktrínájának felülvizsgálata – hogy csak a hirtelen eszembe jutó ügyeket említsem.

penz-_rubel1.jpgMég jó egy hete is, amikor a rubel árfolyama beszakadt, több szakíró megmosolyogta azt a bejelentést, amely szerint „Kína arról biztosította Oroszországot, hogy szükség esetén segítséget nyújt a számára. Emellett pedig arra ösztönzi az orosz felet, hogy minél inkább a kínai jüant használják a kereskedelmi tranzakcióik során és ne a dollárt.” Viszont már aNépszabadságban is arról írt Aczél Endre, hogy „Oroszország elszigetelésében Kína egy morzsányi részt sem vállal.” India, Brazília, Dél-Afrika és mások mellett az a Kína, amely – a publicista szavaival – voltaképp „eltartja” Amerikát.

A Facebookon ezzel kommenteltem Aczél cikkét: „ajánlott olvasmány minden médiamunkásnak, aki csupán a CNN-ből, vagy az Euronews-ból szerzi értesüléseit”. De talán az alábbiak is hozzásegítenek ahhoz, hogy reálisabb kép alakuljon ki ezekről a folyamatokról. Például az egyik orosz nyelvű blog szerzője,Bekhan Alihanov – a Bloomberg amerikai hírügynökség értékelését ismertetve, illetve kínai forrásokat feldolgozva – arról számol be, hogy december 29-én egyidejűleg kezdték meg a jüan–rubel valutapárhoz kötött bankközi devizakereskedést (FX trading), annak érdekében, hogy megakadályozzák Oroszországnak a dolláralapú Interbank pénzügyi telekommunikációs világhálóból (SWIFT) való kizárását. Egyúttal a malajziai és az új-zélandi valutát is bekapcsolják a bankközi ügyletekbe, s hamarosan további nyolc állam pénze számára teszik lehetővé ugyanezt. Kína erőfeszítései egyértelműen arra irányulnak, hogy a nemzetközi pénzügyi világban nőjön a jüan szerepe, s hogy a világ második legnagyobb gazdasága az amerikai dolláralapú elszámolások alternatíváját hozza létre a pénzügyek és a kereskedelem területén. A cikk címe mindent elmond a lépés jelentőségéről: A világ örökre megváltozik 2014. december 29-én. 

penz_-_juan2.jpg

 
tvzvezda.ru a The Most Important News.com-ra hivatkozva azt emeli ki, hogy az utóbbi négy hónapban Kína és Oroszország között 2400 százalékkal nőtt a dollár nélkül számított valutaműveletek értéke, jóllehet ezek nagysága ma még csupán az 1,2 milliárd dollárt éri el. A folyamatok irányát mutatja az is, hogy a moszkvai tőzsdén október 16-án 1,5 milliárd jüanra nőtt a kínai valutában megkötött ügyletek értéke, ami 245 millió dollárnak felel meg. Ez azért figyelemre méltó, mert bár a rubel-jüan kereskedést már 2010-ben lehetővé tették, egészen októberig az orosz cégek nem mutattak jelentős érdeklődést iránta. A fejlemények tükrében amerikai szakértők szerint 2015-ben a jüan a világkereskedelem harmadik meghatározó nemzeti valutája lesz.Nemzetközi fizetőeszközzé válását nagyban elősegíti, hogy Oroszország és Kína ebben számolja el az egymás közötti kereskedelem nagy részét.

 

De a kínai és az orosz pénzügyi szakemberek ennél is tovább tekintenek. Amikor az USA gazdasági szankciókat kezdett bevezetni Oroszország ellen, tárgyalások indultak a közös orosz-kínai valuta, a ruan (a rubel és a jüan szavakból képzett név) létrehozásának feltételeiről. Jóllehet az euróhoz hasonló, nemzetgazdaságok fölötti fizetőeszköz létrehozásáig vélhetően még sok víz lefolyik a Volgán és a Jangcén, két orosz bloggernél is felbukkant a következő gondolat:

„Bár az USA szokása szerint telekürtöli a világot az orosz gazdaság megsemmisüléséről – miközben az utóbbi öt évben mindössze a palagáz-kitermelésben mutatott fel innovációt – Oroszország és Kína, ahogyan ez korábban is volt, mégiscsak megvalósítja a nyugathoz való pénzügyi és stratégiai közeledést, mígnem egy nagyszerű napon, amint azt már rég megjósoltuk, Kína és Oroszország egy közös valuta létrehozását jelenti be, amelynek hátterét a rendkívüli kínai aranytartalék, illetve az orosz nyersanyagbázis jelenti majd.”