Ingyenes regisztráció

Üdvözöljük



a KAPU világában!

Üzenőfal

Faliújság

Diafilm

Humor

Receptek

Olvasnivaló

Honlapunk vendégei

Olvasható könyveink

Kirakat

Könyveink

Filmjeink

az örmény népirtásról

| 2015-02-04 | admin |

 

 Megrendítő vallomások kerültek elő vatikáni levéltárakból az örmény 

 
tragédiáról
 
Száz év telt el az örmény népet ért sorscsapás óta. Georges Ruyssens, a Pápai Keleti Intézet 
 
professzora Vatikánban őrzött dokumentumok alapján tárja az érdeklődők elé a 20. század első 
 
népirtásáról fennmaradt tanúvallomásokat.
 
A Civiltà Cattolica olasz jezsuita folyóirat szervezésében január 17-én konferenciát rendeztek 
 
Rómában az 1915-ös örmény népirtásról. Bemutatták a Vatikánban őrzött dokumentumokat 
 
feldolgozó hétkötetes munkát, amely Az örmény kérdés címmel jelent meg. Georges Ruyssens 
 
a Vatikáni Titkos Levéltárban, a Keleti Egyházak Kongregációja levéltárában és a Vatikáni 
 
Államtitkárság Történelmi Levéltárában őrzött anyagokból dolgozott, a Szentszék diplomatáinak és 
 
informátorainak szemszögéből tárja az olvasó elé az eseményeket.
 
Francesco Occhetta jezsuita így ír blogjában a kötetekről: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy kolosszális 
 
műről van szó. A vatikáni levéltárakban végzett hosszú, csendes munka eredménye. Az örmény 
 
kérdés, amelyről a történettudomány hallgat, most legalább már egy tüdővel lélegzik.”
 
A könyv nyomon követi az örmények elleni erőszak történetét  II. Abdul-Hamid szultán uralkodásától 
 
kezdve – aki 1894–96-ban mészárlással torolta meg az örmények ellenállását – az 1908-as és 1909-es 
 
népirtáson át az úgynevezett örmény holokausztig, és szól az azt követő évtizedekről is.
 
Az örmény népirtás – amelyet örmény holokausztnak és nagy sorscsapásnak is neveznek – örmény 
 
források szerint mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítése és lemészárlása volt 1915 
 
és 1917 között, a muzulmán vallású törökök alkotta Oszmán Birodalomban, az ifjútörök kormány 
 
uralma alatt. A törökök szerint 200–300 000-en, míg a tudományos körökben elfogadott nézet 
 
szerint 600-800 ezren vesztették életüket.
 
Michele Liebl kapucinus szerzetes így írt 1915. június 23-ról, a véres eseményeket követő 
 
napokban: „Még azon az éjszakán elkezdődtek a tömeges letartóztatások. Másnap minden falra kiírták 
 
a parancsot: az örményeknek öt napjuk volt rá, hogy elrendezzék ügyeiket és a kormány kezére adják 
 
magukat, hogy aztán férfiakat, nőket, beteg gyerekeket, haldoklókat, papokat és szerzetesnővéreket, 
 
mindenkit kivétel nélkül ismeretlen helyre internáljanak... Amikor ezt írom, akkor már több száz 
 
örmény család kérte, hogy áttérhessen az iszlám vallásra.”
 
„Amikor a deportálás elkezdődött, a török kormány csapatokat szervezett azzal a kimondott céllal, 
 
hogy öljenek meg minden örményt, aki át akar kelni a hegyeken. Ezek a csapatok a börtönökből 
 
hirtelen szabadon bocsátott bűnözőkből álltak... Konia végtelen síkságán örmények százezrei 
 
vesztették életüket... Ghezli-Gol-Hamamban egymás hegyén-hátán feküdtek a kisgyerekek, akiket 
 
anyjuk nem bírt tovább vinni. Mind éhen haltak. Úgy találtak rájuk, hogy félig már megették őket a 
 
kutyák és a hollók. A bagdadi vasutasok, akik rájuk találtak, elszörnyedve mondták el, amit láttak....”
 
Bécs apostoli nunciusa, Raphael Scapinelli pedig ezt írta Gasparri érseknek a Vatikáni 
 
Államtitkárságra: „A deportáció szó azt jelenti: elszakítják a férjeket feleségüktől, az anyákat a 
 
gyermekeiktől. Török ügynökök fenyegetik meg mindannyiukat, hogy térjenek át hitükre, az áttérteket 
 
pedig – akik sokan vannak – azonnal olyan területekre viszik, ahol csak muzulmánok élnek, és 
 
ahonnan nem tudnak visszatérni. Elrabolják az asszonyokat, és testi adottságaiktól függően eladják 
 
őket a háremeknek, vagy az írnokok és őrök alantas vágyait kell kielégíteniük. Az elrabolt kislányok 
 
török háztartásokba kerülnek szolgálónak, ahol a háziak kötelessége, hogy muzulmán nevelésben 
 
részesítsék őket... Sokakat kiirtottak. Megerősített hír, hogy Van és Bitlis településeken kiirtották az 
 
örményeket. Mardinban megölték a katolikus püspököt, 700 hívével együtt...”
 
Occhetta blogjában megmagyarázza, miért beszél a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat a 
 
témáról: „Egyrészt mert drága kincs számunkra a régiek tanítása, amely szerint amiről 
 
megfeledkezünk, az újra bekövetkezhet. Megemlékezni azt jelenti, hogy figyelmeztetjük magunkat: 
 
Ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat, nemcsak mint  egyének, hanem mint a geopolitika 
 
sakktábláján mozgó népek, kultúrák, államok. A másik ok, hogy szeretnénk bemutatni, mit tett, 
 
mondott a Szentszék abban az időben. Ruyssens atya évek óta gyűjti, rendszerezi az anyagokat, 
 
amelyek megmutatják, hogyan látta, értelmezte az eseményeket a katolikus egyház, amelynek nem 
 
voltak olyan gazdasági és politikai érdekei, mint az európai hatalmaknak."
 
Occhetta feleleveníti, amikor Szent II. János Pál boldoggá avatta Maloyan Ignác mardini érseket, akit 
 
1915. június 11-én 700 hívével együtt kivégeztek. Amikor az érsek látta, hogy itt a vég, megszentelte 
 
a kenyeret, kollektív feloldozásban részesített mindenkit, áldoztak és meghaltak. 
 
Maloyan elutasította, hogy iszlám hitre térjen. Május elsején így búcsúzott levélben édesanyjától: „Mi, 
 
szegény bűnösök részesülhetünk a hatalmas örömből, méltók leszünk rá, hogy vérünk elvegyüljön az 
 
ártatlan hősök vérével. Ha a Magasságbeli úgy döntött, hogy elvisz minket és vértanúk leszünk, akkor 
 
Ohannes Potourian atyára bízzuk az egyházközség vezetését... Viszlát, gyermekeim! Arra buzdítalak 
 
benneteket, imádkozzatok értem a Jóistenhez, hogy adjon nekem erőt és bátorságot ezen a halálba 
 
vezető úton, őrizzen meg kegyelmében és szeretetében, egészen vérem ontásáig, ha szükséges.”
 
Ferenc pápa 2013. június 3-án találkozott Nerses Bedros örmény pátriárkával és a 20. század első 
 
népirtásának nevezte az örmény nép tragédiáját.
 
2015. április 12-én Rómában a Szent Péter-bazilikában emlékeznek meg az 1915. április 24-én 
 
kezdődött örmény népirtás századik évfordulójáról.
 
Forrás: Vaticaninsider.it; Francescoocchetta.it
 
Magyar Kurír
 
2015. január 28. szerda 18:50